Eszencia

A kiszivárogtatás a kormányzati kommunikációs stratégia bevett és bevált eszköze, a köztudatba bedobott híresztelés súlyától és igazságtartalmától függetlenül, az MSZP és a kabinet köreiből az egyetlen hiteles információforrás. A legújabb, „szenzációs” kiszivárogtatásnak, miszerint Gyurcsány Ferenc távozik a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium éléről, önmagában nincs különösebb hírértéke. A közvéleményt a legkevésbé sem izgatja, hogy ki áll vagy ül a bukfencügyi minisztérium bársonyszékében. A vízipólósok nem Gyurcsány négy szép szeméért dobják be a négyméterest, s nem Mesterházy Attila dúsan burjánzó arcszőrzete miatt hagyják ki az emberelőnyös helyzeteket. A diszkók meg úgyis nyitva vannak, koktélokkal, energiaitalokkal, drogokkal való ellátottságuk világszínvonalú, ezért a gyermek- és ifjúságpolitika terén sem számíthatunk értelmes változásokra, pusztán egy miniszteri személycsere kapcsán. Gyurcsány állítólagos menesztésének kiszivárgása mégis lázba hozta – no, nem a tömegeket – a sajtót. Hivatott politológusok, elmélyült elemzők ilyenkor megszolgálják kenyerüket, hiszen különösebb kockázat nélkül találgathatnak, variálhatnak, kombinálhatnak, elemezhetnek, elméleteket gyárthatnak kedvük szerint. Ebben az esetben a miniszterelnök higgadtságra intő üzenete nem oszt, nem szoroz. Medgyessy a mallorcai túlélési gyakorlata közben időt szakított arra, hogy rövid és velős szózatot intézzen a néphez, mondván: a kormányzás tartalmi kérdéseit és a következő két év teendőit gondolja át, személyi kombinációkkal pillanatnyilag nem foglalkozik. Sokak szerint hiba volt a miniszterelnök nyaralása közben felvetni Gyurcsány kirúgását, mert ha a kormányfő gondolkodni kezd, az semmi jóra nem vezet. A végén még eszébe jut valami, s olyankor könnyen cigányútra megy a szívószál, s kész a baj.
Persze, nem Gyurcsány feltételezett eltávolításának vagy önkéntes távozásának híre érdekes, hanem az egész műbalhé lehetséges háttere. A megfontolt, tárgyilagos, politikailag korrekt indoklások és magyarázatok száma gyakorlatilag végtelen. Gyurcsány igazából felfelé bukik, vagy megy a prézlibe, megromlott a viszony a két eminens között, esetleg túlzottan szorossá vált, kitört a presztízsháború közöttük, netán csak az asszonyok különböztek össze, így akarják elterelni a figyelmet az adóemelést célzó koalíciós vitákról, egyáltalán, az egész kormányzati, gazdasági morális csődtömegről – mindegyik verziónak lehet alapja és létjogosultsága.
Mi legyünk konstruktívak, és keressük az ügy pozitív üzenetét! Számunkra megnyugtató, hogy még most, a politikai uborkaszezon idején is, az MSZP a nép javát, a nemzet felemelkedését keresi. Hiszen a magyarság elemi érdeke, hogy Gyurcsány Ferenc végre a méltó helyére kerüljön. Ez nyilván nem esik egybe azzal, amit Gyurcsány kigondolt magának, de már a puszta törekvés is biztató.
Újabb, az MSZP legbelsőbb köreiből kiszivárogtatott okosságok szerint Gyurcsány ötlete volt, hogy elhíresztelte saját menesztését. Két esélyt játszott meg. Feltételezte, hogy a miniszterelnök ezen gyermeteg botrány után már nem köt útilapot a talpára, ám ha mégis megtenné, akkor nagyobb eséllyel indulhat az októberi tisztújító választáson. Kétségtelen, az MSZP rendezhet bármelyik évszakban, hónapban tisztújító választást, a Gyurcsány-féle intrikusok, kamarillapolitikusok (magyarul: szarkeverők) mindig számíthatnak valami jó kis tisztségre. Szegény Hiller István a szocdem program megírásával bíbelődött, kitette magát a roppant okos értelmiségiek jogos támadásának. Bezzeg Gyurcsány, aki a praxis felől közelítette meg a problémát! Ő megalkotta a mindenki által érthető, vitathatatlan gyakorlati programot. Kavarásával pontosan, összetéveszthetetlenül megjelenítette pártja múltját, jelenét és jövőjét.