Amikor Éger Istvánt megválasztották, és arról beszélt, hogy az egészségügyben tapasztalható kétségbeejtő pénzhiány miatt hamarosan katasztrofális orvoshiány lesz az országban, ellenlábasai azzal vádolták, hogy riogat. Mára a kormányzatnak is szembe kell néznie azzal, hogy az uniós csatlakozás után megkezdődött a jól képzett szakorvosok elvándorlása. Gyenes Géza, a MOK főtitkára az elmúlt négy hétben 138 orvos külföldi munkavállalási kérelméhez szükséges kamarai igazolást adott ki, és a kérelmek száma egyre szaporodik. Ezzel egy időben a kormányzat csökkentette az orvosi egyetemre felvehető diákok számát, országosan körülbelül hatvannal kevesebb medikus kezdheti meg a tanulmányait, mint tavaly. Ezzel együtt az oktatási tárca a gyógyszerészképzésre fordítható pénzt is megfelezte.
Éger Istvánt, a MOK elnökét arról kérdeztük, nem tartja-e szerencsétlen dolognak, hogy a szegedi beteg-összecserélési ügy és a sztrájk ügye a médiában összemosódik. Ezzel együtt kialakulóban van az országban egyfajta orvosellenes hangulat. Éger István azt felelte, hogy ezt a hangulatot régóta érzékeli, és úgy gondolja: ez öszszefüggésben lehet azzal, hogy az eddiginél határozottabban lépnek fel az érdekeikért. Egyébként óva int attól, hogy a két ügyet – a végzetes betegcserét és a figyelmeztető sztrájkot – bárki is összemossa, már csak azért is, mert a sztrájkfelhíváshoz hosszú út vezetett.
– Azt tudni kell, hogy a sztrájktörvényben leírt érdekérvényesítési sor egy folyamat – mondja a kamara elnöke –, amely tárgyalások sorára kötelezi a szemben álló feleket. Ha ez nem vezet eredményre, következik a figyelmeztető sztrájk, majd újabb tárgyalás és végül maga a sztrájk. Megfigyelőként részt vettem több egyeztető tárgyaláson és mindenki számára világos lett, hogy a felmerülő követeléseket anyagi okok miatt nem képes az egyetem házon belül megoldani, tehát – paradox módon – a sztrájkolók és az úgymond ellenrendelt fél, vagyis a munkáltató ugyanazt szeretné: több pénzt, megfelelő munkafeltételeket. Miután tehát kezdettől nyilvánvaló volt, hogy a sztrájkkövetelések helyben eleve teljesíthetetlenek, azokat kiterjesztették országossá. Ha tehát a kormányzat és az egészségügyi dolgozók között nem indul tárgyalás azért, hogy az ország minden betegellátó intézményében javuljanak a gyógyítás feltételei, még azt is el tudom képzelni, hogy a sztrájk az egész országra kiterjedjen.
– Megteheti a kormányzat, hogy ne teljesítse a sztrájkolók követeléseit?
– Megteheti.
– Harmincéves altatógépekkel nem lehet érdemben beteget gyógyítani, mondják a sztrájkot meghirdetők.
– Feltehetően a tárcánál a jól bevált, régi recept szerint járnak majd el: információink szerint már a hét elején útnak indultak az altatógépek Szeged felé. Ha leég valahol egy ház, akkor a kormány tagjai nagy csinnadrattával vízágyat ajándékoznak a legközelebbi kórház égési osztályának. Ha tömegbaleset történik, akkor hirtelenjében megérkeznek azok az életmentő gépek a sebesültekkel teli kórházakba, amelyekért évek óta könyörögnek az ott dolgozó orvosok. Most is ez történik: Szegeden az altatógépek elöregedése veszélyeztette legégetőbb módon a betegellátást, ennek ürügyén indult el az elégedetlenségi hullám, küld hát az illetékes tárca gyorsan új gépeket. Tudni kell azonban azt is, hogy éppen az egészségügyi minisztérium volt az, amelyik megváltozatta az altatógépek beszerzésére kiírt eredeti pályázatot. Eredetileg a tárca hatvan százalékot átvállalt volna a gépek árából, utóbb viszont költségvetési megszorításokra hivatkozva a kiírást úgy módosította, hogy csupán a felvett hitel kamatait vállalja át. Tehát ahelyett, hogy az általa képviseltek, vagyis a betegek és az ellátásban dolgozók érdekében lobbizott volna a kormánynál – ahogyan ez elvárható lett volna –, semmit sem tett, mint ahogyan az elmúlt 15 évben sem. Eljutottunk odáig, hogy minden pénzügyi megszorítás elsőnek az egészségügyet teríti le.
– A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) munkáját figyelve úgy tűnik, hogy a kormány intézkedéseit egyáltalán nem befolyásolják a szakma által megfogalmazott kifogások.
– Süketek párbeszéde folyik. A NEK munkájában részt vesznek a parlament számottevő pártjaitól kezdve a fogyatékkal élők szervezetei, a betegszervezetek, érdekképviseletek, a nagy szakmai szervezetek, a három szakmai kamara és így tovább. Mindenki ott van tehát, akinek megalapozott véleménye lehet az egészségügy helyzetével kapcsolatban. Minden esetben érdemi vita után, konszenzussal – azaz teljes egyetértés esetén – hozzuk meg az egészségügy jövőjét alapvetően meghatározó elvi alapkérdésekben a határozatokat. Kimondtuk: az állam nem vonulhat ki a betegellátásból, az egészségügy konszolidációjának megkezdése tovább már nem halasztható, a 115 éves bismarcki szolidaritási elv, az egységes kockázati rendszer és az ezt kiszolgáló egységes társadalombiztosítás minden körülmények között fenntartandó, és sorolhatnám. Okos ember más kárán tanul: a környező országokban szétdarabolták a társadalombiztosítást, és ez óriási károkat okozott, sőt: az ő szemükben most mi vagyunk a bezzeg ország. Ennek így kell maradnia. Azt gondolom, hogy nem lehet addig gyakorlati intézkedéseket tisztességesen és hitelesen, jó irányba vivően meghozni, amíg az elvi kérdésekben nincsen társadalmi konszenzus. Ettől egyetlenegy kormányzati erő sem vonatkoztathat el, mert minden további lépése hiteltelen vagy erőszakos.
– A kormányzat részéről senki sem vesz részt a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal munkájában?
– Nem. Annak ellenére nem, hogy mind a négy parlamenti párt üdvözölte a kerekasztal tervét és előzetesen részvételi szándékát hangoztatta.
– Megvádolták önöket azzal, hogy politikai céljaik voltak.
– Nem mi találtuk ki az európai választások előtt az ellátásszervezésnek elkeresztelt reformcsomagot, minek következtében az sem a mi ötletünk volt, hogy ez ellen tiltakozva létrehozzuk a NEK-et, csupán rákényszerülünk, hogy megtegyük.
– Lát arra lehetőséget, hogy megakadályozzák az ellátásszervezés nevű reformcsomag magyarországi életbe léptetését?
– Az erről szóló ütemtervet a kormány kétszer is tárgyalta, kormányhatározat született arról, hogy a folyamatot el kell indítani. Ugyancsak kormányhatározat szögezte le a törvényhatározat alapvetéseit, minket csupán a részkérdések megvitatásába óhajtottak bevonni. Ehhez viszont mi nem nyújtunk segédkezet, ezért vonultunk ki a tárgyalásokról a Magyar Gyógyszerész Kamarával és a többi gyógyszerész érdek-képviseleti szervezettel együtt. Kitűzték a parlamenti vita, az elfogadás és a hatálybalépés időpontját is, noha meggyőződésem, hogy ez a törvénytervezet súlyosan sérti nemcsak a betegellátók, hanem a betegek érdekeit is, mert kiszolgáltatja őket a profitnak. Megválasztásomkor az egyik fő célkitűzésem volt, hogy megszülessék az orvosok jogállásáról szóló jogszabály. Ez a mai napig nem történt meg, és az ellátásszervezésről szóló törvény azt is lehetetlenné tenné, hogy valaha megszülessék. Azt tapasztalom, hogy minél tisztességesebben, szakmailag megalapozottabban tárgyalt az elmúlt években a Magyar Orvosi Kamara, annál nagyobb lendülettel söpörték le az asztalról a véleményét. Rosszabb esetben a tárgyalásokon való részvételünket arra használták fel, hogy elmondhassák: lám, lám, a kamara is részt vett az egyeztetéseken. Nem engedjük, hogy a nevünket bármihez is felhasználják.
– Ön szerint mit érzékelnek majd a betegek az ellátásszervezés átalakításából?
– Először is sérülnek az adatvédelmi jogosítványaik, mert az ellátásszervező, ami nem egészségügyi szakintézmény lesz, hanem egy tőkeerős, profitorientált bank, vagy biztosító, az érdekkörébe vont ellátottakról minden adatot megkap és kezelni fog. A törvénytervezet az ellátásszervező számára lehetővé teszi, hogy az állam által folyósított, amúgy is szűkös egészségügyi költségvetésből leszedje a maga tizenöt százalékos hasznát. A szabad orvosválasztáshoz való jog is súlyosan sérülni fog, hiszen a haszon érdekében az ellátásszervezőnek az az érdeke, hogy minél kevesebbe kerüljön a gyógyítás, így aztán meg fogja mondani, hogy kit hová lehet beutalni, kit ki vizsgálhat meg. Hiába van önnek remek reumatológusa Budán, nem mehet hozzá Zuglóból, sőt szülni se mehet bárkihez, mert az ellátásszervezőnek ez nem lesz kifizetődő, tehát nem engedi meg. A biztosító azt is meg fogja mondani, hogy az orvosnak ezt a gyógyszert kell felírni epegörcsre, ezt meg mandulagyulladásra – mert üzletileg abban érdekelt lehet. Ha az orvos mást ír fel, szankcionálhatóvá válik. Gondoljon csak bele, hogy ez hányféle jogot sért!
– Másutt a világban létezik ilyen rendszer?
– Nem. Az irányított betegellátásnak bizonyos vetületei léteznek ugyan, de ezek is mind negatív tapasztalatokat eredményeztek. Az ellátásszervezésről nincsenek nemzetközi hatástanulmányok sem, ilyesmi ugyanis sehol sem létezik. Engem az is felháborított, hogy a magyar egészségügyi miniszter – aki maga is orvos, tehát a gyógyításra esküdött fel – kiment Amerikába, és büszkén nyilatkozta, hogy a Világbank képviselőivel konzultált a magyar egészségügyről. Nos, ha én beteg vagyok, nem a bankáromhoz megyek konzultálni, hanem az orvosomhoz.
– A gyógyszerpiac újraszabályozása ellen közösen léphetnek fel a Magyar Gyógyszerész Kamarával.
– A gyógyszerellátás a gyógyítás egyik legfontosabb része, a gyógyszerészek ugyanannyira érdekeltek abban, hogy a betegellátásban minden rendben legyen, mint az orvosok, mert ez eredményez kiszámítható gyógyszerrendelést, ami a patikusoknak elemi üzleti érdeke. És ez fordítva is így van: nem szeretnénk, ha kiszolgáltatnának bennünket annak, hogy gyógyszernév helyett hatóanyagot kelljen felírnunk, mert ez szakmai nonszensz. Azt gondolom, hogy a gyógyszerellátást, a mentést, az orvosok munkafeltételeit, az egészségügyi személyzet helyzetét stb. mind-mind egységes egészként kell kezelni, mert ez a betegek érdeke! Természetesen azoknak, akik a zavarosban szeretnek halászni, az a jó, ha a betegellátásban részt vevőket egymás ellen fordítják, ám mi átlátunk a szitán, és ehhez nem leszünk partnerek.
origo.hu
Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították
