Nagy port kavart fel az ügy tavaly nyáron, nyomában hivatalos vizsgálatot is indítottak. Azzal kezdődött, hogy 2002 elején Dick Cheney alelnök hivatala a CIA-n keresztül felkérte az Afrikában járatos nagykövetet, hogy utazzon Nigerbe, és igazoljon vagy cáfoljon egy brit jelentést, miszerint Szaddám Huszein innen szerzett be ötszáz tonna urániumot fegyverprogramja számára. A diplomata el is végezte a feladatot, és arra a következtetésre jutott, hogy az információ teljesen alaptalan. Hogy, hogy nem, jelentésének tartalma nem tükröződött George Bush 2003. januári, az unió helyzetéről mondott beszédében, amelyben tulajdonképpen felkészítette a közvéleményt a háborúra. Wilson 2003. júliusig várt, amikor kitálalt a New York Times hasábjain Mit nem találtam Afrikában címmel. A retorzió, bár nem közvetlen formában érkezett, nem sokáig váratott magára, annak ellenére, hogy a Fehér Ház időközben beismerte a nigeri vád megalapozatlanságát. Robert Novak, a Chicago Sun-Times publicistája és a CNN Kereszttűz című műsorának vezetője egy cikkében azt állította, hogy Wilsont azért bízták meg a feladattal, mert felesége, Valerie Plame a CIA titkos ügynökeként éppen a tömegpusztító fegyverek illegális piacának követésével volt megbízva. Bár a cikkíró tagadja, hogy forrása kihasználta volna saját céljaira, tény, hogy felelős hivatalnok törvényesen nem fedheti fel egy titkos ügynök személyazonosságát.
Azóta vádak és viszontvádak hangzottak el, Wilson pedig egyértelműen kinyilvánította háborúellenes nézeteit. A kormányzat reakciója viszont nem hagy kétséget afelől, hogy a volt nagykövet tulajdonképpen ellenük dolgozik, és nem józan kritika és patriotizmus vezeti, mint azt állítja magáról. Egy biztos: Wilson a kiszivárogtatás vádjaival főként Karl Rove fehér házi hivatalvezetőt illeti, akit már többször azonosítottak a republikánusok „cselvető” szárnyával.
Szaporodó bírálatok. Egyre nő azoknak a könyveknek a száma, amelyekkel szerzőik a Bush-kormány terrorizmussal és Irakkal kapcsolatos politikáját támadják, vagy helyezik azt kevésbé kedvező megvilágításba. Megfigyelők a dömpinget a folyamatban lévő elnökválasztási hadjáratnak tudják be, bár régebben maguk a jelöltek vállalták a (társ) szerzőséget. A sort januárban Ron Suskind A lojalitás ára című könyve nyitotta meg, aztán jött a terrorizmus-szakértő Richard Clarke Minden ellenséggel szemben-je, végül a Bob Woodward Támadási terv-je. (Z. G.)
