A Heti Világgazdaság azt sejteti, Jankovics Marcell privatizációs terveit készítheti elő, hogy a résztulajdonában álló Magyar Rajzfilm Produkciós Iroda (Ma-Ra) Kft.-ben landolnak a Pannónia Filmstúdiónak megítélt alkotói pályázati pénzek. Az összességében a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) által hetvenkétmillió forinttal támogatott tíz pannóniás produkció, közöttük Jankovics évek óta készülő, Az ember tragédiája című filmje ugyanis átkerült a Ma-Ra gyártásába. Önprivatizáció előtt a Pannónia Filmstúdió? – teszi fel a kérdést a gazdasági hetilap. Az MMKA animációs kollégiuma ugyanis soron kívül meghívásos pályázatot írt ki egyetlen résztvevő, a Ma-Ra Kft. részére, és a pályázat éppúgy tíz filmre szólt, mint a Pannónia korábbi beadványa.
A PannóniaFilm Kft. privatizációja évek óta a levegőben van. Bár a munkatársak korábban tervezték, hogy méltányos ajánlat esetén vállalkoznának a cég működtetésére – ami nem kockázatmentes a válságban lévő rajzfilmpiacon –, időközben alaposan megcsappant az áru értéke. Nem lehet tudni ugyanis, milyen hozománnyal kívánná értékesíteni az ÁPV Rt. a stúdiót, melynek épületét a tulajdonos a Forrás Rt.-be apportálta, s a cég cserébe részvényeket kapott, filmarchívuma a nemzet tulajdona marad, privatizálható vagyonát tehát patinás, nemzetközileg ismert és elismert nevén, a goodwilljén és a know-how-n kívül a technikai berendezések alkotják.
Ilyen körülmények között, tehát a tulajdonosváltás bizonytalanságában támadtak likviditási nehézségei tavaly nyáron a Pannóniának, mondja Jankovics Marcell. Mivel aktuális köztartozásait éppen nem tudta volna kifizetni, félő volt, hogy az MMKA-tól érkező pályázati pénzeket az APEH leemeli a számláról. A közalapítvány vezetése tanácsolta végül, hogy „a lebonyolítást engedményeztessék olyan lebonyolító cég javára”, amelynek nincsenek adósságai. Ez lett a Ma-Ra Kft. A céget három rajzfilmes hozta létre 1998-ban azzal a céllal, hogy a Pannónia Filmstúdióval együttműködve elkészüljön Dargay Attila Vuk című filmjének folytatása. A tervből nem lett semmi, a Ma-Ra pedig fennállásának hat esztendeje alatt néhány rövid- és reklámfilmet készített, valamint részt vállalt a Tragédia egyik színének elkészítésében.
Az Észt Mérj Kft., amelynek Jankovics Marcell a beltagja, csak később lett résztulajdonosa a Ma-Rá-nak, mert mint a rendező mondja, szerette volna, hogy a Pannónia és a Ma-Ra együttműködése tartós legyen. Ő a filmstúdió vezetőjeként artdirektor, nem ért az üzletszerzéshez. Erre való a produkciós iroda. A tulajdonos ÁPV Rt. semmi kivetnivalót nem talált az ügyletben. Az önálló produkció készítőjének az állami támogatás mellett önrészt is fel kell tudni mutatnia, a Pannónia ezt egymagában nem tudná megtenni, mivel a rezsije is igen magas, amit a pályáztatók csak 8 százalékában számolhatnak el. Jankovics Marcell hangsúlyozza, hogy a pályázati pénzekből készülő filmek semmiféle nyereséget nem hoznak. Ilyet el sem számolhatnának. Az Észt Mérj Kft. sem kivesz, hanem befektet a Tragédiába. Hogy akkor a Ma-Rá-nak mi haszna az egészből? A produkciós iroda szeretné megvetni a lábát a területen, ehhez „múltra”, referenciákra van szüksége. Vagyis a szóban forgó filmek legyártása ilyen értelemben az ő befektetése.
A rajzfilmkészítés technikai lehetőségei az elmúlt évtizedben alaposan megváltoztak. A számítógép nemcsak új megoldásokat, könnyebb munkát nyújt, hanem lehetővé tette a távmunkát is. Különböző földrészen élő rajzfilmesek dolgozhatnak egyazon filmen. Jankovics Marcell azonban úgy véli, hogy ez a módszer a filmiparé, nem a filmművészeté. Úgy tűnik, leáldozott a művészi síkanimáció kora, a báb- és a hagyományos rajzfilmek, valamint a kísérleti filmek is eltűnnek a kínálatból. Az alkotás, a művészet azonban a filmszakmában is csapat- és műhelymunka.
Az ÁPV Rt. vezetése tisztában van a nemzeti filmgyártás e patinás műhelyének értékeivel, és azt szeretné, ha a Pannónia a privatizáció után is megmaradna. Jelenleg a stúdió az épületéért kapott részvények eladásából él, tizenhárom munkatárssal működik, de Jankovics szerint, aki saját kérésére csökkentett fizetésért dolgozik, további leépítésekre kényszerülnek. Annyi bizonyos, hogy azok a filmek, amelyeket a most megítélt hetvenkétmillióból készítenek az alkotóik, már nem állami, hanem privát filmek lesznek, akár az időközben magánosított Pannónia, akár a Ma-Ra lesz a producerük. Az a baj, hogy a minőségről soha nem esik szó, csak a pénzről, véli Jankovics Marcell. Ha elkészül a Tragédia, a friss Kossuth-díjas Gyulai Líviusz vagy Orosz István legújabb munkája, az akkor is a nemzeti vagyon része lesz, ha ezeket a Ma-Rá-n keresztül finanszírozzák. Ami pedig a Pannóniát illeti, ha az év végéig a tervek szerint valóban lezajlik a privatizációja, azok a filmek, amelyek ott készülnek, mivel a befejezésük átnyúlik a következő esztendőre, akkor is részben magántulajdonba kerülnének, ha a lebonyolítójuk is a Pannónia volna, nem csak a gyártójuk.
A rendező nem titkolja, hogy nemzeti intézménnyé szerette volna emeltetni a Pannóniát, mely előnyt élvez az állami költségvetéssel és támogatással készülő filmek gyártására. Csalódniuk kellett azonban, mert az utóbbi idők egyetlen támogatott filmje, a Szerencsi fel! elkerülte őket. Ennek ellenére terjedt el a hír, hogy Jankovics Gát Györggyel együtt készül a Pannónia megszerzésére. Az igazság ebből annyi, mondja Jankovics Marcell, hogy Gát valóban tett egyszer ajánlatot a Pannóniára, de a pannóniások szeretnének ragaszkodni ahhoz, hogy részesei lehessenek a privatizációnak, és az ő egyetértésük nélkül külső befektető ne lehessen tulajdonostárs. Ez lehetne ugyanis a garancia arra, hogy maradjon még magyar nemzeti rajzfilmgyártás, hogy ne lepjen el mindent a kommersz. A kulturális vezetésnek a közszolgálati televíziókat is megrendelésre kellene késztetnie.
A Pannónia, illetve a Magyar Rajzfilm Kft. alkotógárdáját jelenleg kereken tíz rendező alkotja, közülük ketten Kossuth-díjas művészek. Ezek az emberek nem nyerészkedni akarnak, hanem filmeket készíteni, és együtt maradni, összetartozni. Jankovics Marcell azt mondja, négy-öt évig eltart még, amíg befejezi a Tragédiát, és akkor, hatvannyolc évesen már nem lesz kedve és energiája ahhoz, hogy más filmjeiért lobbizzon. Ezért sem akar a Pannóniában tulajdonos lenni, legfeljebb csak „nagy öreg”, akitől időnként a fiatalok megkérdezik: „Akkor most mit csináljunk, Marci bácsi?”
origo.hu
Ezen múlt, hogy nem Erdő Péter lett az új pápa, hanem Prevost bíboros
