A hajó – tekintettel a megmentettek kritikus egészségi állapotára – Szicília felé vette útját, és Porto Empedocle kikötőjébe igyekezett, ahol azonban az olasz határőrség és rendőrség ellenállásával találta szemben magát. A hajó Málta térségében bukkant rá a menekültekre, így azokat korábban ott kellett volna szárazföldre tennie, de a biztonsági szervek ezt megakadályozták. A vita tíz napon keresztül folyt a segélyszervezet fedélzeten tartózkodó elnöke, a kapitány és az olaszok között, miközben a hajón a helyzet egyre kritikusabbá vált. Az afrikai menekültek közben bejelentették, hogy Németországtól kérnek politikai menedékjogot, ezt Berlin azzal utasította el, hogy „a német hajó nem német felségterület, s a humanitárius szabályoknak megfelelően Olaszország az illetékes”. Az olaszok – az ENSZ ismételt felszólítására – ezután engedélyt adtak a kilencven méter hosszú teherhajónak, hogy befusson a kikötőbe. Elias Bierdel, a Kölnben székelő segélyszervezet vezetője pedig elégedetten és büszkén közölte, „eleget tettek a feladatuknak és biztos kikötőbe juttatták a hajótörötteket”.
A szerencsés fordulat feletti öröm azonban nem tartott sokáig. Miután a menekültek elhagyták a fedélzetet, a rendőrség lefoglalta a hajót, az elnököt, a kapitányt és az első tisztet pedig őrizetbe vette. A kihallgatás során közölték velük, hogy illegális bevándorlók támogatásával vádolják őket. A szomszédos település, Agrigent államügyésze megerősítette letartóztatásukat és elhelyezésüket a város fogházában. A hatóság maga mögött tudja Roberto Castelli igazságügy-miniszter támogatását, aki kezdettől fogva ellenezte a menekültek partraszállását. A populista Északi Liga politikusa hajthatatlanságával példát akart statuálni, és a fejlemények ilyetén alakulása láttán keserűen jegyezte meg: „Ettől kezdve az egész világ tudja, hogy Olaszország Európa gyenge pontja!” Válaszul Heidemarie Wieczorek-Zeul asszony, a szövetségi fejlesztésügyi tárca vezetője a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását követelte. Több, az emberi szabadságjogokat védelmező szervezet óva intett attól, hogy a megmentőket bűnözőkként kezeljék, és felettük az embercsempészés esetében szokásos gyorsított eljárással mondjanak ítéletet. A három német állampolgár további sorsa éppen úgy bizonytalan, mint a harminchét menekült jövője. Az olasz belügyminisztérium ugyanis kétségbe vonja, hogy a menekültek a belső krízistől megrendült Szudánból származnak, szerintük túlnyomó többségük Nigériából és Ghánából érkezett, és ennek megfelelően illegális bevándorlókként kell bánni velük, így kitoloncolás vár rájuk.
Dél-Európa államai egyre inkább az Afrikából menekülők drámájával találják szemben magukat. Tunéziában, Marokkóban, Algériában, Líbiában ezrek várnak a lehetőségre, s a halál veszélye sem rettenti el őket. Spanyolországban tavaly húszezer illegális bevándorlót fogtak el, a nyílt tengeren életüket vesztettek száma pedig ismeretlen.

Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő