Életjáradék és kegyes halál

Hét végétől ismét elindítja a földért életjáradékot programot a kormány. A pályázati felhívás már megjelent, a hatvan év felettiek jelentkezését várja a Nemzeti Földalap. Az ajánlat közel ugyanaz, mint tavaly. Az állam által felkínált pénz több, mintha a tulajdonos a most eladott birtoka árát bankszámlán fialtatná tovább. Ugyanakkor jóval kevesebb, mint a hazai földárak várható növekedéséből származó haszon. Akinek még tervei vannak a jövővel, biztosan nem él ezzel a lehetőséggel. Ezért úgy tűnik, elsősorban a gazdálkodásban csalódott, azt erővel már nem bíró, szegénységben élő honfitársainkra számíthat a kormányzat. Némelyikük az utolsó vagyonát teszi pénzzé, hogy legalább élete végén könnyítsen szorító terhein. Eladja azt a földet, amihez szívvel-lélekkel kötődött, amiért annyit küzdött a rendszerváltás környékén, amire gazdaságot álmodott, amit majd a fiúk, unokák visznek tovább. De a fiatalok csak azt látták, hogy a föld bajt hoz, és nem kívánták a mezőgazdasággal együtt járó nyomorúságot.
Vidéken nem kevés a bajban lévő idős földtulajdonos. Mutatja ezt, hogy ismét érdemes elindítania az agrártárcának a földért életjáradékot programot. Tavaly már több tízezren kötöttek szerződést birtokaik eladására. A Nemzeti Földalap pedig gyűjtöget, állítólag azzal a céllal, hogy az idősek parcelláit az úgynevezett életképes gazdaságoknak adja át, meg a pályakezdő fiatal gazdáknak. Azt azonban még nem tudjuk, hogy valójában milyen kormányzati célt teljesít majd a Nemzeti Földalap. Az intézmény körül nagy a csend. Nemigen hallani értékesítési akciókról, pályázatokról. A baljós jelek viszont annál inkább szaporodnak. Nem sokkal a kormányváltás után már hallani lehetett arról, hogy egy jelentős állami föld angol bérlőhöz került. Utána következett a birtokhasznosítási bizottságok felállítása körüli botrány. A magángazdák érdekét valóban ellátó, őket nem csak névleg felvállaló gazdaköröket kihagyták az állami földek vételét-eladását ellenőrző szervezetből. Ez a lépés nyilvánvalóan üzenet- értékű: ha beindul a nagy állami földbiznisz, azok, akiknek a túlélést jelentheti egy-egy értékesítési pályázaton való részvétel, ne láthassák azt, hogy a színfalak mögött mi történik.
A Nemzeti Földalap a kedvezményes agrárhitelek kiosztásakor is megmutatta gazdabarát arcát. A kölcsön igénylésekor az állami szervezetnek kellett felbecsülnie a fedezetként felajánlott birtokot. Ez a termelők jelzései szerint némelykor a piaci ár alatt sikerült. Beszéltem olyan gazdával is, aki a mai napig sem kapta kézhez a földjéről szóló értékbecslést, és így eleve kizárták az agrárhitel felvételének lehetőségéből. Ugyanakkor sokan felkapták a fejüket – különösen az állattartók – Medgyessy Péter szegedi bejelentésére a szocialista népünnepélyen. A kormányfő – a piros Ferrari mellett – arra is ígéretet tett, hogy megkezdik a kisebb állami földek értékesítését a bérlőknek. Ezt az érintettek azóta is várják, mert szükségük volna a takarmánytermő területekre. Gyanússá teszi a csendet a kormányzati birtokpolitika. A folyamatokat meghatározza, hogy a rendszerváltás céljai a magyar termőföld magánosítása során nem valósultak meg. A nagyüzemek és háztájik országából a nagybirtok és nadrágszíjparcella hazája lettünk. Miközben az EU-ban még mindig húsz hektár körüli a gazdaságok átlagos mérete, nálunk a tízezer hektár feletti óriásüzemekből is 47-et tart nyilván az ezredfordulós statisztika. Tíz hektár alatti birtokot művelő gazdát viszont – szintén a 2000-es adatok szerint – 907 ezret írtak össze, ami a felmért termelők 94 százaléka. A gazdáknál az átlagos földterület közelít a három hektárhoz, a gazdasági társaságoknál pedig 711 hektár. A magángazdák körében döbbenetes mértékű az elaprózódás. Ami azt jelenti, hogy nagyon sebezhetők, a piaci verseny darálójába ők kerülnek be elsőnek.
Az agrárkormányzat már többször világosan és egyértelműen megmondta: nem számít a sok százezer kisgazdaságra a magyar mezőgazdaságban. Nem képviseli az érdekeiket, nem látja kívánatosnak a jelenlétüket. Márpedig a birtokpolitika a mindenkori agrárpolitika alapja, tehát e téren is a gazdákkal szemben álló gazdasági érdekek mozgatják a szálakat. Az uniós csatlakozás kapcsán egyre többet halljuk azt az ijesztő kifejezést, hogy kényszermodernizáció. Ez a szó vidéki kistermelőink számára – az igazságot burokba csomagolva – a munka végét, az összeroppanást jelenti. A százezerszám összeomló, kérészéletű kisgazdaságok és emberi sorsok jelentik a mai földbiznisz alapját. Ebben eszköz a birtokért cserébe kiváltható életjáradék, ami többeknél valójában kegyes halált jelent. A parcellák rovására nőnek a nagygazdaságok. Egyre kevesebb embernek ad megélhetést a határ. A helyben élők számára elvész a termőföld, ami a jövő lehetőségét hordozta. Kétezer óta kétszázezren hagytak fel a termeléssel. Így szorul a hurok, fogy a levegő a falvak körül.
A második vonalban ott áll a globális nagytőke. A nagy földgyűjtés nekik is szól: rengeteg az eladósorba került agrárcég ebben az országban. S a menyasszony kelendőbb, ha szebb a stafírungja. Ha olyasmit kínál, ami pótolhatatlan kincs, ráadásul az uniós földárak töredékéért. Hihetetlenül nagy bizniszről van szó. Olcsón vásárolható lerobbant agrárcég, jelentős földbérlettel, amire strómanon keresztül az elővételi jog is életbe léptethető. Vagy kötni kell egy tíz évre szóló tartós haszonbérleti szerződést. Ez is elég, hiszen garantált biztosítékot nyújt addig, amíg letelik a külföldiekre vonatkozó földvásárlási tilalom.
Bárki bármit mond, az igazság az, hogy a kormány már rég kitárta a kaput a spekulációs befektetők előtt. Így már nem oszt és nem szoroz a földtörvény legutóbbi módosítása, ami legfeljebb néhány centiméterrel szélesítette az amúgy is nyitott bejáratot. Ma csak az nem vesz – közvetve vagy közvetlenül – birtokot ebben az országban, aki nem tud, vagy nem akar. S akinek van egy kis magához való esze és pénze, máris földre tesz szert. Óriási kilátásokkal kecsegtetik a vastag bukszákkal érkezőket az ingatlanpiaci brókerek. Mivel megtöbbszöröződnek a földalapú agrártámogatások, a termőföld értéke is kétszer nagyobb lesz. A hektáronkénti 400-450 ezer forintos jelenlegi átlagár már a következő egy évben 30-40 százalékot emelkedhet. Az elérhető haszon tehát meghalad minden más befektetést.
Miközben a földet húzzák ki alólunk, a politika láthatóan nem képes változtatni a helyzeten. A kormány természetesen elégedett a jelenlegi szabályzókkal, az ellenzék pedig – talán valamiféle csodaszerű pálfordulásban bizakodva – immáron harmadszor terjeszti be az Orbán-kabinet alatt életbe léptetett földtörvényt. Aminek megváltoztatásában a Fidesz is részt vett, hiszen – mivel a közszféra béremeléseibe csomagolták – 2002 nyarán megszavazta a módosítást. A jobboldal holdudvarába tartozó szakértők már régóta imamalom módjára ismétlik: valódi korlátokat a föld elherdálása előtt ebben a ciklusban csak egy népszavazás állíthatna fel. Ez azonban egy helyben topog, miközben az uniós támogatásokhoz szükséges regisztrációra 300 ezer honfitársunk már nem jelentkezett. Lassan nem lesz kit megvédeni, mert nemsokára tőlük is megveszik a földet.