Demokráciaexport Kubába

Amennyi szavazatot Irak miatt veszített, annak egy részét most Kubán próbálja meg viszszanyerni George Bush – legalábbis ezt sejtetik a Havannával szemben megfogalmazott újabb amerikai rendszerváltó tervek. Florida – a szigetországból menekültek fő bázisa – már a legutóbbi elnökválasztás során is a mérleg nyelvét jelentette, s novemberben ismét a spanyol ajkúak szava dönthet.

Fidel Castro kubai elnök megbuktatásának lehetősége az utóbbi években is számos politikus fantáziáját megmozgatta, washingtoni illetékesek a minap azonban már konkrét elképzeléseket is megfogalmaztak arra vonatkozóan, hogy a Kelet meghódítása után miként „exportálhatnák demokráciájukat” a szigetországba. Havanna egyre öregedő ura egyesek képzeletében mitikus hősként él, mások azt mondják, Castro maga a sátán, annyi azonban bizonyos, hogy az újabb amerikai rendszerváltó tervek nyilvánosságra hozatalának időzítése sokakat megdöbbentett. A szigetországot „fel kell szabadítani a zsarnokság alól. Azért munkálkodunk, hogy eljöjjön a szabadság napja Kubában” – fogalmazott a napokban az amerikai elnök, s szavai erősen emlékeztettek egy, a karibi szigettől nagyon távoli ország kapcsán elhangzottakra.
Az iraki misszió kétes sikere önmagában azonban nem az egyetlen ok, amiért Bush szavai felzúdulást kelthetnek. Újabb háborús front megnyitásáról egyelőre nincs is szó, legföljebb a floridai korteshadjárat kezdetéről, a két ország közti párhuzam mégsem hagyható – már csak erkölcsi okok miatt sem – figyelmen kívül. Washingtont ugyanis a jelek szerint nem különösebben érdekelte, hogy a Havannát érintő tervek nyilvánosságra hozatalával szinte egy időben robbant ki a botrány az iraki fogolykínzások miatt, s ezek után – fogalmazzon meg bárki bármilyen véleményt is Castro minden bizonnyal korántsem hibátlan politikájáról – furcsa érzéseket kelthet a washingtoni önkritika ilyen mértékű hiánya, emlékeztetnek a kommentárok.
A Bagdadban történt gyalázat és a súlyos veszteségek miatt George Bush népszerűsége zuhant, héjái mégis a „legjobb védekezés a támadás” taktikáját választották. Négy éve a Floridában élő kubai emigránsok segítették hatalomra a republikánusokat, akiknek háborús sérüléseire most ugyanők adhatnak gyógyírt, vélik elemzők. Márpedig a Castro-rezsim üldözöttei feltehetően örömmel veszik, ha az Egyesült Államok a Kubával kapcsolatos intézkedési terv értelmében például újabb szankciókat hoz, s növeli a Havannával ellenséges szervezetek támogatását. A tervek között továbbá az is szerepel, hogy egy, a szigetország partjainál cirkáló C–130-as katonai repülőgép segítségével zavar nélkül foghatóvá válik a kubaiak számára az amerikai kormány által pénzelt rádió- és tévéadás.
Az ügy már csak azért is kényes, mert a Kubába áramló dollárok útjának elvágása sokak szociális érzékenységét bánthatja, a tervek ráadásul tovább erősítik az amerikai üzletembereket és turistákat érintő washingtoni vasszigort is. Előbbiek ugyanis nem kereskedhetnek a sok lehetőséget rejtő országgal, utóbbiak pedig gyakorlatilag be sem tehetik lábukat az olcsó, s gyönyörű tengerparttal megáldott szigetre. Bár az orvosa szerint a 140. életévét is megérő Castro hatalmából hátralévő időt mérő képzeletbeli homokóra pergését sokan felgyorsítanák, jó megoldás az amerikai elnökválasztás hajrájában aligha születhet.