Az elmúlt két év jól érzékelhető fordulatot hozott a külpolitikában. Egy Magyarországot jól ismerő és szerető külföldi diplomata ennek lényegét úgy fogalmazta meg, hogy míg a Fidesz néha zavaróan ambiciózus volt e téren, addig a jelenlegi kormányt az ambíciók, az önálló elképzelések teljes hiánya jellemzi. Különösen kiszámíthatatlanná teszi a külpolitikát – fűzte hozzá –, hogy a miniszterelnök mindig annak ad igazat, akivel éppen tárgyal. Ön miként írná le a különbséget a két fő erő külpolitikájának stílusa között?
– Való igaz, hogy a Fidesz kifejezetten kezdeményező volt, amire csak azt tudom mondani, ha egy politikai erőnek meghatározott értékei vannak, akkor a külpolitikában is ezeknek megfelelően jár el. A jelenlegi kormány esetében azonban mindig is feltűnő volt mind az értékeknek, mind az elveknek, mind pedig a sajátos célkitűzéseknek a hiánya, ezért sokkal meghatározóbb szerepet tölt be az MSZP működésében a PR. Alapvető különbség, hogy míg nálunk a kommunikáció csupán egy eszköz volt, addig a szocialistáknál szemmel láthatóan egyfajta tartalmat helyettesít.
– Feltűnő változást hozott az elmúlt két esztendő abban a tekintetben is, hogy lényegében elbúcsúzhattunk a korábban megszokott külpolitikai konszenzustól. Miben látja ennek a legfőbb okait?
– Viták korábban is voltak ugyan, a jelenlegi helyzet azonban minőségileg különbözik az előző ciklusokban tapasztaltaktól, s az okok boncolgatásakor leginkább két új jelenségre hívnám fel a figyelmet. Az egyik, hogy a magyar külpolitika rendkívül bizonytalanná vált. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Magyarország külpolitikája sodródik, és a változó erőtérben mindig az alkalmazkodás révén próbálja felvenni az irányt, ám azt sokszor elvéti. Másrészt erőteljesen határozza meg a külpolitikát az a tény, hogy a külügyminiszter egy személyben pártelnök is. Mondhatnám, ez a Kovács László nem az a Kovács László, aki a Horn-kormány idején vezette a külügyet. Mára a külpolitika teljesen alárendelődött a pártpolitikának.
– Szembetűnő az is, hogy először van az országnak a rendszerváltás után a külpolitika iránt elődeinél érezhetően kevesebb affinitást mutató miniszterelnöke. Ráadásul tovább bonyolítja ezt a helyzetet, hogy Medgyessy Péter ennek ellenére mintha rákapott volna e terület ízére, amit a pártelnök-külügyminiszter láthatóan nem néz jó szemmel. Ezek a tények miként befolyásolják külpolitikánk hatékonyságát?
– Negatívan. De ez a jelenség nemcsak a Medgyessy-kormány külpolitikájára, hanem a legtöbb területére igaz.
– Mindezek demonstrálására adódik az iraki háborúhoz való viszonyulás kérdése, a külpolitikai problémák közül ma ez foglalkoztatja leginkább a társadalmat is. Nem véletlenül válik ez a kérdés a világ más országaihoz hasonlóan nálunk is a mostani európai választási kampány egyik fontos témájává. Ezzel kapcsolatban jó hír a közép-európai ellenzékek számára, hogy több amerikai elemző is azzal számol, az iraki kérdésben a Washington politikájával szemben tanúsított túlságos lojalitás a térségbeli kormányok bukásához vezethet. Ön is ennyire hisz a külpolitika véleményformáló erejében, a választásokra gyakorolt hatásában?
– A közép-európai kormányok kezdettől egyértelműen felsorakoztak Amerika iraki politikája mellett. A Fidesz ehhez képest nehezményezte az úgynevezett nyolcak levelét, azt, hogy a kormány ezzel kapcsolatosan nem egyeztetett az Európai Unió soros elnökségével, s csak azt követően járult hozzá magyar katonák Irakba küldéséhez, miután e misszióhoz megszületett a nemzetközi felhatalmazás. Történt egyébként mindez annak ellenére, hogy a közvéleményben folyamatosan érzékelhető volt egy határozott tartózkodás e szerepvállalástól. A fordulópontot az jelentette, hogy napvilágot láttak az iraki foglyok kínzásait ábrázoló szörnyű képek. Nem véletlen, hogy a Bush-kormányzat népszerűsége azonnal tíz százalékot esett. A hatások végigsöpörtek a nyugati világon és a magyar közvéleményen is. Aligha volt ennek kapcsán eltúlzott Orbán Viktornak az a megfogalmazása, hogy a stabilizációs erőfeszítés a demokrácia megteremtésére és az emberi jogok biztosítására irányul, a fotók napvilágra kerülésével azonban a stabilizációs erők fellépésének morális alapja megrendült. Új helyzet állt elő, amire a nemzetközi közvéleménynek, benne Magyarországnak is reagálni kell. Ennek fényében egyértelműen struccpolitika, amit a kormány művel. Úgy gondolja, hogy a fogolykínzások ugyan elítélendők, de mindez függetleníthető a magyar szerepvállalástól. Meggyőződésünk, hogy ez nem így van. Az Irakban szerepet vállaló koalíció tagjai – köztük Magyarország is – lépéskényszerbe kerültek, amely alól nem bújhatnak ki.
– Morális értelemben valóban egyértelműen megkérdőjeleződött mára az iraki szerepvállalás, meg kell azonban jegyezni, hogy politikailag vagy katonailag ugyanaz a helyzet, mint egy-két hónappal ezelőtt. A kezdeti viták után egészen a legutóbbi időszakig azonban a Fidesz sem nagyon emelte fel a szavát az Irakban történtek miatt. A párt mérvadó politikusainak nyilatkozataiból pedig valószínűsíthető, hogy a jelenlegi, megváltozott álláspont kialakítása is belső viták közepette alakult ki. Ez az elemző szempontjából érthető is, hiszen egyrészről aligha kívánja a párton belül bárki is veszélyeztetni a Fidesz elmúlt két évben érezhetően javuló amerikai kapcsolatait. Ugyanakkor szembe kell nézni az új, morálisan egyre vállalhatatlanabb helyzettel, s politikusként azt a tényt sem hagyhatják figyelmen kívül, hogy egy kampány közepette a társadalom is mind nagyobb arányban ítéli el ezt a szerepvállalást. Diplomáciai, morális, politikai szempontokat is mérlegelve nem egyszerű tehát a mindent és mindenkit kielégítő álláspont kialakítása…
– Meggyőződésem, hogy egy komoly politikai erő komoly politikai vitákat produkál. Ezeket a vitákat a Fidesz a színfalak mögött lefolytatta, s csak sajnálni tudom azt a kormányzó erőt, amely az ilyen vitákat megkerüli, s az embereket foglalkoztató és erkölcsileg is érintő kérdéseket egyszerűen azzal intézi el, hogy ezek nem tehetők kampánytémává. Hát miről beszéljünk egy választási kampányban, ha nem az embereket érintő és befolyásoló dolgokról? A Fideszen belül természetesen a külpolitika is az egyik mérlegelési szempont. Az elmúlt időszakban nagyon nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy megértsék az Egyesült Államokban is a Fideszt, s azt tudom mondani, hogy sem most, sem a jövőben mi nem leszünk partnerek semmilyen olcsó Amerika-ellenességben. Ez a magyarázata annak, hogy nem azonnali kivonulást, hanem egy vállalható, külpolitikailag is alátámasztható, ugyanakkor elvi és erkölcsi szempontokat kielégítő álláspontot foglaltunk el. Ennek az a lényege, hogy az ENSZ meghatározó szerepvállalása esetén készen állunk akár arra is, hogy megfontoljuk a magyar szállítókatonák mandátumának meghosszabbítását december 31-e után is. Ugyanakkor ha nem történik lényegi változás, s a nemzetközi közösség nem lesz képes hitelesen ebbe az irányba lépni, akkor nem marad más hátra, mint hogy Magyarország akár még a mandátum lejárta előtt lépéseket tegyen a katonák hazahívása érdekében. Most az a fontos, hogy a magyar miniszterelnök a közeljövőben lezajló washingtoni találkozóján semmiképpen ne kötelezze el magát a mandátum meghosszabbítása mellett. A nyolcak levelének aláírásával a sodródó külpolitika jegyében Medgyessy Péter egyszer már rendkívül nehéz helyzetbe hozta Magyarországot, s ha ezt június 22-én újból megteszi, félő, hogy ismét az ország érdekei csorbulnak látványosan.
– Ha lehet, az iraki válságnál is közvetlenebben érint bennünket az uniós csatlakozás, amely folyamatosan kihívások elé állítja az országot. Ez a tény önmagában is összefogásra inspirálja a nemzetet, ehelyett a már említett belpolitikai indíttatású politizálás szellemében az európaiság kisajátítása folyik. Nem gondolkodtatja el a Fideszt, nem megalázó, hogy olyanok viszik az Európai Unióval kapcsolatos kommunikáció vezérszólamát, nevezik magukat a jobboldal ellenében európainak, akik nem is olyan nagyon régen még az imperialista fő gonoszt látták Brüsszelben?
– Az a jelenség, hogy az EU ügyét az MSZP a saját politikáját jellemző ideológiai vákuumnak a kitöltésére használja, nem segíti a tárgyszerű vitát. A Fidesznek ugyanakkor nincs más lehetősége, mint hogy világosan kifejezésre juttatja az elkötelezettségét az európai integráció továbbvitele iránt, ezzel egyidejűleg viszont az éles vitákat is vállalja a magyar nemzeti érdekek érvényesítéséért. Mára világossá vált, hogy a csatlakozást megelőző két esztendőben a kormány elvesztegette az időt, és a felkészülés több kívánnivalót hagy maga után. Felhívnám a figyelmet arra, a versenyképességi ranglistákon Magyarország nagyon visszacsúszott, ami már azzal fenyeget, hogy akár nettó befizetőkké is válhatunk. Ugyanakkor nem mentheti fel magát a felelősség alól a Fidesz sem, s az Európai Néppárt tagjaként lehetőségünk lesz arra, hogy határozottan tudjuk formálni az új Európa alakulását. Együttes erőfeszítéssel kell elhárítanunk például a kétsebességes Európára vonatkozó elképzeléseket. Mindez ugyanis azt jelentené, hogy a pénzügyi források lényegében a fejlett magot alkotó államok fejlesztésére koncentrálódnának, s a csatlakozási szerződésekből eredő hátrányok felszámolását sokkal nehezebben tudnánk elvégezni.
– A régiók Európájának gondolatából eredően ugyanakkor a csatlakozás új lehetőségeket is teremt arra, hogy megmutassuk sajátos helyzetünkből adódó tudásunkat, fontosságunkat a többiek számára, ezzel hozzájáruljunk a közös kül- és védelmi politikához. Lengyelország például már most nagyon aktívan mutatja fel magát az unió keleti politikájának motorjaként, közvetítőjeként. Számunkra ugyanilyen lehetőséget nyújt a Balkán, a mostani kormány aktivitása azonban legfeljebb a vadászatokban nyilvánul meg…
– A FÁK, illetve a Balkán térségének a metszéspontjában, különösen ez utóbbi vonatkozásában elemi érdekünk, az unió részéről kifejezett igényről nem is beszélve, hogy ebbe az irányba aktív legyen a magyar külpolitika. A biztonságpolitikának Magyarország helyétől függetlenül is egészen kiemelkedő gyakorlóterepe a Balkán, a közvetlen érdekeltségünk pedig az új típusú biztonsági kockázatokkal – fegyver-, kábítószer-csempészet, emberkereskedelem – teljesen kézenfekvő. Érdekeltek vagyunk tehát abban, hogy világos uniós politika körvonalazódjon, amely egyrészről az Európai Uniónak és általában az euroatlanti integrációs szervezeteknek a kiterjesztését jelenti a délkelet-európai térség irányában. Nyilvánvaló, hogy ezen országok belső stabilitásának a fokozása előfeltétele annak, hogy sikerrel beszélhessünk a Balkán konszolidációjáról. Különösen a nemzetiségi ellentéteknek, általában az interetnikus konfliktusoknak a csökkentését és ezen belül megkülönböztetett módon az autonómiának mint intézménynek a középpontba helyezését tartjuk fontosnak. Ennek jegyében üdvözlöm, hogy a belgrádi parlament elfogadta azt az autonómiakoncepciót, amit egyébként a vajdasági magyarok dolgoztak ki először az egész térségben, s paradox módon a koszovói szerb kisebbség körében valósulhat meg a legteljesebb módon.
– Apropó, autonómia. A jelenlegi kormány a Fidesszel ellentétben nem túl lelkes e kérdésben, s általában az elmúlt ciklushoz képest érezhetően háttérbe szorult a külpolitika prioritásai között a nemzetpolitikai pillér…
– A magyar nemzetpolitika szintén elveszett, sodródik. Sem az autonómia, sem a kettős állampolgárság kérdése, sem pedig általában a határokat átívelő nemzetegyesítés ügye nem vált ki a kormányzatból értékelhető szintű reakciót. Ráadásul a határon túli magyarok egy része kívül maradt az Európai Unión, így egy új szerződés megkötésére van szükség, ami annak rögzítését tartalmazza, hogy bár eltérő helyzetben vagyunk, attól még a nemzetpolitikai céljaink azonosak. A kormány ennek érdekében nem hívta össze a Magyar Állandó Értekezletet. Szerencsére május 19-én a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának kezdeményezésére megszületett a határon túli szervezetek által támogatott esztergomi nyilatkozat. A nyilatkozat tartalmát, amennyiben a választópolgárok ebben támogatnak minket, a Fidesz képviselői készek lesznek képviselni az Európai Parlamentben. A következő években, úgy unión belül, mint azon kívül, a legegyértelműbb garanciát, eszközt az autonómiák megteremtése jelenti, ezért egyrészt elvárjuk a kormánytól, hogy világosan kötelezze el magát erőfeszítéseink mellett, minimális célként pedig azt fogalmazzuk meg, hogy a kormányzat ne gáncsolja el azon politikai erőket, amelyek egyértelműen ezt az elképzelést támogatják.
– Az utóbbi időben azért a Fideszt is érhették bírálatok az unión kívül rekedt országok magyarsága részéről, hiszen mintha fél szívvel támogatta volna az itt élők számára különösen fontos kettős állampolgárság felvetését…
– Előrebocsátom, hogy nem tartom elfogadhatónak azokat az érveket, különösen a szociális demagógiát tartom elfogadhatatlannak, amelyek alapján a kormány elutasítja e felvetést. Ugyanakkor a határon túli magyarok számára az utóbbi évtizedben megfogalmazott nagy ívű gondolatokból – autonómia, státustörvény, kettős állampolgárság – a közösségek megmaradásának garanciáját én mindenekelőtt az autonómiában látom, s a politikai mérlegelések során én az autonómiának kívánok elsőbbséget adni. Ez egyébként a Fidesz hivatalos politikája is.
– Miközben, ahogy fogalmazott, az elveszett magyar külpolitika nyomában jártunk, azért a beszélgetés folyamán felmerült bennem: nem létezik, hogy az elmúlt két évben ne történt volna egyetlen pozitívumként említhető dolog sem!? Gondoljunk például arra, hogy ha sokat nem is hozott ki belőlük, de Medgyessy Péter néhány régen várt találkozót azért csak elkönyvelhetett…
– Valóban, voltak olyan együttműködési formák, amelyek működtek. Így az Európa Tanácsban vagy a konventben az európai parlamenti megfigyelők között, és ezek eredményeket is hoztak. Egyértelműen bizonyították, még ha nagyon eltérő is a szocializációja, a múltja az egyes politikai szereplőknek, azért lehetnek eredményesek. Az Európai Parlamentben például jól működött a nemzeti lobbi az európai észak–déli autópálya ügyében, s nem ezen múlott, hogy a tanács sajnálatos módon elvetette ezt a javaslatot. Szintén megemlíthetném, hogy közös lobbizás eredményeként sikerült az EU alkotmánytervezetébe beemelni a kisebbségek jogainak megemlítéséről szóló eredeti fideszes javaslatot.
origo.hu
Jelentős változások lesznek az OTP-nél, ez mindenkit érint
