Nemrég történt, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az EU külügyi tanácsának brüsszeli ülésén felszólalt a kárpátaljai magyar közösség jogfosztásai ügyében. E felszólalásra Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője felháborító cinizmussal reagált. Kijelentette, hogy „az Európai Unión belül védjük a kisebbségi jogokat, nem azon kívül”.
Külügyminiszterünk nem hagyta szó nélkül az elképesztő kijelentést, és az ülés utáni nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy újabb kori karrierje egyik legdurvább mondatát hallotta az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjétől.
Kallas rövid mondata valóban rendkívül durva volt. Ha tartalmának egyes logikai vonatkozásait szemügyre vesszük, azonnal rájövünk a jelenlegi brüsszeli vezetés következetlen magatartására. Mert amikor belegondolunk, hogy mit véd az EU „belül” és mit nem véd „kívül”, akkor máris eszünkbe jut Ukrajna. Kallas asszony a kijelentésével hangsúlyosan rámutatott, hogy ez az ország nem része az uniónak.
Szoktuk hallani, hogy Ukrajnában a Nyugat az ország szuverenitását, az ottani demokráciát védelmezi az oroszokkal szemben. Ha viszont az ukrajnai kisebbségi jogokkal kapcsolatos problémák az unión kívül vannak, akkor az ottani háborúval, szuverenitással, demokráciával összefüggő gondok is kívül vannak.
De ez esetben mi az ördögöt keresünk arrafelé? Miért avatkozunk be egy unión kívüli ország háborújába fegyverekkel és eurómilliárdokkal? Milyen alapon formálunk jogot a beavatkozásra? Magyarázatot várunk Kallastól, hogy az ukrajnai háború miért az EU belső ügye, az ottani őshonos magyar kisebbség jogsérelmeinek védelme meg miért külső ügy.
Várjuk, hogy a jogászvégzettségű Kaja Kallas elfogadható választ adjon erre a kérdésre. Reméljük, tud mondani valamit, mert nem mostanában indult el a közéleti, politikai pályán. 2014 és 2018 között az Európai Parlament képviselője, majd az Észt Reformpárt elnöke és Észtország miniszterelnöke volt. Tavaly lett az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Ha mástól nem, Szijjártó Pétertől sokszor hallhatott a kárpátaljai magyarság viszontagságairól, az ukrajnai demokrácia valóságos természetéről.
Talán arról is értesült, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot szigorító Zelenszkij-féle vezetés hagyta a magyargyűlölő ukrán politikusok és aktivisták randalírozását, a kárpátaljai magyar kisebbség lelki és fizikai terrorizálását, a történelmi múltunkra emlékeztető munkácsi turulszobor ledöntését.
Talán az is eljutott hozzá (ha mégsem, akkor ez úton tájékoztatjuk), hogy nem is oly régen egy magyarellenességéről elhíresült ukrán parlamenti képviselő (mellesleg az Egységes Közép nevű párt elnöke és a munkácsi szobordöntő polgármester apja)
a magyarokat „apró korcsoknak” nevezte, majd azt is kijelentette, hogy „Magyarország összes emlékét ki kell törölni Kárpátaljáról”.
Persze borítékolhatjuk, Kallas főképviselő asszony nem fog válaszolni a feltett kérdésre, hiszen mind ő, mind Ursula von der Leyen és a többi brüsszeli marionettbábu saját elveiket és az EU előírásait is semmibe veszik annak érdekében, hogy Ukrajna gyorsított csatlakozását kierőszakolják. Pontosan tudják, hogy az erőltetett csatlakozás hatalmas károkat okoz az uniónak, mert ennek a nyugati lélegeztetőgépen életben tartott országnak nem három-négy év, de ennek többszöröse sem elég a felzárkózáshoz, a csatlakozási feltételek teljesítéséhez. Lehet, hogy személyes előnyök miatt vállalják ezt a szégyenteljes, „utánam az özönvíz” jellegű történelmi szerepet?
Újra és újra ki kell mondani: amikor Magyarország ellenzi Ukrajna gyorsított csatlakozását, akkor nemcsak önmagát, hanem az unió egészét is védelmezi azoktól a kártételektől, amelyek az uniós gazdákat és a többi polgárt fenyegetik.
Génmódosított, veszélyes szerekkel kezelt termények áradata, mezőgazdasági támogatások csökkentése vagy megvonása, közbiztonságot, közegészséget, közerkölcsöt romboló alvilági szerveződések akadálytalan beszivárgása, illegális fegyverek tömegének megjelenése – ezek mind fenyegetik Európát az őrült terv megvalósítása esetén.
És ki kell mondani, hogy az unión belül komoly gondok vannak az őshonos kisebbségek közösségi jogainak rendezése terén is. Kallas asszonynak pontatlan az a kijelentése, miszerint „az Európai Unión belül védjük a kisebbségi jogokat”. Hozzátehette volna, hogy e jogvédelemben – a balliberális normáknak megfelelően − nem az őshonos kisebbségek, hanem kizárólag az LMBTQ(STB)-mozgalom tagjai és a genderőrület megszállottjai részesülnek.
A szerző író, újságíró
