Nehezen indult meg idén a balatoni szezon. Ez részben az évszaknál átlagosan hidegebb időjárásnak, a több német tartományban csak most induló szabadságolásnak, a labdarúgó Eb-nek, de egyes vélemények szerint az évek óta tartó negatív kampánynak is betudható. Sokan nem értik, miért születnek a tengerparti országok érdekeit szolgáló vélemények, cikkek. (Igaz, mások meg személyes tapasztalataik alapján nagyon is értik.) Szinte megszokássá vált a Balaton szidása. Ha alacsony a víz, az a baj, ha magas, az, ha néhány angolnatetem úszik a vízfelszínen, már halvészről szólnak a híradások. Ez is kedvét szegheti azoknak, akik a magyar idegenforgalmi prospektusokat böngészik. A híreket pedig – főleg a tengerparttal rendelkező országok – azonnal világgá kürtölik.
Bóka István, Balatonfüred polgármestere (Fidesz) a kialakult helyzetről lapunknak ekképpen vélekedett:
– Manapság divathullám honfitársaink körében, hogy nyári szabadságukat bárhol eltöltsék, csak ne Magyarországon. Holott az ár/érték arány idehaza, a Balatonnál is kedvezőbb, mint a dél-európai tengereknél. A szolgáltatások színvonala pedig megegyezik, sok esetben jobb, mint a tengerpartokon. A strandok, kempingek állapota gyakran meghaladja például az adriai színvonalat. A vendéglősök, szolgáltatók többsége kezdi belátni, hogy a „megvágás” csak rövid távon hoz hasznot, hosszabb távon komoly veszteséget okozhat. Az is komoly érv a tó mellett, hogy a vendégek naponta újabb és újabb szervezett programok között válogathatnak. Balázs Árpád, Siófok polgármestere (Fidesz) kiemelte: a Balatonnál jobbak a higiénés viszonyok, mint a dél-európai tengereknél. Az onnét visszatérő családok nem ritkán fertőző betegségekre, hasmenésre panaszkodnak. Ezen túl számos veszély leselkedik – medúza és tengeri sün – a vízben tartózkodókra, s a sziklás tengerpart is sok sérülést okoz. Ezekkel a veszélyekkel a Balatonban nem kell számolni, így mindenkinek, ám elsősorban a kisgyermekes családoknak rendkívül alkalmas a kikapcsolódásra. A tó környékén számos fejlesztés valósult meg, s a vendégeket színes programok várják. A főleg fiataloknak szóló „strandbulik” mellett folklórműsorok és orgonakoncertek is színesítik a programsorozatokat. A városatya hozzátette: a nagy utaztató cégek más országok esetében azokkal közösen szervezik és bonyolítják le a marketinget, ami sajnos a Balaton esetében nem mondható el. Mohácsi József, Keszthely városvezetője (MSZP) aláhúzta: éveken át lejárató kampány folyt a Balaton ellen a nyugati sajtóban. Ennek és egyéb más okok következtében valóban csökkent a tóhoz látogató németek, s megtorpant az osztrákok száma. Ugyanakkor megjelentek a dánok és a hollandok. A település első embere bízik abban, hogy elsősorban a vitorlásturizmus révén sikerül visszahódítani nyugati szomszédainkat, a szolgáltatásokkal és az árakkal pedig a németeket, s további más nemzet fiait is. Hozzátette: a siker érdekében a turisztikai koncepciónak is meg kellene változni.
Az elmúlt időszakban mind több honfitársunk kereste fel Horvátországot, s a tendencia nem csökken. Tavaly 360 ezer magyar látogatott déli szomszédunkhoz, idén becslések szerint számuk eléri a 400 ezret. Ha például egy honfitársunk szállással, útiköltséggel, étkezéssel együtt csupán 40 ezer forintot költ el nyaralása idején – ami azért nem nevezhető pénzszórásnak –, akkor ez évi 16 milliárdos „veszteséget” okoz hazánknak, s ennyi pluszbevétellel számolhatnak a horvátok. Ezt a pénzt azonban idehaza is szívesen látnák a szállásadók, vendéglősök és vállalkozók.
Hogy miért Horvátország? Sokakat a valóban mesés tengerpart és a horvátok kedvessége fog meg. Igaz, a háború utáni első évek turistamentes időszakának magyarszeretete mintha csökkenni látszana. Talán azért, mert egyre több vastagabb pénztárcával bíró nyugati vendég keresi fel az országot? – teszik fel a kérdést a hazaérkezettek közül sokan.
A horvátok az évek során igen sok fejlesztést hajtottak végre az idegenforgalom növelése érdekében. Például a magyar határtól már a tengerig ér az autósztráda. Ugyanakkor az élet idehaza sem állt meg az elmúlt nyolc-tíz évben: a kisebb települések megszépülése mellett rendezettebbé vált Balatonfüred, Keszthely és Siófok is. A tiszta, virágokkal díszített tóparti falvak, városok nyugodtan felvehetik a „kesztyűt” bármely európai településsel. Ma már az aktív pihenést kedvelők is otthonra lelhetnek a tó környékén, hiszen a víz körül kiépült a bicikliút, bővültek a vitorláskikötők is. (Utóbbi esetében az viszont igaz, hogy más a Balatonon és megint más a tengeren befogni a szelet, hisz mindegyiknek megvan a maga varázsa.)
Mások a szállásárakat említik a horvát és a többi déli ország tengerpartjainak előnyei között. A probléma csak az, hogy az ezzel érvelők gyakran a magyar szállodákat a tengerpart menti hegytetőn álló apartmanokkal vetik egybe, ahonnét a vízhez jutás a meredek lépcsőkön már-már extrém sportnak tűnik. A Magyar Turizmus Rt. készített egy felmérést, melyben tengerparti árakat hasonlítottak össze a balatonival. A magyar tengert övező szállásárak szinte valamennyi típusnál olcsóbbak, mint a horvát, az olasz, a spanyol, a török és a bolgár árak voltak júniusban. Például, amíg két fő részére a Balatonnál egy éjszakáért 36 eurót kértek el, addig a horvátoknál 81–105, az olaszoknál 80–110, a spanyoloknál 71, a törököknél 43, míg a bolgároknál 100 eurót kellett leróni. Eggyel nagyobb kategóriában (négy csillag) a magyar tarifa 89, a horvát 113–148, az olasz 100–170, a spanyol 115, a török 54, a bolgár 110 euró volt.
Az apartmanok esetében is jelentős a magyar árelőny. A magyar tónál négy fő részére éjszakánként egy apartmanért 30, a horvátoknál 38–65, az olaszoknál 57–86, a spanyoloknál 81, a törököknél 31, míg a bolgároknál 40 eurót kellett leszurkolni. Egy hatfős apartman heti ára a magyar tengernél 296 euró, déli szomszédunknál 434–574, Itáliában 600–800, Spanyolországban 700, a törököknél 325, a bolgároknál 440 eurót kóstált. (Persze a gyakorlatban lehetnek ettől eltérő árak mind felfelé, mind lefelé.) Kis utánjárással – nem a felmérés adatait használva – szoba már tíz euró alatt is kapható személyenként a Balatonnál. Vannak, akik az olcsó éttermi árakkal érvelnek tengerparti választásuk mellett. Csakhogy ez sem állja meg a helyét teljes mértékben. Étteremben egy leves és főétel a Balatonnál 7,2, a horvátoknál 6,7–9,4, az olaszoknál 35–45, a spanyoloknál 24,5, a törököknél nyolc, míg a bolgároknál 2,5 euró. Egy márkás sör a bolgároknál a legolcsóbb, 0,4 euró, és az olaszoknál a legdrágább, 3,3–5 euró, míg a Balaton a második legolcsóbb 1,4 eurós átlagárával. Az ásványvíz 0,8 eurós magyar és 0,5–1 eurós török árához viszonyítva horrorisztikusnak tűnik a horvátok 2,7–3,4 eurós átlagára. A tölcséres fagylalt ára leginkább a magyar tengernél pénztárcabarát, hiszen nálunk 0,4 euró, szemben a spanyolok 4,7, vagy az olaszok 2–3 eurójával, de még a bolgároknál is 1,1, a horvátoknál pedig 0,8–1,3 eurót kérnek érte.
A Balatonnal kapcsolatos kifogások harmadik köre általában a vízminőséget jelöli meg. Csakhogy a „pocsolya jelleg” idén egyáltalán nem igaz, sőt, a tó vize a legutóbbi mérések szerint kiváló. Érdekes módon azonban sosem hallani a tengerparti piszkos strandokról. Holott az ADAC (német autóklub) felmérése szerint – melyet a Magyar Autóklub is publikált Autósélet című lapjában – az alábbiakat állapítja meg a múlt évi adatok alapján: szennyezett volt a víz az olasz Massa: Destra Brugiano, Bagno Paradiso; Jesolo: Piave torkolata; Venezia Cavallino: Villa al mare kemping; Bellaria/Igea Marina: az Uso torkolatától délre; Pesaro: két strand Viale Varsaviától délre; Fermo: a Tenna torkolatától délre és Rio Valloscurától északra lévő fürdőhelyeken. Szintén szennyezett volt a tenger az alábbi franciaországi strandokon: Berre-l’Etang: Champigny; Vitrolles: Marina Plage és Marette; Marseille: Pointe Rouge és Les Goudes; La Seyne-sur-Mer: Plage de Mar Vivo Poste de Secours; Saint-Laurent-du Var: Les Flots Bleus. Spanyolországban egy strandon sem mértek erős szennyezést, míg a szlovén, a horvát és a korzikai strandokon nem álltak rendelkezésre vízhigiéniai adatok.
A negyedik „vádpont” is vitatható, miszerint a bűnözők Mekkája a magyar tenger környéke, hiszen tavaly húsz százalékkal nőtt a felderített bűncselekmények száma, s a rendőrség nyárra fokozott erőket mozgósít a környékre. Továbbá a német rendőrség munkatársai is a helyszínre érkeznek, ezzel is segítve bajba jutott honfitársaikat, amihez hasonló a tengerpartokon nem jellemző. Mindezek mellett azt tapasztalni, hogy amíg a balatoni strandlopások komoly bűnesetként kerülnek az európai nyilvánosság elé, addig más tengerpartok, nevezetes dél-európai, történelmi városok esetében szinte a „csínytevés” szintjére degradálódnak a zsebtolvajlások, a motoros rablótámadások.
A tengerpartok mellett szól viszont, hogy jobban garantálható a jó idő a nyaralás alatt, mint a Balatonnál. A külföldre látogató honfitársainkat a kíváncsiság, a tengerpartok hangulata, a félretájékoztatásból származó spórolási vágy és olykor a sznobizmus is motiválja.
Ivóvíz „aranyáron”. Drasztikusan megemelte az üdülőtulajdonosok által fizetendő víz- és csatornadíjat a Dunántúli Regionális Vízmű (DRV) Rt. A fogyasztók arról számoltak be nemrég lapunknak, hogy köbméterenként már több mint 800 forintot kell leróniuk, így a szolgáltatásért majd’ 25 százalékkal fizetnek többet, mint tavaly. A DRV Rt. a csökkentett állami támogatás mellett adónövekedéssel és új adó bevezetésével indokolta az áremelkedést, míg az üdülőtulajdonosok elhibázott közmű-privatizációról beszélnek, hiszen a tulajdonosnak garantált a minimum tízszázalékos haszna. A fővárosinál kétszer magasabb díjak az érintettek szerint negatív hatással vannak a vendéglátásra és más szolgáltatásokra, s közvetve a nyaralóknak is többletköltséget jelentenek. (MN)
