Egyes hajózással foglalkozó szakemberek szerint komoly probléma van az oktatással. Azt állítják, hogy amíg korábban szigorú feltételek teljesülése esetén lehetett csak hajóvezetői vizsgát tenni, mára a helyzet jóval egyszerűbb. Vállalkozók az utóbbi években rájöttek, hogy az elfoglalt üzletemberek nem tudnak hetekig, hónapokig tanfolyamra járni, ezért kialakították az egyhetes kurzusokat, melyek végén a vizsgázó az egyik dél-európai ország hatósága előtt beszámolt tudásáról. A vizsga vagy az adott állam nyelvén, vagy angol nyelven folyt.
A nevük elhallgatását kérő érintettek szerint a vizsgázók jobban jártak, ha elhallgatták, hogy ismerik a két nyelv valamelyikét. Ez esetben ugyanis tolmácsot hívtak, s a vizsgázónak a bizottság előtt csak magyarul kellett válaszolnia a feltett kérdésekre. Ennek következtében az sem volt baj, ha a Tisza-virágzásról értekezett folyékonyan, vagy a vadludak nyári vonulását taglalta, hiszen a tolmács „véletlenül” hajós ember volt, így válaszai tökéletesre sikeredtek. A jogosítvány pedig rövidesen a vizsgázó zsebében lapult. Ennek következtében viszont kevés tudással és még kevesebb tapasztalattal bíró honfitársaink – és más országok polgárai is – irányíthatnak jelentős értékű vitorlásokat. Tevékenységükről, tudásukról nem túl jók a tapasztalatok. Ennek eredményeképpen ma már az Adrián gyakran – még a kaució ellenére is – csak úgy adják bérbe a vitorlásokat a magyar bérlőknek, ha azok tesznek egy kört a kikötő előtt a hajóval. Ha a vitorlabontás, a kiállás bizonytalan, a bérbeadók megtagadják a jármű átadását.

Kettészakadt az ország: óriási hőmérséklet-különbség északon és délen