Csodakút – 2.

Azért van a cím után 2-es szám, mert az alább bemutatandó csodakútról megjelent már lapunkban egy szösszenet néhány hete ugyanezzel a címmel. Akkor még azt tűztem tollhegyre, hogy a budai Gellért szálló előtt tavaly nyáron épült reprezentatív kútból egy év múltán sem folyik víz, ami egyrészt a 140 millió forint körüli beruházási költséghez képest mégiscsak furcsa fényűzés, másrészt a magát még mindig büszkén fürdővárosnak hirdető Budapestre nézve végképp tragikomikus, hogy már a régmúltban hírnevet szerzett fővárosi fürdőket jelképező vizes műtárgyat sem képes működtetni. A kósza külföldi turisták értetlenül bámulták a száraz kutat, hiszen ha láttak is már másutt – Rómában, Bécsben, Párizsban – világhírű, bámulatos kutakat, ilyen csodát még nem pipáltak, mint a Gellért fürdő előtt lévő száraz kút.
A helyzet azóta alapvetően megváltozott! A turisták ugyan most is csodálják a kutat, de más miatt. Pár napja a kútból víz csorog. És nem a tavasszal, majd Medárd napja óta bőségesen hullott csapadék nyomán fakadt víz a csapokból, a középponti csorgófejből az eredetileg elképzelt módon megindult a rendeltetésszerű vízcsorgás. Azaz hogy… – és erről szól e második számú, kritikus jegyzet.
A kút tervezője valahogy úgy képzelte el a dolgot, hogy a jókora átmérőjű és magasságú, faragott kőből készült, áttört kupolahéj alatti, mázas Zsolnay-kút hat csapjából majd gyógyvíz folyik ki. A hat különböző irányba elágazó patakocskák lecsorognak a talaj szintjére, ahol a kőburkolatba vájt, keskeny csatornákon szaladnak tovább. A kútház körüli lépcsők közé kis bukókat tervezett, ahonnan már felgyorsulva fut tovább a víz a nyílt, enyhén lejtős kőárokban, s végül egy-egy gravitációs spirálba jutva eltűnik a lefolyónyílásban. Ember tervez, kivitelező végez. A hat – egyforma rézből készült – kifolyócsőből hatféle erejű sugárban jön ki a víz. Az egyenetlenül csordogáló árkok egyikébe-másikába még nedvesség sem jut, többekből viszont kiönt a patak, és szétfolyik a kútház körüli járdán. A spirálokban összegyűlik a szemét, ami eldugítja a lefolyókat. Ide tartozik, hogy az eredetileg elképzelt gyógyvíz helyett végül a vízművek hálózatáról oldották meg a működtetést, aminek pikantériája, hogy a lefolyók hat híres budapesti gyógyfürdőt jelképeznek, amint ott olvasható mellettük kőbe vésve a Gellért, Rudas, Rác, Lukács, Széchenyi és Erzsébet gyógyfürdők neve. Áll a japán (koreai, holland, orosz stb.) turista, és bámulja a csodakutat, az újkori magyar mérnöki és kivitelezői munka látványos kudarcát.
A műtárgy további érdekessége, hogy előzetes építési engedély nélkül készült, mint említettem, száznegyvenmillió körüli adóforintért. Elhelyezése éppen feltűnő külleme miatt nem szerencsés: túl közel került a Gellért szálló főhomlokzatához, idegenszerű stílusa zavarja a kései szecesszió és a korai art deco jegyében készült fürdőpalota igazán nagyvonalú és magyaros eleganciájú látványát. Végül pedig maga az ötlet lényege vész el Budapest rendetlensége, gazdátlansága és fejetlensége miatt: méltó mementót állítani a fürdőváros csodálatos gyógyvizeinek. Ybl Miklós Danubius-kútjára, Petz Samu, Fadrusz János és más régi építészek, szobrászművészek gyönyörű – és hosszú évtizedek óta működő – díszkútjaira gondolva ez a Gellért téri kút éppen olyan, mint a mai Budapest vezetése. Csodálatosan elfuserált.