Európa kulturális dimenziói

A csatlakozással kapcsolatos nyilatkozatokban sok szó esett az európai uniós tagság gazdasági és politikai előnyeiről vagy esetleges hátrányairól, de közben mintha háttérbe szorult volna azoknak az ezeréves kulturális és szellemi kapcsolatoknak a jelentősége, amelyek Magyarországot összekötik a Nyugattal. A német nyelv az Abendland (Estország) fogalmat használja Európa nyugati felére és kultúrájára, szemben a közép-keleti világára, amelyet Morgenland (Reggelország) névvel illet. A magyar nép és állam léte ezer év óta szorosan összefügg az általunk Nyugatnak nevezett Abendlanddal. A különböző tudományos és politikai definíciók a Nyugat szellemi határát Európában ott látják, ameddig a katolikus és a protestáns világ kiterjed.
A Szent István-i döntés helyessége
A kereszténység felvétele Szent István alatt Magyarország kulturális, szellemi és gazdasági összekapcsolódását jelentette a nyugati kultúrkörrel. Ez a tény a különböző történelmi katasztrófák és erőszakos ideológiai befolyások ellenére azóta sem változott. Magyarország számára annak idején a szomszédos, még erős bizánci birodalomhoz való kötődés, vagy a múlthoz való ragaszkodás nem jelentett járható alternatívát. A következő évszázadok eseményei megmutatták, hogy a Szent István-i döntés helyes volt. Az Árpád-házi királyoknak ugyan élénk kapcsolatai, s időnként fegyveres összetűzései voltak az egyre gyengülő Bizánccal. De ezeknek a kapcsolatoknak az intenzitása soha sem közelítette meg a Nyugathoz kötődés nagyságát és erejét. A Balkánon lezajló események, így a török birodalom hódításai vagy a trianoni határok létrejötte tragikusan befolyásolta az ország és a magyar nép sorsát. De sem ez, sem a szovjet megszállás nem változtatta meg a magyar nép tudatában azt a tényt, hogy a Nyugat részének érzi magát.
Az államalapítás óta Magyarország számtalan kulturális és gazdasági szállal kötődik a Nyugathoz. A kereszténység felvétele, a román, a gót, a reneszánsz építészet és művészet hatásai és emlékei, a protestantizmus elterjedése, a lerombolt városaink barokk felépítése és felvirágzása ékes bizonyítékai ennek az összefonódásnak. De egyben annak is a jele, hogy mindez nem egy államhoz való kötődést jelentett, hanem sokoldalú és széles körű kapcsolatokat a Nyugat kultúrájához. Az olasz reneszánsz szelleme és művészete éppen úgy megjelent az országban, mint a Svájcból és a Németalföldről jövő kálvinista tanok. Az évszázadok során magyar diákok tanultak Európa egyetemein, így Padovában, Bolognában, Párizsban, a német városokban, Németalföldön vagy a lengyel Krakkóban, és az ott szerzett tudásukat itthon is hasznosították.
Vörös csillag a strasbourgi dómon
Ezzel kapcsolatban meg lehet említeni, hogy az 1956-os forradalom után mintegy hétezer magyar menekült diák tanult európai és amerikai egyetemeken. De Magyarország nemcsak importőre volt a nyugati szellemi áramlatoknak, hanem ezt szervesen összekapcsolta saját kultúrájával. Ebben mutatkozott meg a magyar nép alkotóereje. Ezt a szellemi örökséget sem a 150 éves török uralom, sem a kommunista rendszer nem tudta kitörölni. A katolikus és a protestáns egyházaknak jelentős szerepük volt a magyar történelemben és kultúrában. Neves iskoláikban, így Sárospatakon, Debrecenben, Pápán, Pannonhalmán, Nagyenyeden, hogy csak néhányat említsünk közülük, kiművelt emberfők nemzedékei nevelődtek fel.
A jól tájékozott német médiát figyelve, eddig még nem tűnt fel, hogy ott valaki arról beszélt vagy írt volna, hogy a Vatikán Strasbourg vagy Brüszszel meghódítására készülne. A svájci gárda alabárdosai is csak a Vatikánban teljesítenek szolgálatot. Még senki sem látta őket Brüsszel vagy Strasbourg irányába vonulni. Ha valaki ma Magyarországon az úgynevezett klerikális reakció tervezett európai hódításairól fantáziál, akkor felmerül a kérdés, hogy az illető melyik Európába szándékozik menni? Nyilván nem a jelenlegibe. Magyarországon néhány évtizede volt egy sötét és tragikus korszak, amikor minden eszközzel folyt a harc az úgynevezett klerikális reakció és a hívek ellen. Ez lenne most egyesek üzenete az ország EU-ba való belépésekor? Így az sem lenne meglepő, ha a szovjet rendszer valamelyik nosztalgiázója a vörös csillag és a sarló és kalapács feltételét követelné a sok évszázados strasbourgi dómra. Ebben a városban, ahol a német és a francia kultúra találkozik és összefonódik egymással, ez a székesegyház a két nagy nép megbékélésének és a modern Európa gondolatának a szimbóluma lett. Így került ide az Európa Tanács és az Európai Parlament, amely időnként Luxemburgban és Brüsszelben is ülésezik.
Magyarország választott képviselői nemsokára elfoglalják helyüket az Európai Parlamentben. Most meglesz annak a lehetősége, hogy az országot és kultúráját rendszeresen, nagy nemzetközi fórumon hatásosan képviseljék és megismertessék. Akinek más céljai vannak, annak az Európai Parlament nem alkalmas hely. Nem ártana a magyar tájékoztatási politikát, valamint a lobbizást intenzívebbé tenni az európai intézményeknél, ahol sok mindenről döntenek. A júniusi választások után már magyar részvétellel. Az 1956-os forradalom tartós pozitív és nagy nemzetközi visszhangja is megmutatta, hogy a magyar nép megbecsülése a világ szemében azóta megnövekedett. Erre bázisként mindig lehet építeni. Emellett a magyar múlt több eseménye is pozitívan része az európai szellemiségnek.
A jó bornak is kell a cégér
Nem véletlen, hogy a genfi reformáció emlékmű szoboralakjai között ott van Bocskai István erdélyi fejedelem is, aki először hirdette meg a vallásszabadságot Európában. A magyar zene és annak neves művelői már rég bevonultak Európa és a világ köztudatába. Az utóbbi időben több irodalmi siker, így Márai Sándor és mások művei is bepillantást adtak a nyugati olvasóknak a magyar irodalom sokoldalúságáról és gazdagságáról. Az új EU-tagok között már régóta – nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren is – kialakult egy verseny, hogy melyik ország tudja magát az unióban előnyösebben bemutatni. Valamikor talán jól hangzott az a mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér, de manapság a globalizácó és az erős nemzetközi verseny korában igenis szükség van jó és hatásos reklámra, még a kultúra területén is.

A szerző közgazdász, újságíró (München)