Rájár a rúd mostanában az amerikaiakra és európai barátaikra, de a kritikusaik sem érezhetik túlságosan kényelmesen magukat. Az iraki foglyokkal kapcsolatos botrány, amelynek kirobbantása feltehetően az amerikai elnökválasztási kampány kezdetét jelenti, lényegesen túlnő azon, amelyet elindítói terveztek. Mindenképpen érinti például a NATO jövőjét. Az Isztambulban júniusban tartandó NATO-csúcson ugyanis alapvető kérdés lesz, hogy a NATO részt vesz-e, és ha igen milyen formában az iraki rendezésben. A döntést még nehezebbé teszi, hogy egy esetleges beavatkozásról a lakosságot, vagy legalábbis a parlamenteket is meg kell győzni. Ez, még ha az egyes kormányok a részvétel mellett döntenének is, nem lesz könnyű feladat, hiszen az európai közvélemény döntő többsége az elejétől fogva elutasította az amerikai beavatkozást, a foglyokkal való bánásmód napvilágra kerülése pedig még inkább megerősíthette abbéli meggyőződését, hogy az iraki háború nem Európa ügye. Egy brüsszeli NATO-tisztségviselő, arra a kérdésre, hogy mit gondol az iraki foglyokkal kapcsolatos bánásmódról, azt felelte: „Az elmúlt negyedszázadban ez a legnagyobb károkozás… Az európaiak szemében Amerika elvesztette morális hitelét.”
A NATO-csúcsra való felkészülés keretében, a következő hetekben kemény tárgyalások várhatók. Az Egyesült Államok mindenképpen szeretné elérni a NATO részvételét, mert ezzel az iraki beavatkozás nemzetközivé válna, csökkentve az Egyesült Államok szerepét. Aligha hihető azonban, hogy a Bush-adminisztráció újraválasztása az európai NATO-partnerek érdekében állna, és az amerikai beavatkozást leginkább ellenző két állam, Franciaország és Németország is, legalábbis a kiszivárgó hírek szerint, változatlanul fenntartja azt a nézetét, hogy a NATO iraki beavatkozása „rossz ötlet” lenne. Ugyanakkor mindenki érzi, hogy Amerika teljes cserbenhagyása sem elfogadható alternatíva. Ebben a helyzetben sok függ attól, hogy Kofi Annan ENSZ-főtitkár képes lesz-e arra, hogy egy, a Biztonsági Tanács támogatását is bíró javaslattal álljon elő. Aligha hihető ugyanis, hogy a Biztonsági Tanács és a mérsékelt arab államok jóváhagyása nélkül elfogadható megoldást lehetne találni az egyre jobban elmérgesedő iraki helyzetre. Ebben a helyzetben az európai NATO-tagországok akkor lesznek képesek az európai közvéleményt és a geopolitikai realitásokat is többé-kevésbé kielégítő megoldást találni, ha részvételüket egy ENSZ rendezési terv keretébe illesztik. Ehhez azonban minden bizonnyal egy másik Amerikára vagy legalábbis egy másik amerikai kormányra lenne szükség.
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
