A Carpathia horgonyt vetett Brüsszelben

A Carpathia ismerősen csenghet a magyar füleknek, emlékeztethet egy budapesti étteremre és a Titanic utasait mentő hajóra is. Itt Brüsszelben azonban csak most kezd ismertté válni a név, mindenekelőtt azért, mert a csatlakozás napján a magyar gasztronómia különlegességeivel a Carpathia Egyesület, civil szervezet lepte meg a brüsszelieket.
A Carpathia azonban nem egy vendéglátó-ipari vállalkozás, hanem valami egészen más, hogy mi is, azt Kliment Nórától, az egyesület egyik alapító tagjától kérdezem.
– A Carpathia Egyesület itt Belgiumban a közép-európai kulturális egyesületek társasága. Tizenketten alapítottuk 2002 decemberében, az alapítók részben itteni magyarok, akik elhagyták az országot, vagy már itt születtek, részben a Kárpát-medencei magyarság otthoni (határokon belüli és túli) képviselői, részben pedig olyan „belgák”, akiknek semmiféle magyar kapcsolatuk nem volt. Az egyesület célja, hogy magyar kulturális programokat, ezen belül mindenekelőtt folklórprogramokat szervezzen és segítse a magyarországi, illetve a határon túli magyar együttesek, továbbá a fiatal művészek bemutatkozását itt Belgiumban.
– Hogyan jutott eszükbe, hogy az egyesületet megszervezzék?
– Személyes élmények járultak hozzá. Szeretem a népi táncot, gyakorlom is, életem párja, Kaluz Árpád pedig tud is táncolni. Itt találkoztunk egy már működő táncegyüttesben, a Vodarka csoportban. Árpiról tudni kell, hogy ő felvidéki magyar, jómagam pedig magyarországi szlovák családból származom félig, legalábbis anyai nagyszüleim igazi csabai tótok. Mivel a kapcsolatunkban ez a kedves szimmetria működik, úgy gondoltuk, hogy ezt mindenképpen közkinccsé kellene tenni itt, Európa fővárosában, ahol a népek kultúráit nagyon komoly érdeklődéssel figyelik. Így történt, hogy egy vasárnap délután egy üveg bor mellett Árpival kitaláltuk, hogy egy közös turné erejéig meghívjuk régi együtteseinket, a békéscsabai Csaba nemzetiségi szlovák néptáncegyüttest és a nagyidai szlovákiai magyar kisebbségi tánccsoportot. Erre 2003 tavaszán került sor. A két tánccsoport egy alkalommal Luxembourgban, négy alkalommal pedig itt Belgiumban lépett fel, többek között az Európai Parlament épületében. A program sikere akkora volt, hogy számunkra váratlan módon a belga és az itt élő más európai fiatalok hirtelen elhalmoztak bennünket kérésekkel, hogy folytassuk a magyar folklór-, illetve egyéb kulturális programok szervezését és segítsük a fiatal művészek belgiumi bemutatását. El is kezdtünk komolyabban foglalkozni a dologgal, de igazából sem infrastrukturális, sem anyagi hátterünk nem volt. Ennek ellenére két éven keresztül a tizenkét alapító tag szorgalmas és odaadó munkájával minden kérésnek eleget tettünk. Ehhez azonban pénz kellett, és hogy ez a pénz meglegyen, mi is, négy-öt pár, szépen beöltöztünk, és elmentünk haknizni alkalmanként néhány száz euróért. Amit így összeszedtünk, abból ki tudtuk fizetni a fellépők vacsoráját és néhány napi szállásukat. 2003-ban négy ilyen haknin vettünk részt, s az elég volt arra, hogy egy 2004. januári turné költségeit álljuk.
– Az eddigi programok közül melyikre a legbüszkébbek?
– Büszkék vagyunk arra, hogy a csatlakozás napján a Carpathia Egyesület szervezte meg Brüsszelben a magyar kultúra egyik gyöngyszemének, a gasztronómiai kultúrának a bemutatását. Ehhez közel húsz magyar élelmiszer-ipari cég nyújtott segítséget, a lebonyolításban pedig – teljesen önkéntes alapon – az itt élő magyarok széles köre, mind a régi emigráció, mind a közelmúltban európai intézményekbe érkezett fiatalok részt vettek. Az ő segítségükkel a tíz ország közül az egyik legnépszerűbb bemutatót sikerült megrendezni. Ugyanakkor most eljutottunk egy olyan pontra, hogy meg kell állnunk és át kell gondolnunk, hogy milyen formában folytassuk tovább e munkát. A belga profi kulturális programszervező irodákkal sikerült jó és személyes kapcsolatokat kiépíteni. Ha várunk egy zenekart, egy csoportot, akkor ismert partnerként kezelnek minket és a tárgyalásokat nem kell a nulláról kezdeni, bizonyos referenciával már rendelkezünk. Szóval vannak terveink, vannak álmaink, a lehetőségeink azonban egyelőre korlátozottak. De mint ahogy eddig is mindenre találtunk megoldást, és a végén mindig minden összejött, bízunk benne, hogy ez a jövőben is így lesz.