Magyarországon bárhol fúrjunk a földbe, valamilyen összetételű termál- vagy gyógyvíz, forró vagy langyos biztosan felbukkan a furat végén. Ezt azután felhasználhatjuk fürdőtelepítésekre, hőszivattyús fűtésre, netán áramtermelésre. Annak, hogy idehaza zömmel pancsolásra használjuk a melegvíz-kincset, oka lehet az is, hogy megfelelő hatásfokkal dolgozik a kőolajlobbi, de talán az is, hogy divat lett az idegenforgalomból megélni ott, ahol a szocializmus politikai gazdaságtana képezte ki a jelenlegi aktív keresőréteget az egzisztenciateremtésre. Mintha tőlünk független adottságokból próbálnánk megélni, minél kevesebb hozzáadott érték befektetésével, míg a világ boldogabbik felén már rég „beüzemelték” a wellnessturizmust – ami az előbb leírtaknak éppen az ellenkezője: természeti adottságok nélkül, jobbára leleményből, magas színvonalú, drága technológia, komoly szakértelem segítségével mesterséges attrakciók létrehozását fedi. Amolyan tartalom nélküli forma, sok pénzből, sok pénzért.
Persze, különösen gazdaságélénkítő kormányzás idején, a hazai idegenforgalomból élők is kezdik megérteni az idők szavát, s a számok szintjén – évek óta lenyűgöző mennyiségű állami pénzek támogatására építve – iparkodnak felzárkózni a Lajtán túli világhoz. Az SZDSZ–szocialista kormányzat médiapropagandáját látva-hallva az ember nem is nagyon érti, miért vannak kétségbeesve például a harkányi idegenforgalmi vállalkozók. Rezignáltan konstatálják: míg három-négy éve olyan viták borzolták a közvéleményt, hogy elég tetszetős-e az újonnan építendő gyógyfürdő, jó helyre épül-e az új Nemzeti Színház, manapság egész más a morfondírozás tárgya… A Széchenyi-beruházások jelentékeny része magára maradt. A vállalkozások tolató üzemmódban érzik a gazdaságot, ugyanis ők nem a Népszava-kommentárok alapján adóznak, hanem a fizetőképes kereslet függvényében. Az pedig egyre szolidabb. Szomorúan állapítják meg, hogy míg 2000 táján egyre több volt a belföldi vendég (egyébként őket tartják a legjobb vendégeknek), napjainkban újra szinte kizárólag a külföldiekre számíthatnak. Ráadásul a harkányiak csak azokra a külföldiekre, akik vállalják, hogy Budapest vagy a nyugati határszél felől csaknem hasonló kondíciókkal utazhatnak Harkányba, mint annak idején Petőfi Debrecenből a fővárosba. Az épülő nyolcszáz kilométernyi autópályából valahogy egy sem akar Harkány (Pécs) irányába megépülni, pedig arra nem lehet panasz, hogy Baranya ne lenne megfelelő erővel és létszámban képviselve az országos döntéshozók között. Pécs városát sokan csak kis Moszkvának becézik, és mégse…
Tizenegy éve rendez Harkány fürdőfesztivált. Az ideit úgy várták a vállalkozók, mint a messiást. A kőkeményen jobboldali városka annak idején az utolsó pillanatban adta be Széchenyi-pályázatát, lévén örökös huzavona a szocialista megyei önkormányzattal mint tulajdonostárssal. Dúlt a nagy médiaattak, ám szerencsére Harkány népe pontosan tudta, a két tulajdonos közül ki érdekelt az érdekellentétben. A beruházás befejeződött, az új gyógyfürdőről mindenki csak szuperlatívuszokban beszél, de a nagy vendégoffenzíva ez idáig elmaradt. Illetve dehogy maradt el! Rengeteg az úgynevezett napi vendég, aki a reggeli busszal jön, a délutánival hazamegy, s a kettő között eszik-iszik – a hűtőtáskából. Mint hetvenegyben. Akkortájt volt olyan esztendő, amikor hárommillió vendége volt Harkánynak egy szezonban, mégis elegendő volt két szálloda meg három vendéglő. Ma tucatnyi szálloda és több mint száz melegkonyhás hely szeretne megélni a gyógyvízből, valamint a tavaly már csak 970 ezer, idén még annyi se vendégből. A stuttgarti kőművesek sajnos egyre kevésbé hajlandók bukdácsolni a somogyi útvesztőben, no meg annak a világnak is vége, amikor százötven márkából egy hét nyaralás után ötvenet hazavittek. Érthető, hogy Harkány számára (amely városka mellesleg a Baranya megyei vendégéjszakák több mint hatvan százalékát adja) élet-halál kérdése a belföldi turizmus.
Az idei fürdőfesztiválra jöttek vendégek, két nap alatt majdnem negyvenezren. Pedig nem volt Csocsesz a műsorban. Volt viszont konkurens RTL Klub Roadshow az alig két kilométerre lévő Siklóson. Bár a januárban megjelent térségi kiadványban még a harkányi fürdőfesztivált megelőző napra jegyezték a nagy kereskedelmi tévés– blikkes hajcihőt, a végén csak sikerült egy időpontra hozni a két rendezvényt…
Szóval a hét végén Harkányt megjárta úgy negyvenezer vendég. Nagyrészt magyarok, hiszen a műsor összetétele nem valószínűsítette a nagyszámú külföldi érdeklődést.
A megnyitó állófogadást követően a messziről jött, kölniszagú, alpakazakós, restaurált potentátok ismét elégedetten forgatták fejüket a tízezernyi fürdőgatyás között: lám, milyen jól él a mi népünk! Jól. És takarékosan, mert az polgári erény. Miként az egyik fürdőben működő vendéglátóhely üzemeltetője mesélte záróra után: „Korábban mindig számon kérte tőlem a vevősereg, miért nem tartok whiskyt. Tavaly már alig fogyott, az idén csak egy üveggel készültem. Azt is magamnak bontottam fel.”
Medgyessy Péter kormányfő nem is olyan rég kifejezetten fontosnak tartotta, hogy a fiataloknak meglegyen a napi whiskyadagjuk. Sajnos a modern köztársaság építése jelentős villanyszámlákkal jár, s úgy látszik, a whisky nem vezeti az áramot – bár fizikai közhely, hogy egyes elemek szennyeződés hatására vezetőkké válhatnak.
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
