Klaus von Dohnanyi, a neves németországi szociáldemokrata politikus nemzetközi kontextusba helyezte a kérdést, s úgy vélekedett, hogy a történelem tanúbizonysága szerint hiábavaló volt minden olyan diktatórikus fáradozás, amely az „új ember” létrehozatalára irányult. Kudarcot szenvedett ez a törekvés nemcsak a náci Németországban, de a szovjet típusú elnyomatás idején is. Szerinte azzal a morálisan megalapozott elképzeléssel szemben, amely a szép szavak emberformáló hatásában bízik, mindig némi szkepticizmussal kell viseltetnünk. Hamburg volt főpolgármesterének konklúziója: 1919-ben talán még hihető volt, hogy önmagában az emberek feletti gyámkodás eredményeket hozhat, mára azonban az ilyen ideológiák végképp a történelem lomtárába utalhatók. A helyes út csak az lehet, hogy egy társadalomban az állam jól osztja szét a felelősségeket, és így a civil kurázsira is jobban rá lehet nevelni az embereket. Édesapja példáját idézte, aki Hitler koncentrációs táborában halála előtti utolsó üzenetében úgy indokolta kiállását a civil bátorság mellett, hogy csupán a tisztességes ember által követett tisztességes út vezérelte cselekedeteiben.
Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke Von Dohnanyi szavaira reflektálva azt mondta: a „homo sovieticus” új embertípusának kísérlete kudarcra volt ugyan ítélve, ám mégsem bizonyult hatástalannak a társadalmi gondolkodásra nézve. A kérdés az, hogy azt, ami korábban volt, végleg elveszíthetjük-e. Arra is utalt: a civil kurázsi nélkül a rendszerváltás sem mehetett volna végbe. A volt miniszterelnök szerint ugyanis az emberek nagy többsége valamilyen formában részese volt a rendszerváltoztató folyamatoknak. Leszögezte: nem világpolitikai tényezők határozták meg, hogy mi történjen Magyarországon, hiszen ha a társadalom többsége nem tesz hitet egy másfajta gondolkodás mellett, az akkori rendszer konzerválódott volna, talán még többpártrendszer sem alakul ki. Ha nem lett volna jelen a civil kurázsi, vajon nem olvadtunk volna-e be minden nyom nélkül egy ázsiai birodalomba? – tette fel a kérdést.
Orbán Viktor úgy vélekedett, a rendszerváltás sem volt olyan békés, mint ahogy sokan láttatni szeretnék, legfeljebb nem volt véres. Téves tehát az a nézet, amely szerint az állampárt alig várta, hogy lebonthassa önmagát. Az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon az egyik fél az állampárt lebontásában volt érdekelt, a másik viszont az értékes bontási anyag ügyes hasznosításában. Arra is felhívta a figyelmet: ismét olyan világban élünk, hogy ha valaki szóvá tesz valamit, bíróság elé kell állnia, esetleg lejáratják vagy meghurcolják a sajtóban. Magyarországon gyalázatos dolgok történnek azokkal, akik másképp gondolkodnak, vagy csak az a bűnük, hogy vállalják a fő iránytól való eltérést. Akik nem úgy gondolkodnak, mint a kormány vagy annak holdudvara, illetve az őket kiszolgáló értelmiségiek, médiaemberek, azok sokat szenvednek a mai Magyarországon – vonta le a következtetést. A Fidesz elnöke mindezek alapján párhuzamot vont az 1988–90-es évekkel, hiszen olyan időket élünk, amikor ismét szükség van a civil bátorságra.
S hogy miként viselkedjen ebben a helyzetben a társadalom egészségesen gondolkodó része? A válasz: most is, miként másfél évtizede, az összefogásban rejlik az erő, hogy soha többé nem jöjjenek vissza az olyan idők, amelyeket egyszer már magunk mögött hagytunk. A polgári kormány miniszterelnöke utalt rá, hogy a polgári körök – amelyek rövid két év alatt születtek meg – olyan erőt képviselnek, amellyel a civil kurázsi ellen ható tendenciák ellen sikerrel tudnak fellépni. Úgy vélekedett, a nemzeti petíció sikerét sem lehet ettől a ténytől elvonatkoztatni.
Orbán Viktor
Megrohanták az emberek Orbán Viktort, igazi fesztiválhangulat Esztergomban
