Az Európa-erőd foglyai

Harminchét afrikai menekült gerjesztett viszályt Róma és Berlin között. Az ügy egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy az Európai Unió felkészületlenül áll a Földközi-tengeren keresztül érkező, illegális bevándorlás előtt. A lélekvesztőkön Európába igyekvő, kimerült férfiakat a „Cap Anamur” német segélyszolgálat hasonló nevű hajója vette fedélzetére, a humanitárius lépés azonban politikai köntöst öltött.

Stefan Lázár
2004. 07. 14. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A hajó – tekintettel a megmentettek kritikus egészségi állapotára – Szicília felé vette útját, és Porto Empedocle kikötőjébe igyekezett, ahol azonban az olasz határőrség és rendőrség ellenállásával találta szemben magát. A hajó Málta térségében bukkant rá a menekültekre, így azokat korábban ott kellett volna szárazföldre tennie, de a biztonsági szervek ezt megakadályozták. A vita tíz napon keresztül folyt a segélyszervezet fedélzeten tartózkodó elnöke, a kapitány és az olaszok között, miközben a hajón a helyzet egyre kritikusabbá vált. Az afrikai menekültek közben bejelentették, hogy Németországtól kérnek politikai menedékjogot, ezt Berlin azzal utasította el, hogy „a német hajó nem német felségterület, s a humanitárius szabályoknak megfelelően Olaszország az illetékes”. Az olaszok – az ENSZ ismételt felszólítására – ezután engedélyt adtak a kilencven méter hosszú teherhajónak, hogy befusson a kikötőbe. Elias Bierdel, a Kölnben székelő segélyszervezet vezetője pedig elégedetten és büszkén közölte, „eleget tettek a feladatuknak és biztos kikötőbe juttatták a hajótörötteket”.
A szerencsés fordulat feletti öröm azonban nem tartott sokáig. Miután a menekültek elhagyták a fedélzetet, a rendőrség lefoglalta a hajót, az elnököt, a kapitányt és az első tisztet pedig őrizetbe vette. A kihallgatás során közölték velük, hogy illegális bevándorlók támogatásával vádolják őket. A szomszédos település, Agrigent államügyésze megerősítette letartóztatásukat és elhelyezésüket a város fogházában. A hatóság maga mögött tudja Roberto Castelli igazságügy-miniszter támogatását, aki kezdettől fogva ellenezte a menekültek partraszállását. A populista Északi Liga politikusa hajthatatlanságával példát akart statuálni, és a fejlemények ilyetén alakulása láttán keserűen jegyezte meg: „Ettől kezdve az egész világ tudja, hogy Olaszország Európa gyenge pontja!” Válaszul Heidemarie Wieczorek-Zeul asszony, a szövetségi fejlesztésügyi tárca vezetője a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását követelte. Több, az emberi szabadságjogokat védelmező szervezet óva intett attól, hogy a megmentőket bűnözőkként kezeljék, és felettük az embercsempészés esetében szokásos gyorsított eljárással mondjanak ítéletet. A három német állampolgár további sorsa éppen úgy bizonytalan, mint a harminchét menekült jövője. Az olasz belügyminisztérium ugyanis kétségbe vonja, hogy a menekültek a belső krízistől megrendült Szudánból származnak, szerintük túlnyomó többségük Nigériából és Ghánából érkezett, és ennek megfelelően illegális bevándorlókként kell bánni velük, így kitoloncolás vár rájuk.
Dél-Európa államai egyre inkább az Afrikából menekülők drámájával találják szemben magukat. Tunéziában, Marokkóban, Algériában, Líbiában ezrek várnak a lehetőségre, s a halál veszélye sem rettenti el őket. Spanyolországban tavaly húszezer illegális bevándorlót fogtak el, a nyílt tengeren életüket vesztettek száma pedig ismeretlen.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.