Volt egyszer egy Fonográf

Harmincegy éve alakult, húsz éve jelentette be, hogy nem lép fel többé. S most, annyi félreértés és oly sok viszály után, június 4-én, este fél kilenckor emlékkoncertet ad a Fonográf együttes. Dalolnak a trianoni évforduló emléknapján? – kérdik megrökönyödve némelyek. Igen, dalolnak, mert – bár a koncert szervezői nem előre megfontolt szándékkal időzítették e gyászos napra a Fonográf fellépését – a zenészek azt gondolják, nagy szó, hogy a megmaradt, kicsi hazában magyarul tudja világgá kiáltani tegnapi s mai életérzését egy nemzedék. Szörényi Leventének, Szörényi Szabolcsnak és Móricz Mihálynak gitár lesz a kezében, Tolcsvay László veri a billentyűket, Németh Oszkár üti a dobokat, és természetesen velük együtt énekel az együttes névadója s dalszövegírója, Bródy János is. A Fonográffal nem lehet poénkodni, nem úgy, mint az Illés együttessel. A Fonográfot méricskélni lehet az oly sokszor kicikizett Illés együtteshez. Pedig a Fonográf legfeljebb önmagához hasonlítható. Meg a korhoz, amelyben zenélnie megadatott. Erről is beszélgettünk a kisstadionbeli koncert előtt Szörényi Leventével.