A bővítés napján Sligo látta vendégül hazánkat

Amíg az EU bővítésének napján a hivatalos, központi ünnepségeknek az Európai Unió soros elnökségét tartó Írország fővárosa, Dublin adott otthont, addig a tíz új csatlakozó tagállamot különböző vidéki kisvárosok látták vendégül. Magyarországnak egy alig húszezres kisváros, Sligo volt a házigazdája.

Gyöngyösi Márton
2004. 05. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Írországba látogatók figyelmét gyakran elkerüli az ország északnyugati csücskében megbúvó Sligo megye. Ha viszont tudjuk, hogy az angol–ír romantikus költészet legnagyobbikának, William Butler Yeatsnek adott legszebb verseihez ihletet ez a jelentéktelennek tűnő vidék, máris másképp tekint az ember Sligóra. És így már talán az sem véletlen, hogy uniós csatlakozásunk napján, Sligo városában rendezhette Magyarország a csatlakozással kapcsolatos ünnepségeket. Bár az nem világos, hogy tudatos választás eredményeként, avagy a véletlennek köszönhetően jutott Magyarországnak Sligo, de annyi biztos, hogy számos szál köti ezt a vidéket is hazánkhoz. Yeats, aki több író-költő honfitársával ellentétben makacsul ragaszkodott Írországhoz, különösen pedig Sligóhoz, huszonkét évesen verset ír a magyar szabadságharc bukásáról És Rényi Ferenc hallgatott – Magyarország 1848 címmel.
Az írek mint a Nyugat magyarjai – megható és megtisztelő párhuzam, ami történelmi, kulturális és társadalmi tekintetben egyaránt megállja a helyét. Így már az sem lehet véletlen, hogy a sligói ünneplés már péntek este nyolckor elkezdődött a várostól kőhajításnyira fekvő Drumcliffe falucska templomában, amikor is felcsendült a berlini Vogler kvartett előadásában Bartók hatodik vonósnégyese. A templom fölött, mint egy nagy koporsó magasodik a drámaian kopár, a magyar látogatót Badacsonyra emlékeztető Ben Bulben hegye. A parányi templom bejárata mellett jobbról magyar lobogó, balról pedig Yeats sírja a híres, végrendeletnek szánt A Ben Bulben alatt című versének záró soraival epigrammaként: „Életet, halált / Nézz hidegen. / Lovas, tovább!”.
Sligo központjában Sean Mac Manus polgármester köszöntőjét és hivatalos ünnepi megnyitóját számos, minden ízlést kielégítő zenekar és táncegyüttes fellépése követte. A tradicionális ír zene több változatát – a kocsmadaloktól kezdve a romantikus balladákon át a pörgős sztepptáncig – felvonultató helybeli előadók mellett a jazz, a rock, sőt még a rap szerelmeseire is gondoltak a szervezők. Az egész délután tartó zenei programot az Ifjú Muzsikás együttes és a solymári Cédrus Táncegyüttes fellépése koronázta meg. A színpad előtti kis téren felállított sátrak közül, amelyek a szokásos vásári csecsebecsékkel csalogatták a vendégeket, mind méretét, mind pedig kínálatát tekintve kiemelkedett a magyar borokat bemutató sátor. Ennek természetesen már kora délután óriási sikere volt az írek és magyarok körében egyaránt. A különböző magyar borvidékek termékeit kóstolásra kínáló standok között felállított paravánok gondoskodtak a magyar borkultúra történelmének bemutatásáról, és egyben segítségül szolgált az ír látogatóknak a számukra bizonyára nyelvtörő magyar borfajták – hárslevelű, cserszegi fűszeres, kékfrankos, kadarka, kéknyelű stb. – megismerésében.
A közeli, Sligo folyójáról elnevezett és annak partján fekvő Garavogue étterem két műsorszám között nagyszerű lehetőséget kínált a felfrissülésre. Az Írország nyugati partjain oly szokatlan, május 1-jén azonban egész nap tartó napsütésben a magyar szakácsok ínyenc fogásaiként tálalt pörköltöt, nyárson sült húst, lángost és túrógombócot rendelhetett a megéhezett vendég. Közben egymást érték az ünnepi rendezvények a pici város különböző pontjain. A városon átvonuló színes-hangos, jelmezes, dobpergésre és szambaütemre lüktető karnevál előtt még épp megtekinthető volt a Niland képgalériában az az időszakos kiállítás, amelyet Sligo városa rendezett Magyarország uniós csatlakozásának tiszteletére.
A két ország irodalmát, kiváltképp az ír és magyar költészet gazdag világát mutatta be a szigetországban élő Kabdebo Tamás. A Yeats emlékházban rendezett, csaknem másfél órás előadásában a neves költő-fordító kitért az ír–ma-gyar párhuzamokra is, amelyek az irodalom és a költészet terén is megmutatkoznak a két ország történelmének hasonlatosságaiból adódóan. Érdekes például, hogy mennyire meghatározta hazafias költészetünket – különösen Petőfi, Kölcsey, Vörösmarty versei révén – a politikai tudatunkba bekerült és ’48-as szabadságharcunkhoz ihletet is szolgáltató Daniel O’Connell ír politikus híre, valamint az irodalom terén Thomas Moore munkássága, akinek dalai 1831-től magyar fordításban is megjelennek.
Akinek meg nem volt elég a főtér színpadán előadott magyar és ír népzene- és tánc, annak a város színházában felejthetetlen élményben lehetett része: számos ír környékbeli zenész és táncos – gyakran az ír kocsmákban hallható, a népes családok minden tagjának zenei képességére igényt tartó, rögtönzött és kötetlen stílusban – adott elő balladákat és népi táncot. Újra fellépett a Cédrus együttes az Ifjú Muzsikás zenekar kíséretében. Az est végén pedig az ír és a magyar táncosok közösen táncoltak magyar és ír – egyébként sok tekintetben hasonló – ütemekre. Bár ezzel a fantasztikus előadással a hivatalos ünnepi programok véget értek, Sligo számtalan pubjában hajnalig folytatódott a hangos ünneplés, az írül craig (ejtsd: krekk) szóban bámulatos tömörséggel megfogalmazott ír (és magyar) jókedv kíséretében.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.