Poétika a metróban

Mexikóvárosban február elejétől tucatnyi metróállomáson nyitott könyvtárat a főváros vezetése. Másfél milliónyi könyvet vittek a föld alá, a köteteket ingyen lehet kölcsönözni, igaz, kiszálláskor illik visszaadni, de ha valaki hazavinné, annak sincs akadálya. A kísérlet alapja az abszolút bizalom. Az Olvass gyorsan a metrón! kezdeményezéstől azt remélik, hogy egyrészt megkedvelteti az olvasást, másrészt pedig sikerül csökkenteni a bűnözést, amely az utóbbi időben főként a metróban harapódzott el. A szexuális bűncselekmények egyébként olyan gyakoriak lettek, hogy bevezették a külön férfiaknak és a külön nőknek indított szerelvényeket.
Az ötlet is akkor pattant ki a főváros és a metró vezetőinek fejéből, amikor arról tanakodtak, hogyan lehetne biztonságosabbá tenni a metrót és környékét. Néhány szakember azt javasolta, hogy minden állomásra és minden szerelvényhez állítsanak fegyveres őröket, a metró vezetői viszont azt gondolták, hogy fegyverek helyett talán megteszi a könyv is. A gondolatot tett követte: a felkérések után magántőkések és alapítványok sorakoztak fel az ötletgazdák mögé, megteremtve a metrókönyvtár anyagi hátterét.
A mexikóvárosiak jól fogadták a kezdeményezést. Az országban tízszázalékos az írni-olvasni nem tudók aránya, ám a fennmaradó kilencven százalék sem olvas rendszeresen. Különösen kevesen olvasnak újságot, s a könyvekből is többnyire csak a lektűrt, illetve a bestsellert forgatják. Az aztékok földjén pedig már húszezer példány is bestsellernek számít. A metróban olyan könyveket kínálnak, amelyekben rövid novellák vagy versek olvashatók. Ha valaki nem akarja hazavinni a könyvet, utazás közben elolvashat belőle egy novellát, majd kiszálláskor leadhatja. Ám sajnos nem mindenki ilyen becsületes, a január óta eltelt hetekben harminchétezer könyvet kölcsönöztek ki, de csak hatvannégy százalékukat adták vissza. A rendőrség szerint kétséges, hogy egy könyves akcióval sikeresen lehet harcolni a bűnözés ellen. Sőt talán éppen ez bátorítja például a zsebtolvajokat, hiszen a könyvébe mélyedő olvasó könnyű préda lehet. S vajon egy bűnözőben szunnyad-e akkora széplélek, hogy egy jó novella kedvéért lemondjon a megélhetéséről?
Mexikóvárosban naponta ötmillióan veszik igénybe a metrót. Heriberto Ziga posztos rendőr úgy véli – s ezt egy mexikói lapban el is mondta –, hogy a „becsületszóra visszahozom” rendszere remek ötlet, mert tisztességre neveli az embereket, s költemények olvasgatása egyébként is üdvözítőbb, mint pornóújságokat lapozgatni. Ráadásul ha bejárók ezrei olvassák ugyanazokat a könyveket, akkor hamarosan közös témájuk is lesz utazás közben.
A szervezők most azt tervezik, hogy kéthavonta kiadatják egy-egy sikerregény puha kötéses, rövidített változatát, afféle sajátos olcsó könyvtárat kívánnak létrehozni. Ennek első kötete Eca de Queirós regénye, az Amaro atya bűne lesz, pontosabban a mű erősen zanzásított változata, hiszen az a szempont, hogy egy utazás ideje alatt el lehessen olvasni. A program felkeltette az amerikaiak figyelmét is. A Washington Post riportert küldött a helyszínre. Az újságírónő jó néhány mexikóvárosi metrózót megszólaltatott. Egyikük, Nicolas Diaz lelkendezve beszélt az ötletről. „Eredeti és csodálatra méltó kezdeményezés! Én például egy remek könyvet vettem ki, csak azt sajnálom, hogy nem tudtam végigolvasni, mert az utam csak hét percig tart. Nem akarom hazavinni, hadd olvassa más is, legfeljebb legközelebb majd megint kikölcsönzöm.” A huszonkét esztendős Eduardo Jorge Ortega arról számolt be, hogy tavaly egész évben összesen három könyvet olvasott el, az idén januártól azonban már ugyanennyit lapozott át a metróban. „Szórakoztat, tanulok is belőle, és az idő is gyorsabban telik.” Szerinte a metrókönyvtár nem csökkenti a bűnözést, de legalább sok embernek meghozza a kedvét az olvasáshoz.
Persze ez sem kevés.