Az utóbbi évtizedekben az alkalmazott klímatechnikai rendszerek is jelentős változásokon mentek keresztül. Régebben ugyanis a klimatizálás során szinte csak levegő hőhordozót juttattak a helyiségekbe. Az építészeti stílus változása miatt a nagy üvegfelületek elterjedésével viszont megnövekedett az épületek hőterhelése, ezért ennek megfelelően a hőterhelés jelentős részét a helyiségbe telepített fan-cool készülékekkel szállítják el. E berendezések a helyiség levegőjét cirkuláltatják, s csővezetékpáron kapják a hőközpontból a hűtőenergiát. Hasonló feladatra alkalmasak a korszerű VRV (változó hűtőközeg-térfogatáramú) rendszerek, amelyek inverteres szabályozással és környezetbarát R–407C munkaközeggel üzemelhetnek. A helyiségbe juttatott levegő térfogatárama ebben az esetben lecsökkenthető.
A klímaberendezés mára a mindennapi életünk részévé vált: színház, mozi, étterem, irodaház elképzelhetetlen nélküle. Eljutottunk oda, hogy az ember bemegy egy nagyáruházba, s a joghurt mellett a műszaki osztályon a tévékészülékek társaságában klímaberendezés (léghűtő berendezés) is található, méghozzá 60-70 ezer forintos, elérhető áron, amelyhez természetesen hozzáadódik a szerelés és a beüzemelés költsége.
Korunkban igen lényeges szempont a klímatechnikai rendszerek energiatakarékos üzeme. A komfort klímaberendezés általában az esztendő egy bizonyos szakaszában, az ipari klímaberendezés pedig egész évben üzemel. A gazdaságos üzemhez elengedhetetlenek a hővisszanyerő berendezések, amelyek segítségével a távozó levegővel télen elő lehet melegíteni a beszívott hideg levegőt. Ma már klímatechnikai berendezést nem szabad tervezni hővisszanyerő nélkül. Olyan technológiai folyamatoknál, ahol télen is hűteni kell, igen gazdaságos üzemet eredményezhet az úgynevezett entalpiaszabályozásos rendszer. Ekkor a távozó levegőhöz télen az annál lényegesen hidegebb külső levegőt keverve s a keverési arányt változtatva állítják elő a szellőző levegőt. A hűtő-, illetve a fűtőegység csak akkor üzemel, amikor ezzel a megoldással nem állítható be a kívánt hőmérséklet. A gazdaságosság szempontjából a hűtőtelep és a folyadékhűtő üzeméről sem feledkezhetünk el. Ám a gazdaságos üzem más módon is elérhető: a hűtőenergia-tárolók alkalmazásával energiamegtakarítást nem tudunk ugyan elérni, ellenben az energiaköltségek csökkenthetők. Az üzemeltetőknek jelentős összeget kell fizetniük az elektromosenergia-csúcslekötés után, ám az éjszakai áram olcsóbb, mint a nappali. Egy másfél megawattos hűtőenergia-igény kielégíthető egy másfél megawattos folyadékhűtővel. Erre vonatkozóan a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gazdaságossági vizsgálatot végeztek konkrét létesítménynél, ahol a feladat megoldhatónak bizonyult egy 900 kilowattos folyadékhűtővel és hűtőenergia-tároló alkalmazásával. A folyadékhűtő éjszaka a hűtőenergia-tárolót hűtötte, így tárolódott a hűtési energia, s nappal, amikor a hűtésiteljesítmény-igény meghaladta a folyadékhűtő teljesítményét, a különbözetet a hűtőenergia-tároló pótolta.
Építmény esetén a klímaberendezés beruházási és üzemeltetési költségét jelentősen befolyásolják az építészeti adottságok. Az építészek manapság előszeretettel alkalmaznak nagy üvegfelületeket. Ezzel viszont együtt jár az épületbe jutó hőterhelés nagymértékű megnövekedése, hiszen míg egy falszerkezeten bejutó hőáram négyzetméterre vetítve 15 és 25 W között mozog, ugyanezen érték üvegfelület esetén a 400 és 700 W-ot is elérheti. Emiatt elengedhetetlen az épület építészeti adottságaihoz igazodó árnyékolószerkezetek, elsősorban külső árnyékvetők alkalmazása, hiszen így a külső hőterhelés jelentősen csökkenthető.
Egészen új megoldásnak számít, amikor a klímatechnikai rendszer teljesen az épület integrált részévé válik. Ennek egyik fajtája az úgynevezett „klímahomlokzat”, ami egy átszellőztetett dupla üveghomlokzatot jelent: nyáron az épületből elszívott levegőt ezen a homlokzaton keresztül juttatják a szabadba, így csökkentve a hőterhelést. Télen viszont fordított üzemben a klímaközpont szellőzőlevegőjét ezen a homlokzaton keresztül szívják be, amely által a külső levegő előmelegszik. Budapesten is terveztek már ilyen irodaépületet. A másik megoldás az úgynevezett födémtemperálás. Statikai és kivitelezéstechnológiai okok miatt egyébként is sok esetben alkalmaznak monolit vasbeton födémet. Ebbe műanyag csőrendszer helyezhető, amelyen keresztül hűtőközeg áramoltatható, amely lehűti a födémszerkezetet. Így egyrészt hőterhelés szállítható el, másrészt az épület hőstabilitása is jelentősen növekszik, a hőkomfort kellemesebbé válik.
Eltérő értelmezés. A klimatizálás alatt mást ért a szaknyelv és a hétköznapi „konyhanyelv”. Műszaki értelemben a klimatizálás során a klimatizált tér levegőjének hőmérsékletét, nedvességtartalmát, összetételét (elsősorban a szén-dioxid-koncentrációt) és nyomását kell állandó értéken tartani vagy program szerint vezérelni. Amennyiben a hőmérséklet és a nedvességtartalom közül csak az egyik paramétert tudjuk változtatni, félklímáról beszélhetünk. Azonban ekkor is biztosítani kell a klimatizált tér frisslevegő-ellátását. A kereskedelmi forgalomban kapható, Split rendszerű berendezésekkel csak léghűtést tudunk biztosítani.
