Mórakert az ország legnagyobb szövetkezete

A gazdákat sújtó gondok, termelési, fejlesztési, értékesítési nehézségek több termelő számára már korábban egyértelművé tették, hogy a talpon maradás csak önkéntes alapon történő együttműködés, szövetkezés révén valósulhat meg. Ezért jöttek létre az elmúlt évtizedben a termelési és értékesítési szövetkezetek, a tészek, amelyek az EU-csatlakozás okozta nehézségek miatt szintén szorosabb együttműködésre kényszerülnek. Ezért egyesült most márciusban két Csongrád és egy Bács-Kiskun megyei szövetkezet, létrehozva az ország legnagyobb ilyen szervezetét.

A rendszerváltozás idején sajátos küzdelem tanúi lehettünk a hazai birtokstruktúrát illetően. Szakmapolitikai, agrárpolitikai vitaként jelentkezett a családi gazdaságok kontra nagyüzemi utódszervezetek (volt termelőszövetkezetek) problémája, ám a valóságban sokkal inkább a gazdasági érdek, a föld tulajdonának kérdése volt a tét. Amíg ugyanis Európa szerencsésebb, nyugati felén egyensúly alakult ki a nagyüzemek és a családi gazdaságok között azzal, hogy az állam elismerte a családi gazdaságok létjogosultságát, addig Magyarországon a baloldali kormányok idején – természetesen kizárólag szakmai, gazdasági okokra hivatkozva – mindig a családi gazdaságok életképtelenségének hangoztatása került előtérbe. Pedig a családi gazdálkodókban azzal, hogy saját földjüket művelik, kialakul egy érzelmi kötődés, amely felelősségérzettel párosul. S a családi gazdaságok léte nemcsak a mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó százezreknek a megélhetését biztosítja, de a magyar vidék fejlődését is, hiszen a gazdálkodók fizetőképes keresletet jelentenek a falusi, kisvárosi vállalkozások számára, biztosítva ezek fennmaradását is. Az értékesítési, fejlesztési nehézségek természetesen szükségessé tették a termelők szorosabb együttműködését, ami az új típusú termelési és értékesítési szövetkezetek (tészek) formájában valósult meg. Ám amíg az Orbán-kormány idején az állam közvetlen módon, több évre tervezhetően támogatta a tészek fejlődését, addig a szocialista–szabad demokrata kormány hivatalba lépésével, de különösen az EU-csatlakozással az éppen megerősödő tészek többsége megroggyant.
Világossá vált, hogy az állam segítsége nélkül az új típusú szövetkezések csak úgy maradhatnak talpon, ha a szorosabb együttműködés, sőt az összeolvadás útját választják. Ez történt márciusban Csongrád megyében is, ahol a mórahalomi székhelyű Mórakert Szövetkezethez csatlakozott a zsombói Dalba Szövetkezet és a Bács-Kiskun megyei Bácskakert Szövetkezet, létrehozva az ország legnagyobb termelési-értékesítési szövetkezetét. Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere, a Mórakert Szövetkezet igazgatósági tagja elmondta: a három szövetkezetet is a piaci viszonyok és az öszszeolvadás kényszerítette rá az egyesülésre. Mert bár mindhárom cég életképesnek tűnt 2003-ban és 2004-ben is, az EU-csatlakozás felkészületlenül érte a termelőket, akik olyan piaci verseny közepén találták magukat, amilyenre egyáltalán nem számítottak. Ezért a tészek vezetői felismerték, hogy a termelők piacon tartására nem marad más eszköz, mint hogy közösen, a lehető legszorosabban együttműködve, saját szövetkezeteik egyesítésével válaszoljanak az új kihívásokra.
Szél István, a Dalba Szövetkezet vezetője is az összefogás szükségességét hangsúlyozta. Mint mondta, a dél-alföldi, szatymazi termőtáj ideális például az őszibarack-termelésre, s hetventagú szövetkezetük ötszáz tonna őszibarackot termesztett a tavalyi évben. De épp ez indokolta szövetkezetük beolvadását is a Mórakertbe: a mórahalomi tész ugyanis őszibarackból ezer tonnát forgalmazott egy év alatt. Sokkal könnyebb tehát a Dalba termelőinek helyzete, ha a közeli gazdákkal nem kell versenyezniük, hanem szervezetten, közösen jelennek meg a piacon. A közös tészbe a Dalba persze bevitte saját vagyonát is, például 1300 négyzetméteres hűtőházát vagy ötvenmillió forint értékű francia gépsorát, amely méret és szín alapján is képes válogatni a barackot, almát, paradicsomot.
A másik csatlakozó tész, a jánoshalomi központú Bácskakert nevében nyilatkozó Bányai Gábor hangsúlyozta: Bács-Kiskunban kiválóak nemcsak a gyümölcs-, de a búza- és a kukoricatermesztés természeti feltételei is. Ám a Bácskakert az élelmiszerbotrányok hatására részben kiszorult a piacról annak ellenére, hogy csak mértékkel használnak vegyszert az alma- és baracktermesztésnél. Nógrádi Zoltántól megtudtuk: az újonnan létrejött cégcsoport hétszáz termelőt fog össze, és az idén várhatóan 4,5 milliárd forint értékben negyvennégyezer tonna árut forgalmaznak majd, ennek ötödét külföldön. A munkát nagy kapacitású csomagológép és húszezer négyzetméter összterületű raktárhelyiségek segítik. Bár a Békés megyei Medgyesegyháza téesze részéről is jelezték, csatlakoznának a Mórakerthez, őket egyelőre még nem tudták fogadni. Az egyesült szövetkezet menedzsmentje ugyanis vállalta, hogy a tagok által megtermelt árut el is fogják adni. A fideszes országgyűlési képviselő hangsúlyozta: az önkéntes alapon szervezett szövetkezetek a vidékfejlesztés bázisai lehettek volna, de a következetlen agrárpolitika hatására eltűnő tészekkel az egész vidék támogatásának lehetősége szűnik meg. Pedig nagy szükség lenne a kormányzat támogatására, a más uniós országokban természetes piacvédelmi intézkedésekre a hazai piacok visszaszerzése és az exportlehetőségek kiszélesítése érdekében. Ám az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják: erre csak egy kormányváltással nyílhat mód – vélte Nógrádi Zoltán.

---