Hitler, a szerencse kegyeltje

Hatvan esztendővel ezelőtt magas rangú összeesküvők merényletet követtek el Adolf Hitler ellen azzal a céllal, hogy véget vessenek a nemzetiszocialista erőszakrendszernek. A vezér és kancellár likvidálását célzó, a hatalmat a hadsereg kezébe helyező kísérlet nem sikerült. Történészek szerint a merész terv meghiúsulása a múlt évszázad egyik legnagyobb tragédiájának számít.
A második világháború kirobbanása után öt katonatiszt tett kísérletet arra, hogy megölje a „gonoszság megtestesítőjét”. Hitler azonban a szerencse kegyeltje volt. A Führer repülőgépében elrejtett pokolgép nem robbant fel, mivel korábban hagyta el a merénylet színhelyét, a merénylő pedig nem tudott a közelébe jutni. Hatodikként Claus Schenk von Stauffenberg gróf hosszas és alapos előkészületek után vállalkozott arra, hogy megszabadítsa az országot a diktátortól. A tervek két színhelyre összpontosultak: Hitler főhadiszállására Kelet-Poroszországban, a Farkassánc nevet viselő erődítményre és a hadsereg főparancsnokságának berlini központjára, az úgynevezett Benderblockra. Az összeesküvők elképzelése szerint Hitler halála után a Wehrmacht fegyvereire támaszkodó birodalmi kormány kihirdette volna a szükségállapotot, a minisztereket, a nemzetiszocialista párt (NSDAP) vezetőit letartóztatták volna, a koncentrációs táborok alakulatait őrizetbe vették, a stratégiailag fontos pontokat megszállták volna. A Walküre jelszóval induló puccs kezdetben a Friedrich Fromm vezérezredes parancsnoksága alatt álló tartalék hadtestekre támaszkodott. Az átmeneti katonai diktatúrára várt volna a feladat, hogy előkészítse a későbbi demokratikus államrendet.
Hitler és vezérkara a Farkassáncból irányította a Szovjetunió elleni hadjáratot. A kétezer személy befogadására képes főhadiszállás felépítése már 1940-ben megkezdődött, a tavaktól és mocsaraktól körülvett, mindaddig érintetlen erdős vidék ideális területnek számított.
Mint a tartalék hadsereg stábjának magas rangú tisztje, a háború során egyik szemét és karját elvesztő Stauffenberg Berlinből érkezett a vezérkar ülésére, ahol Adolf Heusinger tábornok éppen a keleti fronton kialakult aktuális helyzetet ismertette. A magával hozott aktatáskát, benne a robbanótöltettel a térképektől fedett asztal alá helyezte, majd arra hivatkozva, hogy sürgős telefonbeszélgetést kell elintéznie, elhagyta a barakkot. Röviddel később robbant a pokolgép, a huszonnégy jelenlévő közül mindöszsze négyen kerültek elő szinte teljesen sértetlenül a romok alól, közöttük Hitler.
Stauffenberg – hadsegéde kíséretében – közben visszahajtott a repülőtérre, és a Heinkel HE 111 típusú gépen elindult Berlinbe.
A Benderblockban azt állították, hogy Hitler meghalt, a Farkassáncból viszont Keitel vezértábornagy jelentkezett: „A Vezér él! Teljesen egészséges. A tartalék hadsereg főparancsnokának Heinrich Himmlert, az SS vezetőjét nevezte ki, csak az ő parancsai érvényesek!” A felkelőknek arra az esetre, ha Hitler túléli a merényletet, nem volt alternatív tervük, az összeesküvés sorsa megpecsételődött. Röviddel éjfél előtt a felkelés négy logisztikai előkészítőjét, közöttük Claus Schenk von Stauffenberget a Benderblock udvarán kivégezték. E drámai július 20. hatvanadik évfordulója alkalmából Gerhard Schröder kancellár a kivégzés helyén emlékezik meg a mártírokról.