Soros György ukrajnai tervei

Soros, tűnj el Ukrajnából, neked itt nem terem babér! – kiáltozta az a két fiatalember, aki ragasztóval és festékkel öntötte le szerdai előadásán az amerikai milliárdost. Mint ismeretes, Soros magánlátogatásra érkezett Ukrajnába és Kijevben éppen az általa támogatott Újjászületés Alapítvány fórumán vett részt, amikor a feldühödött fiatalok rátámadtak az elnöki asztalnál. A világ legismertebb tőzsdespekulánsa ezután elpanaszolta Leonyid Kucsma elnöknek a barátságtalan fogadtatást, és azzal vádolta meg a vendéglátókat, hogy „valakik állnak a történtek mögött”. Kucsma határozottan visszautasította Soros vádjait.
Szakértők már évekkel ezelőtt figyelmeztettek arra, hogy a közép-európai országok után George Soros érdeklődése fokozatosan a posztszovjet államok irányába fordult. A közelmúltban történt grúziai politikai fordulat mögött is sokan őt, pontosabban a pénzét sejtették. Erre utal az a körülmény, hogy 2002 júniusában Soros személyesen nyújtotta át Budapesten a Nyílt Társadalom Díjat egy bizonyos Mihail Szaakasvilinek, aki hamarosan államfő lett Grúziában. Sevardnadze egykori grúz elnök szerint Soros a Kmara nevű radikális ifjúsági mozgalmat is finanszírozta, mint ahogy az új hatalom fizetését is egyéb amerikai alapítványok mellett részben ő biztosítja.
Ami a milliárdos üzletember ukrajnai kapcsolatait illeti, a történet korántsem ma kezdődött. Az ukrán sajtó egy része váltig állítja, hogy az ország függetlenségének 1991-es kikiáltása óta Soros egymás után vásárolta meg az erre kapható ukrán politikusokat és értelmiségieket. Az ő segítségükkel működteti Ukrajnában a már említett Újjászületés Alapítványt, amelyet általánosan afféle előretolt helyőrségnek, Soros nagyra törő gazdasági és politikai tervei kikövezőjének tartanak. Ráadásul a milliárdos folyamatosan és következetesen bírálja Leonyid Kucsma politikáját, a Financial Timesban írott cikkében például a belarusz állami modell átvételével, a sajtó és az ellenzék felügyeletével vádolta meg az elnököt, majd lemondását követelte. Ilyen körülmények között egyre többen teszik fel a kérdést Ukrajnában: ha egy külföldi üzletember az államfő lemondását követeli, mennyire tekinthetők hitelesnek az általa világra segített „független” intézmények? A válasz a tegnapi ragasztós támadásból nyilvánvaló.