Gyurcsány helye a kispadon

Az MSZP belső ügyeiben közismerten jól tájékozott pártnapilap címlapján szenzációs hírt közölt: „Gyurcsány Ferenc távozik a kormányból?” A cikk szerint a kormányátalakításra készülő miniszterelnöknek az a legújabb ötlete, hogy legkésőbb szeptember elején felmentse hivatalából a gyermek-, ifjúsági és sportminisztert. Utóda a tárca politikai államtitkára, Mesterházy Attila lenne. Állítólag a kormányfő azért akar megválni egykori informális tanácsadójától, mert megelégelte Gyurcsány kormánybírálatokkal is vegyített ideológiai attakját, és az sem tetszik neki, hogy az ambiciózus sportminiszter már-már vetélytársként viselkedik. A napilap szerint Medgyessy 2003 tavaszán azért nevezte ki egyik legbizalmasabb emberét a soknevű minisztérium élére, hogy politikusi ambícióit erősítendő, kipróbálja magát élesben is, ne a kulisszák mögött lapítson egyszerű mezei tanácsadóként. Ezt egy felsorolás követi, amely számba veszi, hogy a miniszter milyen reformokat hajtott végre kinevezése óta a sport- és ifjúságpolitikában. A lista egyértelmű bizonyítékként kíván szolgálni ahhoz, hogy kiderüljön az olvasó számára: nem igaz, hogy a sportminiszter csupán az imázsépítéssel foglalkozik, miközben elhanyagolja a tárcáját. Arról is tájékoztat a cikk, hogy – nem kis ellenszélben – Gyurcsány az MSZP Győr-Moson-Sopron megyei elnökségét is megszerezte, erősítve párton belüli pozícióit.
Vannak azért hiányosságok ebben a szépen festett Gyurcsány-portréban. A sportlétesítmények fejlesztését megcélzó, Sport XXI. elnevezésű, 54 milliárdos program és az addig kaotikus ingatlanvagyon hasznosításának koncepciója szépnek tetsző miniszteri teljesítmény, de a valóság az, hogy a kormányváltás óta Budapesten nem kezdődött meg egyetlen modern, a kor követelményeinek mindenben megfelelő sportlétesítmény építése sem, és – elnézve például a Puskás Ferenc Stadion állapotát – annak sincs jele, hogy a közeljövőben hozzákezdenének az egyébként halaszthatatlan beruházásokhoz. A 2006-os úszó Eb kapcsán teljes a káosz: a mai napig nem tudni, hogy hol épül meg az az új uszoda, amelynek létrehozása alapvető feltétel volt a pályázatban. A legutóbbi variáció szerint a helyszín a Margitsziget volt, de azóta komoly környezetvédelmi aggályok merültek fel, így szokás szerint minden a feje tetejére állt. Az utánpótlás-nevelés támogatása a kormányzati jelszavak szintjén rendben volt, a tények mégis azt mutatják, hogy 2002 után gyakorlatilag lefulladt a labdarúgás zuhanását megállítani kívánó Bozsik-program, újak pedig azóta sem indultak – legfeljebb szavakban. A Nemzeti Sporttanács és a Nemzeti Ifjúsági Képviselet felállítása nem több a bürokrácia szaporításánál, a Nemzet Sportolóinak tizenkét tagú testülete pedig csak vitákat gerjesztett, ráadásul a háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti György mellőzése miatt a lista politikai célzatú összeállítását sem sikerült megcáfolni. Hasonlóan felborzolta a kedélyeket az a terv is, amelyik nyolcszázmillió forinttal szállt volna be Baumgartner Zsolt Forma–1-es szerződésének támogatásába. Érdekes módon nem az ellenzéki pártok támadták legkeményebben a projektet, hanem a pénzszűkében lévő hazai sportági szakszövetségek vezetői, egyértelműen jelezve azt a bizalmatlanságukat, ami a mai napig fennáll szakmai körökben a tárca vezetőjével szemben.
Gyurcsány egy esztendeje tartó minisztersége csupán hangzatos PR-nyilatkozatokat, szépen csilingelő koncepciókat és komoly, öltönyös urak sokaságát magába foglaló testületeket hozott a világra. Mélyreható reformok sem a sport-, sem pedig az ifjúságpolitika terén nem indultak meg. Azt ugyan el kell ismernünk, hogy ezekhez az idő is kevés volt, de arról se feledkezzünk el, hogy a magyar sporthivatalok, illetve minisztérium történetében talán még soha nem fordult elő, hogy a legfőbb vezető ilyen közeli bizalmasa legyen a kormányfőnek. Annál valamivel többet tett a balatonőszödi ingatlanok megszerzésének első számú hazai szakértője, hogy egyértelműen bukott politikusnak tekintsük, de a többször hangoztatott kormányfőjelölti ambícióihoz – függetlenül Medgyessy közeljövőbeli terveitől – bizony kevés az eddigi teljesítménye.
Bármit ír a kormánypárti sajtó a miniszterelnök és a sportminiszter kapcsolatának megromlásáról, ennek aligha van tényleges alapja. Gyurcsány immár harmadik éve oszlopos tagja annak az üzletemberekből, értelmiségiekből és vezető újságírókból álló hálózatnak, amelyik rátelepedve az MSZP-re, lényegében kezében tartja a koalíció irányítását. Enyhén szólva megmosolyogtató az az értesülés, amely szerint a sportminiszternek azért kellene mennie, mert a pénzügyi fejezetekhez kapcsolódó társadalompolitikai elképzelések hiánya miatt bírálta a jövő évi költségvetést. A Medgyessy–Draskovics– Gyurcsány trojka ez ügyben folytatott „kemény vitája” körülbelül annyira életszerű, mint mondjuk Havas Henrik és Verebes István perlekedése a Heti Hetesben. Az pedig, hogy a miniszterelnök a kormányzással kapcsolatos kritikai észrevételei miatt orrolt meg kedvencére, nagyjából a Távolban egy fehér vitorla című szovjet bestseller miliőjét idézheti fel a tényleges erőviszonyok ismerői számára.
Mi akkor a valóság? Vajon miért lehet logikus Gyurcsány esetleges felmentése? Először is azért, mert – mint már említettük – ifjúsági és sportminiszterként nem vált be, ugyanakkor az MSZP-n belüli hangulatot érzékelve Medgyessy azt is beláthatta, hogy pillanatnyilag nincs reális esély arra, hogy párton belüli konfliktusok nélkül áthelyezze egy másik tárca élére, holott Gyurcsány neve már huzamos ideje ott szerepel a nagy dérrel-dúrral beharangozott fejlesztési (más kifejezéssel pénzosztó és klientúraépítő) tárca miniszterjelöltjei között. Rontották imázsát a korábbi cégeihez kapcsolódó sorozatos botrányok és gyanúsítások is. („Mi az hogy! Nagyon is!”) Az ellene irányuló ellenzéki támadások nagy részét eddig ugyan visszaverte, viszont az MSZP hátsó soraiból érkező nyilak többször is átütötték képzeletbeli pajzsát: akaratlanul is ő vált a Szili Katalin által zsákmányszerzőnek titulált, a párt választási esélyeit rontó csoportosulás jelképévé, és az EP-választás kirívóan gyenge Győr-Moson-Sopron megyei eredményei sem erősítették pozícióit.
A most meglebegtetett felmentés legkorábban szeptemberben válhat valósággá. Azért kell komolyan venni az ide vonatkozó értesülést, mert Terták Elemér leváltása a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkári székéből is jelzi, hogy valóban elkezdődött az államtitkári karban a beígért tisztogatás. Gyurcsány – vélhetőleg átmeneti – kispadra ültetése annak a folyamatnak lehet a része, amelynek tétje, hogy sikerül-e Medgyessy vazallusainak elfoglalni az MSZP elnökségi helyeit, tovább fokozva a párt „szociáldemokratizálását”. Ha ez igaz, akkor a mellőzés csupán átmeneti lesz, mert a Hiller István nevű trójai faló elnökké választása esetén előbb-utóbb úgyis komoly szerepet kap a pártvezetésben a benn bujkáló Gyurcsány-Odüsszeusz.