Válaszúton a Bundeswehr

Leépítés a határokon belül, kiszámíthatatlan szolgálat azokon túl. A német hadsereg jövőjének tervezését a hadviselés két tényezője teszi kiszámíthatatlanná: mikor ér véget a háború, és meddig tart a béke? A Bundeswehr különösen fontos kérdése, hogy mikor fejeződnek be a Németországra kiszabott békefenntartó akciók. Választ sem a kormány, sem az ellenzék nem tud adni – legkevésbé a katonai vezetés.

Általános tanácstalanság jellemzi a Bundestag nyári szünete után sorra kerülő parlamenti ülést a hadsereg külföldi bevetéseinek a meghosszabbításáról. Peter Struck védelmi miniszter a Bundeswehr ötszáz kaszárnyája közül száz helyőrségnek a felszámolását tervezi, a hadsereg létszámát 250 ezer főre akarja csökkenteni, milliárdos nagyságú takarékossági intézkedéseket igyekszik foganatosítani a felszerelés és az adminisztráció kárára. Ezzel szemben viszont belátható időn belül semmi lehetősége nem nyílik arra, hogy – tekintettel az üres államkasszára – hasonló intézkedéseket foganatosítson az idegen földön szolgálatot teljesítő alakulatok terén. Összesen nyolcezer német katona fáradozik hazájától távol azon, hogy a Balkánon és Afganisztánban ne lángoljanak fel az ellenségeskedések.
A NATO-nak (KFOR) Koszovóban állomásoztatott békeerőit 3900 főnyi német egység támogatja; a Bosznia-Hercegovina stabilizációját garantáló SFOR-alakulatokon belül 1150 fővel képviselteti magát a Bundeswehr; Afganisztánban az ENSZ (ISAF) megbízásából tartózkodik több mint 2000 fős német egység. – Ha elmegyünk, akkor ismét beverik egymás fejét. Katonáinknak hosszú éveken keresztül kell még itt szolgálatot teljesíteniük – utal a Balkánon uralkodó viszonyokra Walter Mixa, a katolikus egyház tábori püspöke. Hasonló, sőt az ott ellátandó feladat sokrétűsége miatt politikailag még átláthatatlanabb a helyzet Afganisztánban. Fél éve 230 katona állomásozik az észak-afganisztáni Kundusban. Kezdetben mindössze azon civil személyek biztonságáról gondoskodtak, akik a vidék újjáépítésén dolgoznak. E feladatkör azóta bővült: a szeptemberre tervezett választások zavartalan lebonyolítását kell felügyelniük és Hamid Karzai államelnök tervezett reformjaihoz megteremteni a kiegyensúlyozott, szilárd helyzetet. A 88 ezer négyzetméterre kiterjedő területen megoldhatatlan a feladat.
A huszonhat NATO-tagállam legutóbbi értekezletén, Isztambulban megegyezett ugyan abban, hogy további alakulatokat küld Afganisztánba, de ezek még váratnak magukra. Azt sem sikerült tisztázni, hogy egyáltalán mely nemzetek hajlandók szerepet vállalni. Nem meglepő, hogy Wolfgang Gerhardt, a német liberálisok (FDP) parlamenti frakciójának vezetője kijelentette: „Ha hamarosan nem kerül sor kézzelfogható intézkedésekre, és katonáinkat továbbra is magukra hagyják, akkor vissza kell rendelni őket!” A kereszténydemokraták attól tartanak, hogy a Bundeswehr-egység tevékenysége végül azoknak hoz előnyt, akik ellen keményen kellene fellépni: a kábítószerek alapanyagát termelő drogbárók ellen, akik az általános biztonságot kihasználva fokozzák a máktermesztést, és szolgáltatják azt a nyers ópiumot, amelyből azután a heroin készül. A drogexport mindeddig Afganisztán leggazdagabb bevételi forrása. A német hadvezetés semmilyen körülmények között nem akar ilyen feladatot elvállalni, tekintettel az abból eredő konfliktusok veszélyeire.
A Bundeswehr külföldi feladatainak jövőjét a hadsereg legmagasabb rangú tisztje, Wolfgang Schneiderhahn főfelügyelő így vázolta fel: „Még csak a nemzetközi megbízatások elején járunk, ezek pedig akár húsz évig is eltarthatnak.”