Növeli a kőolaj-kitermelést az OPEC

Megegyeztek tegnap kezdődött bejrúti tanácskozásukon a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének miniszterei, hogy azonnali hatállyal napi kétmillió, augusztusban pedig további napi ötszázezer hordóval emelik kőolaj-kitermelésüket. Mint azonban elemzők figyelmeztetnek, e döntés sem jelenti azt, hogy az olajár emelkedése azonnal megáll, amelyet az egydolláros csökkenés is jelez. Az olajpiac időleges megnyugvása jól jöhet az újraválasztásáért harcoló Bush amerikai elnöknek.

Komoly viták vezették fel a világ olajexportjának több mint felét adó szervezet tanácskozását, s a bizonytalanságot jól jelzi, hogy az értekezlet megkezdésének reggelén ismét felfelé mozdult az olaj ára a szabadpiacon arra a hírre, hogy Irán, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) második legnagyobb termelője csak napi 1,5 millió hordós kitermelésnövelést javasolt, a piac által vártnál egymillió hordóval kevesebbet. A kartell legnagyobb termelője, Szaúd-Arábia ugyanakkor napi 2-2,5 millió hordós kvótaemelést szorgalmazott, míg Algéria a kitermelési kvóták felfüggesztését. A döntés ráadásul inkább egy már megtörtént tényt tett hivatalossá, arab források szerint ugyanis – olajipari minisztere ígéretének megfelelően – Szaúd-Arábia már növelte nyersolaj-kitermelését, amely a múlt havi napi 8,3 millió hordóval szemben jelenleg már 9,1 millió hordó. A szaúdiak már végrehajtott hétszázezer hordós termelésnövelését az Egyesült Arab Emírségek további háromszázezer hordós többlettermeléssel egészítik ki. Kuvait szintén előzetesen napi 150 ezer hordóval növelte országa nyersolaj-kibocsátását.
A mostani emelésről szóló döntést az tette különösen időszerűvé, hogy a hét végi szaúd-arábiai terrormerényletek okozta aggodalom miatt a napokban meredeken drágult a kőolaj a szabadpiacon. Nem nyugtatta meg a piacot az a tény sem, hogy az OPEC jelenleg is naponta több mint kétmillió hordóval többet termel a hivatalos, napi 23,5 millió hordós összkvótájánál.
Az olajár növekedése beárnyékolta a javuló világgazdasági kilátásokat is. Az Európai Bankszövetség például arra számít, hogy a tartósan magas olajárak az eurózóna térségében a gazdasági növekedést jövőre 0,5 százalékkal fékezhetik le, az inflációt viszont 0,5 százalékkal felgyorsíthatják. Amennyiben nem marad tartós az olajárak emelkedése, akkor a szövetség azt prognosztizálja, hogy az idei 1,6 százalékos ütemről jövőre két százalékra gyorsulhat a növekedés.
Ha lehet, még nagyobb a tét az Egyesült Államok vonatkozásában, hiszen az olaj árának a jelenlegi, még éppen elviselhető szint, 60 dollár körüli beállása komoly kihatással lenne a rendkívül energiaérzékeny, a világ GDP-jének 18 százalékát adó és az energiaforrások 40 százalékát felhasználó amerikai gazdaságra, következésképpen a novemberi elnökválasztás kimenetelére is. Nem véletlen tehát – jegyzik meg az elemzők –, hogy az energiaforrások felett meglazult ellenőrzés, így az olajár feletti befolyás erősítése miatt Amerika elkerülhetetlennek tartotta magának Iraknak a lerohanását is, míg Bush most Szaúd-Arábiára gyakorolt nyomást az ár letörése érdekében. Tisztában van azonban mindezzel az Amerikát sarokba szorítani igyekvő globális terrorizmus is, s az olajlétesítmények elleni támadásokkal a bizonytalanságot fenntartva igyekszik felhajtani az olaj árát. Így aztán, teszik hozzá a mostani döntéshez a szakértők, az OPEC pozitív lépése csak részben nyugtathatja meg a világot.
Publicisztika a 7. oldalon