Új parancsnoka van a magyar légierőnek. Sági János vezérezredes egy olyan időszakban került a szervezet élére, amikor a honvédség vezetői szakmailag kritikus döntések előtt állnak, egy politikailag sokszor bizonytalan és ellentmondásos környezetben.
– Az An–26-os szállítógépek eladása, majd közelmúltbeli beszerzése kapcsán felmerül, hogy a jövőben tudnak-e tenni valamit a súlyos anyagi következményekkel járó tervezési hibák kiküszöböléséért.
– Mindenképpen szeretnénk az előttünk álló feladatokat hosszú távra tervezni, hiszen ez gazdaságos az országnak. A politika megfogalmazza elgondolásait, amit a szakemberek tervekké alakítanak. Ez vonatkozik a beszerzésekre, és ezt célozná a védelmi felülvizsgálat is. Ha sikerül eszerint eljárnunk, akkor nem lesz „egy lépés előre, kettő hátra”, ami rendkívüli mértékben megnehezíti a napi feladatok végrehajtását. Visszatérve az An–26-osokra, a flotta egy része a kilencvenes években leszolgálta idejét, és megérett arra, hogy eladják. Azóta nemzetközi feladatvállalással is megbízták a légierőt, a szállítókapacitást ehhez kellett igazítani. A NATO-ban, különösen az európai tagországok tekintetében, döntés született a szállítókapacitás fejlesztéséről, és ebből Magyarország is kiveszi a részét.
– Ön repül MiG–29-essel. Mit érez abból, hogy az egyetlen magyar vadászrepülőgép-típus hadrafoghatósága mindössze harminc százalék körüli?
– Nagyon szeretnénk egyensúlyba hozni a meglévő NATO-, illetve hazai védelmi feladatainkat a gépek hadrafoghatóságával. Az alapfeladatot most még végre tudjuk hajtani, a problémánk az, hogy a hozzá kapcsolódó rutinrepüléseket nehéz megoldani ilyen kisszámú repülőgéppel. A személyi állomány, különösen a műszakiak, mindazonáltal mindent megtesznek a hadrafoghatóság javításáért.
– Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy a kevés repülési lehetőség miatt visszafogják a légi bemutatókon való részvételt. Ugyanezen logikát követve nem gondolja, hogy a légierő vezetésében lévő tisztek repülései értékes repült órákat vesznek el a Kecskeméten készültséget adó pilótáktól?
– Logikus lépés, hogy ha az alapfeladatainkat nehezen tudjuk végrehajtani, akkor a pluszfeladatokat, például a légi bemutatókon való részvételt korlátozzuk. Korlátozzuk önmagunkat is, repüléseinket, és csökkentjük az ebben részt vevő parancsnoki állományú személyek számát. Azonban mindig figyelembe kell vennünk, hogy a légierő parancsnokságának olyan személyekből kell állnia, akik együtt élnek a hadműveleti repüléssel.
– Ön már repült Gripennel. Mi a véleménye a svéd gépről?
– Szerintem egy igazán negyedik generációs, többfeladatú repülőgép. Hosszú távon, akár harminc évig vagy azon túl is igen gazdaságosan rendszerben tartható. A légierő számára ez a kultúraváltás azt eredményezi, hogy együtt tudunk működni hadműveleti vonatkozásban bármilyen európai és tengerentúli légierővel.
– A Gripennel mennyi időt repülhetnek majd pilótáink évente?
– A jelenlegi információim szerint a gépek hetven százaléka mindig rendelkezésre áll majd. Szeretnénk elérni, hogy évente száz óra fölött repülhessenek.
– Keresik-e már annak a módját, hogy miként gyakorolhatják a légi utántöltés műveletét?
– Mindenképpen szükség van repülőgép-vezetőink gyakoroltatására, de nem folytatunk külön utas politikát ebben a kérdésben. Spanyol vezetéssel a NATO egy légi utántöltési programot kezdeményezett, ennek vagyunk kidolgozói, és a szükséges mértékben leszünk talán a részesei is.
– Van a légierőnek beleszólása abba, hogy milyen fegyverzete lesz a svéd gépnek? Befolyásolják-e a tárcát érintő megszorítások a beszerzés folyamatát?
– A fegyverzeti csomag összeállításakor figyelembe vették mindazokat a feladatokat, amelyek a légierő előtt állnak. Természetesen a beszerzés tervezése változhat annak függvényében, hogy milyen esetleges anyagi megszorítások érik a tárcát. Bizonyos korrigálás ebben a kérdésben jelenleg is várható.
– A forgószárnyasokra térve, az árvizek hőseként ismert közepes szállítóhelikopter-flotta fiatalítása vagy a harci helikopterek modernizációja élvez prioritást?
– Mind a kettőre szükség van. A légi kutató mentés, a katasztrófaelhárítás számára mindenképpen fontos eszköz a közepes szállítóhelikopter. Hosszú távú programok alapján úgy néz ki, hogy felújításuk megoldott lesz. A harci helikopterek vonatkozásában egyelőre a hazai fejlesztés látszik megvalósíthatónak. Ez a modernizáció azonban csak az élettartamra szóló képességek kiegészítésére vonatkozik.
– A légierő mennyire tudja befolyásolni ezt a folyamatot a beszerzési-ipari komplexummal szemben?
– Mindenképpen szeretnénk megtartani a programokba való beleszólás jogát.
– Heves polgári ellenállásba ütközik a Zengőre tervezett radarállomás. Valóban nem jöhet szóba más megoldás?
– Nagyon fontosnak tartok minden olyan tényezőt, amely befolyásolja az emberek közérzetét, és az ilyen beruházásoknál figyelembe kell venni minden szempontot, így a környezetvédőkét is. Katonaként azt mondom, hogy a legfontosabb dolog a biztonságunk, a szuverenitásunk és a szövetségben vállalt kötelezettségeink teljesítése. Azt hiszem, hogy ennek a biztonságnak az eléréséhez némi áldozatot mindenkinek hoznia kell.
– Főnöke, Szenes Zoltán vezérkari főnök állítólag azt mondta, hogy több kék ruhást szeretne látni maga körül. Javulhat-e a légierő helyzete a hagyományosan szárazföldi dominanciájú honvédségen belül?
– A megfelelő rendezőelv Magyarországon az lehetne, ha a honvédség vezetésében a légierő egyharmad arányban lenne jelen. Ebben próbálunk elmozdulást elérni.
Cseh gépeket bérelünk. A Gripen-átképzésre kijelölt pilóták közül hatan mintegy 150 órát repülnek májustól Kecskeméten a honvédség által a cseh légierőtől bérelt L–159-es repülőgépekkel. A lépésre két okból került sor. Egyrészt a Kecskeméten is repülő L–39-es utódjának a Gripenhez hasonló, modern, képernyőkkel is felszerelt pilótafülkéje van. Másrészt a svéd fél előírta, hogy az átképzésre kerülő pilótáknak mekkora tapasztalattal kell rendelkezniük, és ezt jelenlegi helyzetében csak gépbérlettel tudja elérni a magyar légierő. (Z. G.)
