Mégsem egyesülne Románia és Moldova

Nem arat osztatlan sikert Bukarestben és Chisinauban egy orosz politológus Románia és a Moldovai Köztársaság egyesítését célzó terve. Sztaniszlav Bjelkovszkij elképzelését a Kreml állítólag 97 százalékban támogatja. Ugyanakkor a két ország egyesüléséhez jelenleg egyik oldalon sincs meg a politikai akarat.

Merész stratégiát dolgozott ki Sztaniszlav Bjelkovszkij moszkvai politológus az úgynevezett Dnyeszter menti válság megoldására. Az orosz Nemzeti Stratégiai Intézet vezetője szerint Romániát 2010-ig egyesíteni kell a Moldovai Köztársasággal, ezzel párhuzamosan pedig önálló állammá kell nyilvánítani a szakadár Transznisztriát. A Kreml szürke eminenciásának tartott Bjelkovszkij elképzelése ezen a héten került be a román politikai diskurzusba, miután az egyik bukaresti napilap egy román–orosz alapítvánnyal közösen Transznisztria kontra Besszarábia címmel rendezett nemzetközi konferenciát Bukarestben.
A Dnyeszter menti térség meglehetősen zavaros politikai helyzetének rendezésére tulajdonképpen már néhány hónappal ezelőtt született egy hasonló alternatíva Moszkvában. Ezt Dmitrij Kozak, Putyin egyik tanácsadója dolgozta ki, a Moldovai Köztársaság és Transznisztria együttes föderalizálását célozva meg. Meglepetésre azonban a tervet nem a szakadár tiraszpoli vezetés, hanem Chisinau vetette el. Bjelkovszkij javaslatának lényege, hogy Moszkva „kijárná” az EU-nál és az Egyesült Államoknál Transznisztria függetlenségének elismertetését, ennek fejében pedig felajánlja Romániának és Besszarábiának az egyesülés lehetőségét. Az eddig napvilágot látott elemzések szerint a stratégia megvalósításához szinte kizárólag Tiraszpolnak fűződik konkrét érdeke. Az 1992-es moldovai–transznisztriai háború után önmagát függetlennek nyilvánító Dnyeszteren túli terület – amelyet jelenleg egyetlen ország sem ismer el – ugyanis megszerezhetné államiságát. Csakhogy Bukarest és Chisinau ezt sohasem támogatta. Továbbá a korábban román, majd a Szovjetunió fennhatósága alá tartozó Besszarábia és Románia egyesüléséhez napjainkban Bukarestben és Chisinauban egyaránt hiányzik a politikai akarat, amit tetéz a két „testvérnemzet” közötti meglehetősen elhidegült viszony is. A mindenkori román politikai vezetés és a társadalom többsége koloncként tekint a gazdaságilag elmaradott Besszarábiára, amely hátráltathatja az EU-ba törekvő országot. Így szinte borítékolható az orosz stratéga ambiciózus tervének kudarca, főleg azért, mert annak brüsszeli és washingtoni kedvező fogadtatása is kérdéses.