Beer Miklósnak abban igaza van, hogy a hegyoldalban álló Szent Gellért-szobor erős jelkép, csak azt nem értjük, miért jelent gondot neki, hogy a Gellért-hegy csúcsán álló szobor talapzatát díszítő, amúgy különösebben nem feltűnő kereszt más szögekből, sokkal messzebbről is látszik. Nem értjük, ­miért okoz neki gondot az, ami sok millió keresztényt örömmel és jó érzésekkel tölt el.

Vajon hogyan érezné magát a tiszteletre méltó püspök Rio de Janeiróban? Ott ugyanis a 710 méter magas Corcovado-hegy tetején áll a hatalmas, mindenhonnan látható, ezertonnás, harminc méter magas, széttárt karú Megváltó Krisztus-szobor. Vajon a brazil hívőknek is üzenné, hogy imádkozzanak a szo­báik rejtekében, mert nem a hitük látványos fitogtatása a fontos?

Tudjuk, hogy egyre több európai templomot számolnak fel, miközben szaporodnak a mecsetek, hogy vallási és politikai vezetők igyekeznek megfelelni a woke-kultúra elvárásainak. Nyugaton sokan gondolják: ha felszámolják a kereszténység még meglévő pozícióit, ha megtagadják a keresztény jelképeket, akkor ezzel elősegítik a növekvő számú, más vallású migránsok jó közérzetét.

Csakhogy ebben a szép új világban, ahol agresszív baloldaliak és radikális iszlamisták egyaránt fenyegetik a vallásos keresztényeket és zsidókat, már nem hátrálhatunk tovább. Nem engedhetjük, hogy a keresztény Európa földjén épp a keresztények közérzete legyen rossz, és ők ne érezzék magukat otthon.

A szerző író, újságíró