Damaszkusz nyitott a párbeszédre

A múlt hónapban az Egyesült Államok újabb közel-keleti rendezési tervvel állt elő, mely a demokrácia és a szabad kereskedelem bevezetését követeli a régió országaitól. Ezt követően, május első hetében bejelentették a Szíria elleni szankciók érvénybe léptetését. Erről s a térség problémáiról Khalíl Abú Hadídot, Szíria hazánkba akkreditált nagykövetét kérdeztük.

Március közepén demokrata szenátorok látogattak Damaszkuszba, egy hónappal később mégis bejelentették a Szíria elleni szankciók érvénybe léptetését. Miért áll ez Amerika érdekében?
– Az iraki háborút ellenző szír magatartás eredményezte a szankciók bevezetését. Amerika érdeke a Szíriával való kapcsolatok jobbítása lenne, hiszen jelentős a regionális befolyásunk, és nagy felvevőpiacot jelentő ország vagyunk. Nem állhat más a háttérben, mint Izrael és az érdekeiket képviselő cionista lobbi, hiszen a Nyugat-Beká-völgyi szír jelenlét és a Szíria által oly sokat hangoztatott arab együttműködés kizárólag Izrael érdekeit sérti.
– Az amerikai propaganda szeret párhuzamot vonni az iraki és a szír Bász párt között, nem akarva tudomást venni a két párt közötti sok évtizedes feszült kapcsolatról. Melyek azok a különbségek, amelyek feltétlenül említést érdemelnek?
– A Bász párt szír szárnya mindig az egész arab világ összefogását sürgette, és arra törekedett, hogy politizálásával az arab tömegek érdekeit szolgálja. Működését tekintve pedig egy olyan konglomerátum, amelyben különböző nézetek és vélemények is helyet kapnak, és frakciókká tömörülve lehetőségük van arra, hogy bárkit meggyőzzenek álláspontjukról. A társadalmi vitában való részvételhez szükséges két elengedhetetlen feltétel az arab nemzet iránti elkötelezettség és az alkotmány tiszteletben tartása. Ezzel szemben Szaddám Huszein saját érdekei érvényesítésére és hatalmon maradásának biztosítására akarta felhasználni az iraki Bász pártot. A két ország vezetése közötti ellentét a külföld számára is még nyilvánvalóbbá vált, amikor az első öbölháború idején Szíria is elítélte a Kuvait elleni agressziót, és csatlakozott a szövetségesekhez.
– A terrorizmus a másik leggyakrabban említett washingtoni kifogás. Ám ezen a téren Damaszkusz készségesen működött együtt az Egyesült Államokkal. Milyen konkrét lépésekre került sor?
– Amikor tudomásunkra jutott, hogy amerikai állampolgárok elleni akció készül valahol, minden esetben figyelmeztettük az amerikai illetékeseket, az al-Kaida szervezetről is számos esetben továbbítottunk információkat. Egyébként már többször – először 1986-ban – javasoltuk egy nemzetközi konferencia összehívását a terrorizmus és a nemzeti ellenállás definiálására és elhatárolására. Mi nem fogadjuk el az „aki nincs velünk, az ellenünk van” gondolatát szajkózó amerikai doktrínát.
– Miért ad mégis menedéket Szíria a Hamásznak?
– A palesztinok támogatása minden arab kötelessége. A Hamász egy legálisan működő szervezet, amely elsődleges karitatív tevékenysége mellett a fegyveres ellenállás eszközét választotta a megszállókkal szemben. Lévén, hogy nincs nemzeti palesztin hadsereg, erre nemcsak joguk, de szükségük is van. Szíriában csak egyetlen hivataluk működik, amely az arab országokból érkező segélyeket koordinálja, kizárólag információs és politikai tevékenységet folytat.
– Szíria és Libanon kapcsolata példamutatónak nevezhető. Ám a libanoni szír jelenlét sokat hangoztatott vádpont, s a Szíria-ellenes szankciókat a Libanon szuverenitását garantáló határozattal együtt készülnek elfogadni…
– Mi 1976-tól vagyunk jelen Libanonban, az akkori kormány segélyhívására és az Arab Liga felkérésére. A polgárháború lezárásában komoly szerepet vállaltunk. Azóta sem megszállóként vagyunk jelen, hanem a két kormány egyezménye alapján, az Arab Liga jóváhagyásával. A polgárháborút követő izraeli jelenlét világossá tette, hogy Libanon biztonsága és határainak védelme az egész térség számára elengedhetetlen. A libanoni hadsereg újjászervezése azonban elhúzódó folyamat. Jelenleg csak a védelem szempontjából stratégiai jelentőségű Nyugat-Beká-völgyben állomásoznak csapataink, és szír költségen határvédelmi feladatokat látnak el.
– Elképzelhető egy, az irakihoz hasonló katonai támadás Szíria ellen?
– Véleményem szerint nem. Nincsenek erre utaló jelek. Amerika nem követhet el még egy ilyen súlyos hibát. A két ország kapcsolatai hullámzók, de valójában szükségük van a Szíriával való együttműködésre. Amint pedig Asszad elnök egyik legutóbbi interjújában hangsúlyozta, a párbeszéd és az együttműködés kapuja továbbra is nyitva áll.