A műsor-szolgáltatási jogosultság televízió esetén legfeljebb tíz évig, rádió esetén legfeljebb hét évig érvényes, és lejártakor a műsor-szolgáltató kérelmére, pályázat nélkül, egy ízben öt évre megújítható. A megújításra vonatkozó igényt a lejárat előtt tizennégy hónappal a testülethez be kell jelenteni – fogalmaz a médiatörvény. A jogszabály értelmezése szerint tehát a kereskedelmi tévék konceszsziójának lejárata előtt nem lehetséges a megújítás, és felveti azt a kérdést is, hogy jogszerű volt-e a Danubius, illetve a koncessziós díj befizetését szabotáló Sláger és a Juventus Rádió szerződésének idő előtti felülvizsgálata.
„A tárgyalásoknak meg kell indulniuk” – mondta ennek ellenére a Magyar Nemzetnek Ladvánszky György, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) szocialista delegáltja az RTL Klub levelének hírére reagálva. Ladvánszky nem gördítene akadályt egyik csatorna további működése elé sem. Mint kifejtette, kialakult az európai szintű magyar televíziós piac, ezt nem lenne értelme gyökeresen megváltoztatni. Tímár János, a médiahatóság SZDSZ által jelölt tagja szerint a testületnek fel kell készülnie a tévécsatornákkal való tárgyalásra, amely során „nincs kizárva” a megegyezés. Szerinte, mivel a jogszabály a legkésőbbi időpontot határozza meg, lehetséges a koncesszió lejárat előtti meghosszabbítása. (Ám, ha ezt a logikát követjük, akkor a 1997-es szerződéshosszabbítás megkötésének másnapján is meg lehetett volna azt hosszabbítani újabb öt évre – vélekedett megkeresésünkre egy médiajogász.)
Wéber János, az ORTT MDF által delegált tagja azt mondta lapunknak: a testület akár már holnap tárgyalhatna a koncesszióhosszabbításról, de ő ezt nem támogatná, mert csak a csatornák tízéves működése során felhalmozódott tapasztalatok alapján lehet dönteni.
Szalai Annamária, a testület új, a Fidesz által delegált tagja azonban úgy vélekedett, a törvény szerint nem lehet szó a megújításról. Bizonyos szempontból érthető ugyan, hogy a kereskedelmi csatornák szeretnének előre tervezni, de 2007-ig az ORTT-nek több médiapiaci elemzést el kell még végeztetnie a megfelelő döntéshez. Ez azért is indokolt, mert a küszöbön álló digitalizáció, a multiplexek bevezetése új dimenziókat fog megnyitni a televíziózásban. Szerinte a Sláger Rádió szerződésének 2002-es meghosszabbítása rossz precedenst teremtett a koncesszió idő előtti meghosszabbítására, de nem tett jót a rádiós piacnak, ráadásul teljesen ellentétes volt a médiatörvény jogalkotói szándékával.
De a jogszabály egy másik passzusa sem kedvez a már most lobbizó kereskedelmi televízióknak. A 107. §-ának 3. pontja kimondja: „Nem lehet megújítani a jogosultságot, ha a jogosult a szerződést ismételten vagy súlyosan megszegte.”
Mint láttuk, az ORTT a Sláger Rádió esetében ezt a pontot már korábban is figyelmen kívül hagyta. (Lásd. korábbi cikkünket, 2003. május 12.)
Lapunk 2004. március 19-i számában beszámolt róla, hogy az ORTT 1997 és 2003 nyara között az RTL esetében több mint 160 törvénysértést észlelt, ez a szám a TV2 esetében a 170-et is meghaladja. Mindkét csatorna megközelítően félmilliárd forintnyi pénzbüntetést kapott eddig, a kiszabott adásfelfüggesztések időtartama is több tíz órát tesz ki. A Magyar RTL Televízió Rt. esetében 23, az MTM-SBS Televízió Rt. (TV2) esetében 33 jogerős bírósági döntés született. A testület április 6-án a Balázs-, illetve a Mónika-show és a Fókusz című műsorok több tavalyi adása miatt 120 perces képernyő-elsötétítésre ítélte az RTL Klubot, mert a csatorna többször megsértette a médiatörvény kiskorúak védelmére vonatkozó passzusait, a TV2 szintén ilyen törvénysértések miatt harmincperces adásfelfüggesztést kapott. Bár mindkét csatorna fellebbezett a határozat ellen, és így nem kellett adásszünetet tartania, az egyik ORTT-tag a testület sikereként értékelte a Fókusz „megszelídítését”, és bizakodó volt a kibeszélőshow-k jó útra térését illetően is.
Wéber János – aki az 1997-ben az RTL és a TV2 pályázatára voksolt – az előző véleményekkel szemben a két médium jelenlegi teljesítményét látva, nem hosszabbítaná meg a műsor-szolgáltatási jogosultságot. Wéber úgy véli, a két országos kereskedelmi televízió hat év alatt jelentősen rontotta a közízlést, veszélyeztette a kiskorúakat, és a tevékenységük öszszességében inkább negatív volt. Mint mondta, az eddigi törvénysértések „kimeríthetik” a médiatörvény 107. §-ának 3., előbb idézett pontját.
Tímár János úgy véli, hogy a csatornák sokmilliós beruházás árán egy nem létező piacon jöttek létre, és ha nem is teljesítettek minden ígéretet, akkor sem az lenne a megoldás, hogy le kell őket söpörni.
Az RTL és a TV2 elleni sorozatos szankciókról szólva elmondta, hogy a testület valóban többször szabott nagy összegű bírságokat a tévékre a féléves beszámolók miatt, de „óriási csalódás” nem érte a tagokat egyik csatorna műsorkínálata miatt sem.
Információink szerint a testület egyelőre nem tisztázta, mi számít súlyos szerződésszegésnek. „Nonszensz lenne, ha egy teljesen törvénytisztelő televízió kétszer elfelejtené kitenni a korhatárkarikát, és emiatt elbukna” – vélekedett az egyik testületi tag.
Ugyanakkor a törvény egyértelműen fogalmaz abban a tekintetben, ha a műsorszolgáltató a szerződést ismételten megszegte. A kérdés már csak az, hogy az RTL és a TV2 sorozatos „kiskorú-veszélyeztetései”, burkolt reklámügyei ismételtnek számítanak-e. A médiahatóság tagjai által több ízben hangoztatott elv, mely szerint „mérlegelni kell”, azt valószínűsíti, hogy az ORTT ez ügyben várható döntései nem fogják nélkülözni a szubjektív elemeket.
Pontok, érvek, döntések
Küzdelem dúlt a két országos tévéfrekvenciáért 1997-ben is. Az Országos Rádió és Televízió Testület akkor a még nem a valóságshow-s arcát mutató RTL Klub és a magát családbarát csatornának aposztrofáló TV2 pályázatát tartotta jobbnak, szemben a Ronald Lauder (az Esteé Lauder cégbirodalom örököse), Mark Palmer (az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete) és Baló György nevével fémjelzett – a Central European Media Enterprises (CME) tulajdonában lévő – Írisz TV-vel szemben.
A Közép-Európában (többek között a Csehországban működő Nova TV révén) érdekelt CME mindkét meghirdetett frekvenciára pályázott, és az egyik csatornára 3,26, a másikra pedig 4 milliárddal ajánlott többet (a végső ajánlat 12, illetve 12,1 milliárd forint volt), mint ellenfelei, viszont nem álcázta magát közszolgálati médiumnak. Az Írisz az akkor kormányzó szocialista párt több politikusa, köztük – az Élet és Irodalom egy korábbi riportja szerint – Suchman Tamás és Kósáné Kovács Magda támogatását is élvezte, Horn Gyula miniszterelnökét azonban nem. Az ORTT-ben tartottak az agresszívan terjeszkedő médiatársaságtól, amely a Nova TV-vel szinte megsemmisítette a cseh közszolgálati tévét, és egyes testületi tagok féltették a magyar kultúrát egy amerikai típusú tévécsatornától, így inkább amellett döntöttek, hogy a társadalom épülését jobban szolgálják a nyugat-európai licencműsorok. Az akkor még héttagú testület az SZDSZ-es delegált tartózkodása mellett hat igennel szavazott az RTL Klub és a tv2 pályázatára.
Az Írisz TV azonban nem hagyta annyiban a dolgot. A társaság, azt állítva, hogy versenytársa a Magyar RTL Rt. pályázata alakilag érvénytelen volt, nem a valós adatokat közölte tulajdonosi szerkezetéről, és ennek ellenére a szocialista delegált Révész T. Mihály által vezetett ORTT mégis elbírálta azt, illetve a kiírás után megváltoztatta az értékelési elveket, jogi úton megtámadta a médiahatóság döntését. Baló György, a sikertelenül pályázó Írisz képviselője egy, a Beszélő című szabad demokrata lapnak adott interjúban azt állította, hogy az ORTT csak azután értékelte a pályázatokat, miután a testület szavazott, a pontozási elveket pedig a döntéshez igazították. Így fordult elő, hogy az Írisz mindkét frekvenciára beadott azonos ajánlatára is különböző pontszámot adtak.
(Egyébként az ORTT több frekvenciapályázatán előfordult már, hogy a pontozás logikája teljesen követhetetlen volt, és különböző műsorszolgáltatók ugyanolyan teljesítményért más-más értékelést kaptak. Ezért fordult bírósághoz 2000-ben a Tilos Rádió is.)
Az Írisz beadványát a Fővárosi Bíróság 1998 nyarán elutasította, de 1999 februárjában a Legfelsőbb Bíróság tévesnek minősítette az elsőfokú eljárás határozatát, és elmarasztalta az ORTT-t, amiért nem felügyelte megfelelően a verseny tisztaságát. Nem mellékes körülmény, hogy az Új Magyarország egy 1997. júliusi számában közölt dokumentum szerint a Magyar Bírói Egyesület támogatásáról biztosította az Írsz TV pályázatát. Az RTL-lel kötött szerződés felbontására azonban a médiahatóság az állásfoglalás szerint nem volt kötelezhető, mert az ügyben közigazgatási szervként járt el. A jogerős ítéletet azonban az elmarasztalt ORTT, a felülvizsgálati kérelem rendkívüli jogorvoslati lehetőségével élve, megtámadta az LB-nél, és állásfoglalást kért az Alkotmánybíróságtól, míg az Írisz TV felülvizsgálati indítványában azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság kötelezze a médiahatóságot az RTL Klubbal kötött szerződés azonnali felbontására. (Erre a privatizációs pályázatokról szóló 1999. december 8-án kiadott jogegységi döntés miatt nyílhatott lehetőség, mely szerint a bíróságoknak érdemben kell vizsgálniuk a privatizációs, illetve közbeszerzési pályázatok veszteseinek az eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt benyújtott kereseteit. Eszerint a privatizációs, illetve közbeszerzési pályázatok vesztesei jogszabálysértésre hivatkozva megtámadhatják a kiíró és a pályázat nyertese között létrejött szerződéseket, és kérhetik a bíróságtól azok semmisségének kimondását.
Az Írisz – amely ekkor TV3 néven sugárzott – felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság pozitívan bírálta volna el. A készülő határozatról – amely a pályázat érvénytelenségét mondta volna ki, és így a RTL Klub és a TV2 szerződésének felbontására kötelezte volna az ORTT-t – kiszivárgó hírek hallatán, két nappal a bírósági határozat kihirdetése előtt a tv2-t nagyobb részben tulajdonló Skandinavian Broadcasting System (SBS) 16 millió dollárért megvásárolta a TV3-at az éppen akkor gyengébb gazdasági eredményeket produkáló CME-től, majd az érdekeltség felét 9 millió dollárért továbbadta az RTL-nek. A TV3 új tulajdonosa pedig nem óhajtott saját maga ellen pereskedni, és a keresetet visszavonta. Az Élet és Irodalom pedig több oldalon siratta meg a Lauder–Baló-féle, megszüntetett TV3-at.
