Tisztelt Szerkesztőség!

Zomborszki István (Nyíregyháza): Öregségi nyugdíjas vagyok, és a népbetegségnek mondott allergiás megbetegedésem van, amelynek orvoslására Zyrtecet szedek. 2003-ban a gyógyszer százszázalékos ára 2340 forint volt, ebből a beteg térített tíz százalékot. Negyven darab tablettáért 312 forintot fizettem, ez átszámítva harminc darab szemre 234 forintot jelentett havonta. 2004-ben a harminc darab tabletta százszázalékos ára 2320 forint. Az eltérésből az ember arra gondolt, hogy csökkent a gyógyszer ára húsz forintot. Itt jön a meglepetés, mert az állam már nem kilencven százalékot vállal, hanem csak hetven százalékot. A 2320 forint értékű gyógyszerért idén 696 forintot kellett fizetnem. Az áremelés 2004-ben 197,44 százalékos volt, annak ellenére, hogy az egészségügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy az allergiás megbetegedésben szenvedők gyógyszereinek árát nem emelik. Ez a százszázalékos árra igaz, azonban a támogatás összegét csökkentették, így a beteg majdnem kétszáz százalékkal fizet többet. A 696 forint és a 234 forint közötti különbözet 462 forint, ezért sajnos 2004-ben havi 462 forinttal fizetek többet a gyógyszerért! Idén az állam hetven százalékot vállal, a beteg pedig harminc százalékot fizet. Így lehet a nyugdíjast becsapni, és azt mondani naponta többször, hogy jóléti rendszerváltozás történt. Kérdem én, ha ez a jóléti változás, akkor mi a rosszléti? Az általam leírtak ellenőrizhetők, megvannak a gyógyszertári számlák.

Dr. Amberger Evelin (Budapest): A budapesti metrókocsikban feltűntek az SZDSZ kampányplakátjai. Vajon kiket célozhatnak meg üzeneteikkel? Szemem előtt a kinyilatkoztatás, kék alapon fehérrel: Senki nem kötelezhető arra, hogy a lelkiismeretével ellentétes hitet támogasson. Világos beszéd. Lelkiismeretemmel ellentétes lenne például, hogy varázslással rontást hozzak valakire. Vagy hogy szemet szemért, fogat fogért alapon vegyek elégtételt egy sérelemért. Nem is szeretném, ha ilyen hit támogatására köteleznének. A bökkenő ott van, hogy a plakáton a kék mezőben a feliraton kívül egy töviskoszorú látható, a kereszténység félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan jelképe. Sugallva (kiáltva), hogy itt a keresztény hitről van szó, amely valakiknek (SZDSZ) a lelkiismeretével nem egyeztethető össze. Elszomorító és nyugtalanító. A keresztény hit főparancsa a szeretet Isten és embertársaink iránt. Vajon ez kinek a lelkiismeretével ellentétes? Harcos ateistáktól nem várhatók el alapfokú hittanismeretek, de azért az önmagára oly büszke SZDSZ-es szürkeállománytól elég kínos öngól ez a plakát.

Forgó Irén (Békéscsaba): Kulturált hangvételű, a választókat emberszámba vevő választási kampányt várnánk el. Az állandó választási kampánytól az emberek csömört kapnak, ezért a kampányidőszakot le kell rövidíteni, mert időt, energiát, pénzt emészt fel és gyűlöletet termel. Az életnek másról kell szólnia, nem az örökös háborúról, a megosztásról. Kerüljön inkább előtérbe az ország helyzete és fiataljaink jövője, a megélhetési lehetőségek.

Szmolenszky Zsolt (Salgótarján): A sors úgy hozta, hogy egy rosszindulatú daganat keletkezett a szervezetemben. A salgótarjáni kórházban megműtöttek, majd továbbirányítottak Budapestre, a Szent Margit Kórházba, az V. Belgyógyászat-onkológiai osztályra. Itt ismertem meg az osztály adjunktusát, aki a kemoterápiás kezeléseimet irányította. Ez a csodálatos doktornő megérdemli, hogy a nagy nyilvánosság előtt fejezzem ki hálámat. Mind szakmailag, mind emberileg a maximumot nyújtja. Már három és fél éve őrködik az egészségem felett, és soha nem várt el hálapénzt, a legjobb tudása szerint dolgozik, emberségesen, példamutatóan. A Magyar Nemzet május 4-i számában olvashattunk, hogy az Országos Onkológiai Intézetben az orvosok átlagfizetése mindössze százhúsz-százötvenezer forint. Egy onkológusnak Magyarországon ennek a többszörösét kellene (illene) fizetni a munkáltatója részéről. Becsüljük meg tisztességes, emberséges, nagy szaktudású orvosainkat, a munkáltatók európai uniós szintű fizetésekkel, a páciensek pedig jó szóval. Ez ér annyit – ha nem többet –, mint a zsebbe csúsztatott boríték.

Brájer György (Velence): A minap levelet kézbesített a Magyar Posta. A feladó a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Főigazgatósága (minden bizonnyal a főigazgató). Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása kiváltotta euforikus hangulat íratta vele a levelet. Emlékeztetőül idézem annak legfontosabb mondanivalóját: „a kormány és a parlament döntése nyomán a nyugdíjak az idős emberek költségeinek növekedésével azonos arányban nőnek, automatikusan…” A családom két főből áll, 70 és 55 évesek vagyunk. Fogyasztási szokásaink kialakultak, gyógyszereinket változatlan menynyiségben fogyasztjuk (muszáj). Életszínvonalunk 2002 óta jelentősen csökkent. De más családoknál sem lehet különb a helyzet. Gondolkodom: miért küldte a főigazgatóság ezt a levelet? Csak az MSZP-kormány szedhette rá a hivatalt, hogy olyasmit írjon, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal. Elgondolom, hogy több mint hárommillió nyugdíjas kapott ilyen, kétszer 60 forintos levelet. Ez, tisztelt polgártársaim, legalább 360 millió forintjába (!) került annak a hivatalnak, amelyet a mi adóforintjainkból tart fenn az állam. Hány lélegeztetőgépet vehetett volna ezen az egészségügyi miniszter?