Vannak az ember életében jelentős pillanatok, amelyekről nem érdemes beszélni, inkább bensőnkben kell megélni azokat: a létavértesiek útelágaz(ód)áshoz érkeztek.
Szombaton határátkelőt avatott itt a miniszterelnök. Milyen kár, hogy sorompó állja utunkat, és sártengeres földút vezet tovább!
Jóságos helybeliek, egyszerű parasztemberek várták ide két órára a határátkelő magyar oldali épületének eresze alá Medgyessy Pétert. Kicsit beázik a létesítmény, csurog a lé az emberek nyakába, de ennek azért nincs igazi jelentősége, mert a többségük be se fér a nagy eresz alá. Hely lenne még, de egy marcona fekete öltönyös férfi időnként ránk rivall, hogy húzódjunk a fehér vonal mögé. A vonalon belül, a tető alatt a meghívottak állhatnak (többségüknél két esernyő is volt, számolván arra, hogy az egyiket felajánlhatják egy-egy képviselőnek vagy polgármesternek), a vonalon kívül pedig a térségben élők, akik – mivel a pórnép autóval nem jöhetett el eddig – már jó két kilométert gyalogoltak idáig az országúton.
A húsz perc késés miatt van időm belehallgatni az emberek beszélgetésébe. Egy család azon vitatkozik, hogy az Audin levették-e a világítást. A családfő szerint nyitott ajtónál sípolás figyelmezteti erre a feledékeny autóst, az asszony viszont váltig azt állítja, hogy ilyen esetben nincs figyelmeztető hangjelzés. A vitát eldöntendő tízéves fiukat küldik el a távoli autóhoz, hogy nézze meg, mi a helyzet. Nehéz lenne felidézni a sok vállvonogatást és tiltakozást, de végül a gyerek eliszkol. Egy jobban öltözött férfi parancsszavakat osztogat a mobiltelefonjába. Biztosan vizsgázni fog a gyerek. „– Mondjon egyszerű szavakat, mint háztető. Nincsen benne semmi, de érthető.”
Medgyessy a protokollt felrúgva hamarébb, még az esős területen száll ki az autóból. Kék színű, fehér csíkos ing és drapp nadrág van rajta, igaz, vett sötét zakót és nyakkendőt is. Látja, hogy a szervezők némileg hibáztak, ezért egy kordont saját kezűleg húz el maga felé, hogy jó néhány ember az esőtől némileg védő tető alá jöhessen. Közben látom azt is, hogy egy két méter magas rendőr azt a feladatot kapja a főnökétől, tartsa az embereket a fehér vonalnál, de az hiába kérleli meglepően vékony hangon az egybegyűlteket, a tömeg szinte elmossa.
Köszöntik az avatóünnepen a miniszterelnököt, George Sarb urat, a szomszédos Bihor megye prefektusát, Kiss Sándort, Bihor megye közgyűlésének alelnökét Markó Béla szenátort, az RMDSZ elnökét, és Gyurcsik Zoltánt, Székelyhíd polgármesterét. – Reméljük, hogy miniszterelnök úr azért van itt mellettünk, hogy mielőbb megnyíljon a határátkelő, amint a munka fázisai befejeződnek – mondja bevezetőjében Kiss Tiborné létavértesi polgármester.
– Európa tágul, bővül, most Magyarországgal együtt tíz országgal, s reméljük, hogy ez a folyamat folytatódik, s Románia is rövidesen az Európai Unió tagja lesz. Mégis, most még pillanatnyilag és néhány évig ez itt Európa kapuja – jelenti ki a miniszterelnök. Úgy véli: ebből következően nagyon fontos mindannyiunknak, magyaroknak és románoknak, hogy át lehessen rajta járni, közlekedni lehessen rajta, hogy az emberek élhessék a normál hétköznapi életüket, kereskedhessenek, találkozhassanak a rokonokkal, barátokkal, megkóstolhassák a másik vidék ízeit, akár a másik faluba házasodhassanak. – Ebből következően valóban jelentősége van annak, hogy a létesítményt rövidesen átadják. Román oldalról is megvan az egyértelmű jó szándék, hiszen néhány napja a román kormány átminősítette az utat, hogy ez lehetővé tegye azt, megépüljön ez az út – szögezi le. Biztatásként hozzáteszi: – Ígéretem van arra, hogy nagyon rövid időn belül használatba is lehet venni ezt az átkelőt, s ünnepélyesen be is jelentem, hogy kollégámmal, Adrian Nastase miniszterelnökkel telefonon megegyeztem, hogy július ötödikén együtt nyitjuk meg a határt.
Hazánk miniszterelnöke hirtelen témát vált. Optimista jóslás következik Magyarországról. Így szól a kormányfői vízió:
– Úgy vagyunk mi magyarok, hogy mindig valami mást szeretnénk. Egész májusban azért imádkoztunk, hogy legyen valami kis eső. Meghallgatott az Isten bennünket, volt szépen eső. Ha az ember körbenéz, a határ gyönyörű! Zöld, növekvő, szép! Most júniusban azért fogunk imádkozni, hogy adjon egy kis napot, de hát ez így van rendjén, mindig azt szeretnénk, hogy a legjobban éljünk, a legjobb lehetőségeink legyenek, hogy valóban egy boldog nép lakja ezt az országot, de én hozzáteszem: az egész térséget.
Hirtelen befejezi a miniszterelnöki beszédet: – Akik július 5-én hajlandóak újra eljönni, azokkal újra találkozom.
Kiss Tiborné polgármester asszony megköszöni a segítséget a miniszterelnöknek, a kormánytagoknak, a megyei közgyűlés szocialista elnökének, a román kormánynak, Nastase miniszterelnöknek és kollégáinak, a romániai szenátoroknak, képviselőknek. Biztatóan mondja a mikrofonba: – Miután az eső esik, szomorú, de most úgy érezzük magunkat, mint a márciusi ifjak annak idején. Kitartottunk az esernyő alatt is, ezennel ezt a kis objektumátadást lezárom.
Álom-Mercedesek, nagy fekete autók húznak el a fogadásra az esőben bandukoló emberek között, akik kilométernyire hagyott autóikhoz tartanak. Az egyikben, a hátsó ülésen Markó Bélát látom.
Kétségtelen tény, ha majd mégis megnyílik a határ, az nagy segítség lesz az itt élőknek. Most Nyírábrányon keresztül 64, Nagyváradon át pedig 100 kilométert kell megtenni azért, hogy a Létavértessel szomszédos Székelyhídra eljusson a határ. A határnyitást követően 16 kilométerre zsugorodik a távolság. Állítólag a román oldalon már felvonultak a munkagépek, és július elejére valóban elkészül az út. Az út, amire már 13 éve várnak.
Az avatón, a tizenvalahányadik sorban megláttam Szathmáry Sándort, aki évtizedekig irányította Létavértest. Egy kicsit beszélgettünk. A határátkelő megnyitásának igénye közel másfél évtizede vetődött fel. A rendszerváltozást követően Székelyhíd Létavértes testvérvárosa lett, s reálisnak tűnt az a közös igyekezetük, hogy a sorompót végleg felemeljék. Létavértes 1992-ben a valamikori hadiút vonalán megépítette az utat, ám az olajkutatásokhoz használt nagy gépek tönkre is tették azt. Az utóbbi években felgyorsult a munka.
Ezt sürgették a térség országgyűlési képviselői, s óriási szerepe volt Nagy Sándor államtitkárnak is, aki vértesi születésű. (Létavértes Léta és Vértes falvakból alakult.) Az emberektől megtudom azt is: tíz napja itt volt a megyegyűlés, s akkor gyorsult fel igazán az átadás. Június 13. előtt jó kampányelemnek tűnt, hogy Medgyessy Péter nyithatja meg. Úgy volt, hogy a Bocskay-emlékverseny miatt ideiglenesen megnyitják a határt, de ez valamiért elmaradt.
Létavértesen, a határhoz vezető Kossuth utcán macskakő. Nemcsak a románoknak, nekünk is lenne még mit fejlesztenünk.
Kezeket a magasba, szasztok. Hosszú fekete haj… sudár ez a csaj… – énekli szokatlan könnyedséggel Lagzi Lajcsi Debrecenben, a Nagytemplom előtti Kossuth téren. A Kossuth-szoborra gyerekek kapaszkodtak fel, egyik rá is csimpaszkodik a „nagyvezír” fejére. „Jani, csapjunk a lovak közé!” az egyetlen visszatérő mondata a később technozenét játszó Dam-Dam együttesnek. Azután a köztelevízió fáradt arcú névshowRos műsorvezetője DJ-stílusban kéri Oláh Lajos megyei pártvezetőt, és Medgyessy Pétert a színpadra. Színes léggömböket osztogatnak az MSZP feliratú pultoknál, s a Miniszterelnöki Hivatal Európa-terves tájékoztató kiadványát osztogatják. Beléjük hajtva „A sikeres európai Magyarországért” MSZP-s prospektushoz juthat hozzá az ember. Oláh Lajos szerint Debrecenben és Hajdú-Biharban egyre többen kezdik felfedezni, hogy a megoldás a baloldalon van. (Megjegyzendő, ezt valóban a legeslegrosszabb helyen mondta: Debrecenben az önkormányzati választások során a huszonkilenc egyéni képviselői körzetben egyetlen szocialista jelölt sem került be a városi képviselő-testületbe.) – Május elsején beléptünk az euróba, azaz az Európai Unióba. Sokan pesszimisták, és sokan optimisták. Én azt mondom, legyünk optimisták. Annyi területet, mint május elsején, még sohasem csatoltak Magyarországhoz – szögezi le. Oláh jó tanulóként hamar rázendít a gyalázkodásra. – Mondjunk nemet azokra, akik néha igent mondanak az Európai Unióra, de az utca sötét oldalán mindig ellentmondanak. Szerinte, amit a Fidesz csinál, abba egy szélkakas is beleszédülne. Meggyőződéssel mondja: – Míg mások csak beszélnek, a Medgyessy-kormány autópályát épít. A kormány dolgozik, de nekünk itt helyben is sok a teendőnk. Nekünk, saját magunknak meg kell csinálnunk az itteni Európa-tervünket. Nem elég csak légvárakat, látványberuházásokat csinálni. Ahhoz, hogy Hajdú-Bihar Magyarország Burgenlandja legyen, hogy kapocs legyen az Európai Unió és a környező országok között, mindenki munkája szükséges. Azokéra, is akik a téren vannak, és azokéra is, akik a híradóban nézik ezt a műsort – sorolja a frázisokat a politikus. Szerinte július 13. a választás napja azok között, akik csak beszélnek, és akik már építik az európai Magyarországot.
Medgyessy szóra emelkedése előtt még levetítik az MSZP országos kampányfilmjét, ahol többek között egy jóllakott napközis benyomását keltő fiatalember azt mondja, hogy azokra szavaz, akik a parlamentben dolgoznak, dolgoznak és dolgoznak. A miniszterelnök nem kertel. Elmondja, hogy a szavazatokért jött, nekik vannak terveik, és „célunk az, hogy önöket szolgáljuk”. Magyarország esélyt kapott az EU-tól, ami mindannyiunk érdeke. Az MSZP tudja, hogy mit akar Európától: biztos munkahelyeket, versenyképes tudást, s nem kettészakított országot. Szerinte a szocialista párt nem változtatta meg az elmúlt tizennégy évben a nézeteit, mint ahogyan a Fidesz teszi. Úgy vélte, hogy a 80-as évek végén liberálisok voltak, majd hirtelenjében a konzervatív oldalra kerültek, s konzervatív, vagy egyre inkább kommunista konzervatív párt lett, s most, hogy felfedezték a munkásosztályt, balról akarják előzni a baloldalt.
A miniszterelnök kijelenti: nagy a tét, mert nem mindegy, hogy kik képviselik az EU-ban Magyarországot, mert bizony a nemzeti érdek fontosabb a pártérdekeknél, s a szocialisták ezt az utat választják. Mindenekelőtt a magyarságukkal akarnak operálni azért, hogy ez az ország sikeres legyen.
Medgyessy szerint eldurvult a hangnem, sok a hazugság, s elegük van az embereknek a postaládákba betett, csúsztatásokkal teli propagandaanyagokból. – A tét az emberek nyugalma, hogy valójában újra utcára kerül-e a politika, belopózik-e a templomokba, családokba, hétköznapokba – jelentette ki a miniszterelnök. – Ebből nem kérünk – szögezte le, s végignézett a néhány ezres tömegen. Kossuth szobrára újra egy gyerekcsapat mászott fel. „Hol az ingyengyógyszer?”, „Ne építs homokvárakat!”, „Iskolatej helyett koktél” feliratú táblákkal néhány ellenző aktivista tűnt fel. A szocialisták szervezői mit tehettek mást, MSZP-s s európai uniós zászlóikkal eléjük álltak, hogy ne lehessen elolvasni a feliratokat.
De el lehetett. Mi több: úgy tűnt, mintha ez a tábla és zászlókeveredés is a pártkampány része lenne.
Kovács László sürgeti a vitát
Ultimátumot adott Kovács László, az MSZP elnöke vasárnap Orbán Viktornak a szocialisták munkástagozata és a Vasas Szakszervezeti Szövetség munkásjuniális rendezvényén a budapesti Városligetben. Kovács szerint a Fidesz elnöke „megfutamodott”, mert nem áll ki vele nyilvános vitára. A szocialista politikus azt mondta: amennyiben Orbán Viktor meggondolja magát péntek 23 óráig, éjjel háromkor is kész a Fidesz elnöke által javasolt helyen lefolytatni a vitát. Kovács László szándékai és új fogalmazása szerint „a füllentésgyár vezérigazgatójával”, az ellenzék „hamis, valótlan kijelentéseiről” akar vitatkozni. Kovács az európai parlamenti választás kimenetelével kapcsolatban arról beszélt, hogy MSZP-győzelem esetén „folytatódna nyugodtan az ország építése”. Ha a Fidesz nyerne, akkor nyugtalanság következne – tette hozzá. A rendezvényen jelen lévő Horn Gyula is következetes maradt ismert szerepléseihez: az MSZP választási kampányának irányítója arra biztatta hallgatóságát, hogy „mérjék rá a negyedik vereséget a Fideszre”. A X. jubileumi munkásjuniális résztvevői azonban egyelőre megelégedtek a számukra kiosztott, helyben főzött paprikás krumplival. A rendezvény a lezúdult eső után már 16 óra előtt véget ért. Hamar kiürült az a sátor is, amelyben a szocialisták a békés kampányolás jegyében bemutatták új falragaszukat. Ezen Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke irodájának ajtaja látható a következő felirattal: „Kampányolni mentem. Pali.” A sátor mellett néhány hölgy Mandur Lászlót, a szocialisták budapesti elnökét tartotta szóval. A politikusnak elmondták, hogy merő önsanyargatásból elmennek a Fidesz nemzeti petíciót támogató rendezvényére, vagy legalább megnézik a rendezvényt a Hír Televízióban. (Kristály Lehel)
