Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy általában a pártok miként vélekednek az európai parlamenti választásról. Belpolitikai kérdésként fogják-e fel, vagy éterien lebegni hagyják a semmiben, esetleg egy nagyléptékű közvélemény-kutatásnak tekintik. A szocialisták mindenesetre úgy viselkednek, mintha nem tartanák sorsdöntőnek, esetleg lényegesnek sem, hogy ők vagy egyetlen nagy ellenfelük, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség képviseli-e nagyobb számban hazánkat az Európai Unió törvényhozó testületében. Jelen pillanatban fele-fele arányban már kiegyeznének, miközben fogadkoznak, hogy bármi történjen, nem tekintik vereségnek a vereséget, illetve a vereség vagy a győzelem lényegében nem is számít annak ami, illetve semmiképpen sem vetíti előre a 2006-os országgyűlési választások eredményét. (Talán épp az így létrejövő már-már hanyag könnyedség lehet az oka annak, hogy a szocialisták minimum három profi külföldi kampányszakértőt foglalkoztatnak.) Ha netán úgy értelmezzük, hogy bizonyos előrevetítés szóba jöhet, ezt csak akkor tekinthetnénk realitásnak, ha az egész hacacáré az MSZP sikerével zárulna.
Kategorikus választ a Fidesz sem ad a győzelem vagy a vereség jelentőségével kapcsolatban, bár a felmérések egyelőre a polgári szövetség fölényét mutatják. De valamennyien láttunk már karón varjút, mégpediglen legutóbb 2002-ben, amikor még a más irányultságúnak tekintett Szonda Ipsos is a konzervatív holló hangját hallotta a legékesebbnek, mígnem az dalra fakadván ki is köpte a sajtot.
Kétségtelen viszont, hogy az SZDSZ a maga szokott módján most is, mint számos más alkalommal, legyen szó bármilyen választásról, „belehúz”, s lényegében megerősödni látszik. Ennek a kis, makacs pártnak a küszöbátlépési technikája rendkívül kifinomult, bár voltak olyan idők is, amikor olyan nagynak látszott, hogy attól lehetett tartani, a mestergerendába veri a fejét. Most viszont a lényeg a küszöb, aminek sikeres átlépése azt jelentené, hogy Demszky Budapest után Brüsszelt boldogítja. Érdemes volna megnézni, hogy milyen is ott most a kátyúhelyzet. Lehet, hogy Demszky szolidaritásból együtt dudál a gödrök ellen tiltakozó autósokkal, ily módon nyilvánvalóvá téve, miszerint neki semmi köze a lehetséges tengelytörésekhez és az esetleges durrdefektekhez. Egyébként a szabad demokratáknak mindig a legnagyobb erényük volt a bajbajutottakkal való korlátlan együttérzés. Demszky most a lerohadó fővárossal empatizál, mielőtt Brüsszelbe távozna, ahol valószínűleg mégiscsak kevesebb a kátyú, mint idehon.
Az uniós választás ügyében azonban a legkritikusabb pont az MDF. A fórum önálló megméretésre készül, mintegy próbaként ellenőrizve testsúlyát. Fordított módon olyan ez, mikor egy fogyókúrázó a szobamérlegre áll azt remélve, hogy a mérleg egyszer csak valami kedvezőt mutat. Itt persze nem súlycsökkenésről, hanem súlygyarapodásról volna szó, sajnos a mutató alig lendül el a nulla ponttól. Dávid Ibolya fura népszerűsége sehogy sem terjed át pártjára, úgy látszik, nem ragályos. Már-már azt kell hinnünk, hogy a politikus asszony pozitív aurája teljesen magánjellegű. Az úgynevezett önálló megméretés e párt esetében azonban a hamleti kérdést veti fel: Lenni vagy nem lenni? A sikertelen főpróbát ez esetben aligha követheti 2006-ban sikeres előadás. Előbb-utóbb persze már az önbecsülés mián is ki kell próbálni, hogy az MDF mint párt önmagában mennyit ér. Félő, hogy a tarsoly üresnek bizonyul, s ha így történik, akkor Dávid Ibolya politikai népszerűsége a következő időkben nem lesz mérhető. Félő, hogy az MDF most énekli hattyúdalát.
Hogy a magyar belpolitikai élet tisztul, vagy még zavarosabb lesz-e a választás után, én nem tudom…