Draskovics Tibor és az MSZP- frakció közti nézeteltérés oka egy 1993-ban indult ügy napjainkban zajló végjátéka és a pénzügyminiszter ehhez fűződő, kérdéses szerepe. Emlékezetes: a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) 1993-ban pályázatot írt ki a Ferihegy 2/A utasterminál felújítására és a 2/B terminál felépítésére.
A pályázatot a kanadai Airport Development Corporation (ADC) nyerte meg, amelyet Danczkay Béla és Michael Huang jegyeztek. Az eredményhirdetés után az LRI és az ADC a Budapest-Ferihegy Nemzetközi Repülőtér üzemeltetésére létrehozta a Ferihegyi Utasterminál Fejlesztő (FUF) Kft.-t, és az LRI az új társaság részére 2010-ig átengedte a 2/A és 2/B terminálok használati és hasznosítási jogát.
A pályázat megnyerésének első furcsaságát az jelentette, hogy a milliárdos beruházásra készülő FUF Kft. mindössze egymillió forintos alaptőkével alakult (66 százalékos LRI- és 34 százalékos ADC-tulajdoni hányaddal), ám érdekes módon a tulajdonosok szavazati aránya ennek éppen a fordítottja volt. Tovább élezte az ellentmondásokat, hogy a magyar félnek elegendő pénz állt a rendelkezésére ahhoz, hogy egyedül is végrehajtsa a szükséges beruházásokat, így az ADC bevonására semmi szükség nem volt. A FUF 103 millió dollár hitelt vett fel a Royal Bank of Canadától, az OTP-től és a CIB Banktól, amelyhez a kabinet készfizető kezességet vállalt. Az állami kezességet biztosító, vitatott szerződést Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter írta alá, annak ellenére, hogy a PM illetékes főosztályai azt nem támogatták, mivel indoklásuk szerint a megállapodás számos, a magyar államra nézve hátrányos feltételt tartalmazott. Az ellentmondásos szerződés jóváhagyásának idejében a Pénzügyminisztériumban közigazgatási államtitkárként Draskovics Tibor volt a szakmai vezető. Növelte a szerződés körüli bizalmatlanságot, hogy nemsokára kiderült: a kanadai cég a kontraktus aláírása után néhány perccel átruházta kapott jogait egy ciprusi off-shore cégre. Az ADC tulajdonosi struktúrájának feltérképezése egyébként is lehetetlennek bizonyult, miután egy Brit Virgin-szigeteken bejegyzett off-shore cégnél megakadtak a próbálkozások.
Az ügy körüli visszásságokat jelzi, hogy a magyar államra nézve hátrányos megállapodást akkor számos hazai sajtóorgánum, elsősorban a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet támadta, de még a tekintélyes brit gazdasági napilap, a Financial Times is foglalkozott az üggyel. A megjelent cikkek – a kanadai cég értelmetlen bevonásán túl – azt kifogásolták, hogy a szerződés szinte kizárólag a külföldi fél érdekeit képviselte, és szándékosan túl volt bonyolítva. A sajtóban nyilvánosságra hozott információkon kívül 1998-ban a Rubicsek Sándor vezette Kormányzati Ellenőrzési Iroda jelentésben hívta fel a figyelmet a külföldi befektetővel kötött megállapodás jó néhány, a magyar államra nézve előnytelen pontjára.
A rejtélyes történet 2001 végén vett fordulatot, amikor a légi közlekedésről szóló törvényt a kormány – az Országgyűlés egyhangú szavazatával – megváltoztatta. A módosítás szerint az LRI a továbbiakban nem engedhette át harmadik személynek az üzemeltetés jogát, ez alapján tehát megszűnt az FUF létjogosultsága, az LRI jogutódja pedig a Budapest Airport (BA) lett.
A kanadai céggel így jogi összetűzésbe keveredett BA 2002. július 13-án Csillag István ajánlásával, Apró Piroska, a BA igazgatótanácsi elnökének utasítására a Gyurcsány-cégekhez és Bankár Csoporthoz több szálon kötődő Köves Clifford Chance (Köves CC) nemzetközi ügyvédi irodát bízta meg a BA jogi képviseletével. A jogi tanácsokra szükség is volt, hiszen az ADC tavaly nyáron keresetet nyújtott be a magyar állam ellen a washingtoni székhelyű ICSID-nél, kilencvenmillió dollár kártérítést követelve az eredetileg 2010-ig átengedett használati és hasznosítási jogok elvesztéséből származó károkért. A magyar állam érdekeinek képviselete céljából László Csaba akkori pénzügyminiszter egy szakértői bizottságot hozott létre, melynek élére 2003. szeptember 5-én Hárskuti Jánost, a BA vezetőjét nevezte ki. Az ügyet vizsgáló bizottság összetételének pikantériáját az adta, hogy az egyik tag, Salgó István, a PM privatizációs ügyekért felelős helyettes államtitkára korábban éppen az ADC jegyzése kapcsán említett Danczkay Béla és Michael Huang tanácsadójaként dolgozott.
Az ügy ellentmondásos háttere miatt a PM illetékes főosztálya 2003. augusztus elsején kelt feljegyzésében azt javasolta László Csaba akkori pénzügyminiszternek, hogy a magyar állami érdekek megfelelő képviseletéért egy – az ICSID-eljárásokra specializálódott – amerikai ügyvédi iroda, a Milbank, Tweed, Hadley & McCloy LLP is kapjon megbízást a Köves és Társai Ügyvédi Iroda mellett, egyfajta kontrollszerepre.
László Csaba Veres János politikai államtitkár és információink szerint az MSZP prominensei nyomásának engedve elfogadta a javaslatot, azonban a két ügyvédi iroda között az egyeztetés lehetetlennek bizonyult, így a Milbank viszszavonult az ügytől. A PM 1419/8/2004-es számú feljegyzése szerint azért, mert „a Milbank nem kívánta a nevét adni egy olyan ügyhöz, amelynél sorozatos szakmai hiányosságokat tapasztalt”.
A Köves CC iroda így új megbízási szerződést köthetett a Pénzügyminisztériummal, mivel a jogvita immár állami szintre emelkedett. Újabb ellentmondás, hogy a 2003. december 15-én kötött ügyvédi megbízás 2003. szeptember 5-i viszszamenőleges hatállyal lépett érvénybe, és a Magyarországon, de még a külföldön szokásos ügyvédi óradíj többszörösét, óránként 100 ezer, illetve 150 ezer forintot határozott meg munkadíjnak.
Az ügyvédi iroda azonban – a már említett PM-feljegyzés szerint – a kiugróan magas díjazás ellenére sem végzett érdemi munkát. Mint a PM írja: „A Köves CC 2002 júliusában szerződött a BA Rt.-vel. Ettől az időponttól a Köves CC alapvetően csak adminisztrálja az ügyet, de nem készült idáig egy átfogó jogi elemzés a magyar állam esélyeit illetően… A Milbank ügyvédi iroda felhívta a figyelmünket, hogy elképzelhető, az ICSID bejegyzése azért vett igénybe szokatlanul hosszú időt, mert úgy tűnt az ICSID-nek, hogy a joghatóság elutasítására irányuló kérelmünket már a bejegyzés előtt lett volna lehetőségünk eredményesen képviselni.” Azaz: a Köves és Társai Ügyvédi Irodának az ügyben tanúsított elfogulatlanságát a PM illetékes főosztálya megkérdőjelezte. A pénzügyi tárca feljegyzése megállapítja: „Az ügyvédi iroda esetleges részrehajlása miatt, valamint hogy 2003. október 3-án gépkocsifeltörés következtében minden rendelkezésünkre álló dokumentum eltűnt, javaslom, hogy Nemzetbiztonsági Hivatali vizsgálat kezdeményezését megfontolni szíveskedjék.”
A „probléma” hatékony kezelésére Draskovics Tibor pénzügyminiszteri beiktatásának napján, azaz hat nappal a nemzetbiztonsági vizsgálatot kérő feljegyzés elkészülte után került sor, amikor is a PM illetékes főosztályvezetőjét – aki egyike volt azoknak, akik rámutattak a visszásságokra és az állami érdekek nem megfelelő képviseletére – azonnali hatállyal elbocsátották. Ezt követően felgyorsultak az események. A magyar állam képviseletében eljáró Köves CC és az ACD már peren kívüli, nyolcmilliárd forint értékű egyezségre törekszik.
Akadálytalan pénzkivitel
A Horn-kormány idején készült, a Ferihegy 2/A és B terminálra vonatkozó szindikátusi szerződés egyértelműen előnytelennek bizonyult a magyar állam számára, a külföldi kisebbségi tulajdonos nélkül ugyanis szinte semmit nem tudott eldönteni a magyar fél, hiába rendelkezett a cégben többségi tulajdonnal. A megállapodás szerint a kereskedelmi jogok felett jóformán csak a FUF Kft.-ben 34 százalékkal bíró külföldi befektető cég, a kanadai ADC érdekeltségébe tartozó ciprusi off-shore cég rendelkezett, így a kisebbségi tulajdonos választotta ki a repülőtér bérlőit, kötötte velük a szerződést, s állapodott meg a bérleti díjakról. A szerződés visszásságaival foglalkozó Kormányzati Ellenőrzési Iroda jelentés arra hívta fel a figyelmet, hogy a kontraktus számos, a magyar állam számára előnytelen pontot tartalmaz. A jelentés leszögezi: „…az utasterminál-fejlesztés konstrukciója több olyan szerződésszerű és esetleg nem szerződésszerű pénzkiviteli lehetőséget biztosít a külföldi félnek, amely az eddigi szerződésjavító munkán túlmenően magyar szempontból indokolttá teszi további intézkedések megtételét a magyar állam érdekérvényesítése keretében.” Mint ismert, a 2/B terminálépítési projekt összesen 120 milliárd forintba került, az ADC ebbe összesen 5,7 millió dollárt, vagyis a teljes beruházási költség 4,8 százalékát fektette be. A külföldi befektető – tekintve, hogy szinte az összes menedzsmenti jogosítvánnyal rendelkezett a cégben – a saját érdekeltségébe tartozó ADC&ADMC Ltd.-vel köthetett tanácsadási szerződést. E cég például 1999-ben 1,3 millió dollárért, 2000-ben 1,5 millió dollárért, 2001-ben félmillió dollárért, vagyis három év alatt összesen 3,3 millió dollárért (mai áron számolva több mint 700 millió forintért) végzett el olyan feladatokat, amelyekre többek között az FUF Kft.-t létrehozták, sőt még a költségeit is leszámlázhatta a FUF Kft.-nek, a három év alatt összesen 1,3 millió dollárt, vagyis több mint 300 millió forintot.
Az állam megbízottja: Köves&Társai Ügyvédi Iroda. A Pénzügyminisztérium 2003. december 15-én bízta meg a Köves&Társai Ügyvédi Irodát a magyar állam érdekeinek képviseletével. A Csillag István gazdasági miniszter által ajánlott cég egyik tulajdonosa, Köves Péter több szálon köthető a Bankár Csoporthoz, amelynek egyik tulajdonosa korábban Réthy Imre, a gazdasági minisztérium jelenlegi politikai államtitkára volt. Köves dolgozott a MOTIM cégcsoportnak is, e vállalkozás Gyurcsány Ferenc sportminiszter érdekeltségébe tartozott.
Állóháború a szocialista párton belül. A Budapest Airport körüli nézeteltérés nem az első konfrontáció Draskovics Tibor és az MSZP között. A párt és a pénzügyminiszter közötti legutóbbi konfliktus abból adódott, hogy Draskovics nem akadályozta meg László Csaba korábbi pénzügyminiszter távozó munkatársainak juttatott, kiugróan magas összegű végkielégítésének kifizetését. Ennek következtében a Pénzügyminisztérium éves jutalomkeretének jelentős része kiürült, így a tárca a megszokott térítéseken túl sem ruhapénzt, sem üdülési hozzájárulást nem tud a dolgozóknak folyósítani.
