Érthetetlen és felháborító, ahogyan egyes ismert egyházi személyek nyilatkoznak a Gellért-hegyi Szabadság-szobor keresztjéről.
Nemrég Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője és Beer Miklós nyugalmazott váci püspök Klubrádiónak adott interjúja lepte meg a jóhiszemű hallgatókat. Iványi Gábor, a politizáló lelkész, korábban a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, illetve a Magyar–izraeli Baráti Társaság tagja, a rendszerváltást követően pedig két cikluson keresztül a sok szempontból levitézlett Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselője volt.
Iványi szerint súlyos hiba, „ha valamit nem a rendeltetése szerint használnak”. Ezzel arra utalt, hogy a Gellért-hegyi keresztre nincs szükség az adott helyen. És hogy ne legyen félreértés a kereszt és a megváltás összefüggését illetően, így foglalta össze a lényeget: „kormányunk nemhogy nem vesz keresztet a vállára, hanem inkább kereszteket rak másokra – irgalmatlan módon”.
Az irgalmatlan véleményhez Beer Miklós püspök úr így kapcsolódott: „Megdöbbentem a hírre. Már egy éve hallottunk arról, hogy ilyen terv létezik, de meg voltam győződve róla, hogy azóta elvetették”. A katolikus főpap szerint nem volt szükség a keresztállításra a Szent Gellért-szobor mellett, mivel az már önmagában is erős jelkép.
Ezután megjegyezte, hogy Isten üzenetének lényege „nem a külsőségekben megélt vallásosság. Nem a hitünk látványos fitogtatása a fontos, hanem az, hogy az értékrendünk, a magatartásunk tükrözze a hitünket”. Hozzátette: ne az utcasarkon állva mutogassuk, hogy mennyire vagyunk vallásosak, hanem „menjünk be szobánk rejtekébe, és ott imádkozzunk”. Úgy vélte, hogy a tolerancia jegyében tekintettel kell lennünk más gondolkodású embertársaink érzékenységére.
A messziről látható keresztek nemcsak azt üzenik az embereknek, hogy arrafelé tisztelik a szeretet vallását, hanem emlékeztetik őket a Megváltó Krisztus áldozatára, tanításaira, a tízparancsolat örök érvényű erkölcsi útmutatására. Márpedig egy keresztény országban a keresztek efféle üzenete igenis helyénvaló és rendeltetésszerű, még akkor is, ha Iványi úr emiatt fanyalog.
