Az uniós sikerek titka az egységes stratégia

Lassan már két éve annak, hogy 2003 tavaszán a szlovák ellenzéki pártok az uniós csatlakozással kapcsolatos összes hiányosságot Csáky Pál nyakába varrták, és heteken keresztül leváltását követelték. A parlamentbe benyújtott bizalmatlansági indítványukkal azonban nem jártak sikerrel. Szlovákia szerencséjére, mondhatnánk, hiszen az Európai Bizottság legutóbbi értékelése szerint Pozsony óriásit lépett előre, és a tavaly májusban csatlakozó országok között az elsők közé sorolható felkészültségében. Erről beszélgettünk Csáky Pállal, a szlovák kormány integrációért és emberi jogokért felelős alelnökével.

A két évvel ezelőtti események fényében mennyire jelent elégtételt önnek a jelenlegi brüsszeli értékelés?
– Hazudnék, ha azt mondanám, nem örülök az értékelésnek, de nem azért, mert 2003-ban mérhetetlenül nagy támadásokkal kellett szembenéznem. Én már akkor is mondtam, hogy az ellenzéki pártok támadása nem szakmai, hanem politikai indíttatású. Egyszerűen nem tudták elfogadni, hogy a nemzeti ügynek számító uniós csatlakozást a Magyar Koalíció Pártja (MKP), illetve annak politikusai fogják levezényelni. De lehet, jól jött a támadás olyan értelemben, hogy még keményebb és kitartóbb munkára ösztönzött. Mindenképpen el kell mondani azt is, hálás vagyok az MKP vezetőinek, sőt a koalíciós pártoknak is azért, hogy kiálltak mellettem, nem engedtek a nyomásnak, nem váltottak le, így bizonyíthattam.
– Mi az, amit Szlovákia másként, jobban csinált, mint a többi ország? 2003 legelején ugyanis Brüsszel is úgy látta, hogy Szlovákia a legkevésbé felkészült ország például a támogatási alapok merítése terén.
– Nem szeretnék másokat minősíteni, már csak azért sem, mert továbbra is egy folyamatról van szó, s az országokkal is úgy van, mint az emberekkel: egyszer fenn, egyszer meg lenn, tehát vannak sikeres és kevésbé sikeres évek, időszakok. Ami Szlovákiát illeti, úgy érzem, sikerült jó stratégiát kidolgoznunk és azt következetesen és egységesen képviselni. Politikai és gazdasági szempontból egyaránt. Sikerült összhangot találnunk a csatlakozással kapcsolatos szükséges változtatások és a hazai reformok megvalósítása között, ez utóbbi kapcsán elsősorban a közigazgatási és a fiskális decentralizációra és az adóreformra gondolok, amit külön is nagyra értékelnek világszerte. Ami pedig az apró, mindennapi munkát illeti, úgy fogalmazhatnék – persze idézőjelesen, nagy túlzással –, hogy félkatonai rezsimet vezettünk be, és mindenkitől igen komoly, kemény munkát követeltünk meg. Minden hét azzal kezdődött, hogy hatvan-hetven ember találkozott nálam – miniszterek, államtitkárok, központi intézményvezetők, vállalkozók –, közösen értékeltük az előző napokat, és meghatároztuk a legszükségesebb feladatokat. Szabad fórumként működött és működik a mai napig ez a rendszer, ugyanakkor ami ott elhangzik, az mindenkinek kötelező. Nagyon fontos tudatosítani, hogy az unióval kapcsolatban – így az alapok merítése során is – nincs helye a szólómegoldásoknak, csak együttesen, jó csapatként érhetők el az eredmények.
– A sikereket a lakosság is érzi, egy nemrég végzett közvélemény-kutatás szerint az emberek 85 százaléka ítéli meg pozitívan Szlovákia uniós csatlakozását. Ez minek tudható be?
– Ez a szám engem is meglepett. És van még egy felmérési eredmény, amely örömmel tölt el. A mért adatok szerint ugyanis a lakosság nagyobb része már bízik a jövőben, a megkérdezetteknek csaknem a fele hiszi azt, hogy a reformok következtében már rövid távon javulni fognak életkörülményei. Ez talán annak is köszönhető, hogy a csatlakozási felkészülés során igen nagy hangsúlyt fektettünk a nyilvánosság tájékoztatására, a folyamatos párbeszédre a polgárokkal, természetesen kiemelten a megyei és a helyi önkormányzatok képviselőivel és a vállalkozói szférával. Konferenciák, szemináriumok egész sorát rendeztük meg, kiadványok sokasága és információs központok álltak az érdeklődők rendelkezésére. Szakértőket képeztünk pályázatok írására, akik azután nemcsak konkrét munkával segítették az érdeklődőket, hanem továbbadták tudásukat. Ennek az eredménye az, hogy folyamatosan tudjuk meríteni az alapokat, mert nemcsak sok a pályázat, hanem a minőségük is kiváló. Annyi pályázatunk van, hogy már most tudjuk, a 2006 végéig kimeríthető összeg nem lesz elég, tehát gyakorlatilag mi már a 2007–2013-as időszakra készülünk.
– A csatlakozási tárgyalások során Szlovákia sok jó tanácsot kapott szomszédaitól. Készek-e most önök arra, hogy átadják tapasztalataikat? Akár Magyarországnak is, amely – úgy látszik – most nem olyan sikeres, mint Szlovákia.
– Természetesen készek vagyunk segíteni bárkinek. Nemrég Szófiában jártam, ott is elmondtam tapasztalatainkat, és Markó Bélával is abban egyeztünk meg, hogy szükség esetén akár folyamatos konzultációkat tartunk. Ez utóbbi esetben különösen fontos, hogy az RMDSZ is sikeres legyen Románia uniós csatlakozása során. Magyarországgal is vannak konzultációink, s érdekünk, hogy sikeres legyen az unióban. Nekem azonban nem tisztem másokat megítélni, én Szlovákia ügyeiért felelek. Magyarországgal kapcsolatban csak annyit mondanék, úgy látszik, mintha hiányozna az egységes stratégia. A politikai és a gazdasági is. Talán nagyobb koordinációra is szükség lenne, nekem az a benyomásom, hogy sokan dolgoznak saját szakállukra, az érintett tárcák és régiók nem egyeztetnek, ennélfogva sok az „oldalmozgás” az egyenes, előremutató haladás helyett. Mindezek okán talán nem annyira hatékony a magyarországi érdekképviselet az unióban, mint Szlovákiáé. De ezt kívülállóként mondom, egyáltalán nem biztos, hogy igazam van. Mindenesetre kívánom, hogy Magyarország is sikeres legyen, hiszen az az egész Kárpát-medencei régióra jó hatással lenne.