Nincs könnyű dolga Nyugat-Európa vezető politikusainak. Évek óta azon dolgoznak, hogy elkerüljék kötelező feladataik elvégzésének fáradságos munkáját. Merthogy a választópolgárok azt várnák tőlük, hogy szolgálják a rájuk bízott országok és népek elemi érdekeit. Nevezetesen: hozzanak népjóléti intézkedéseket, segítsék elő a nemzetgazdaság erősödését, növeljék a foglalkoztatást, javítsák a vállalkozások üzleti lehetőségeit és tegyenek meg mindent az életszínvonal, az emberek közérzete jobbításáért. Ez lenne a politikusok elsődleges feladata, ami bizony kemény munkával jár.
Nyugat-Európa balliberális vezetői az ukrajnai háború kezdete óta a könnyebb utat választják. Kitalálták, hogy az oroszoknak nemcsak Ukrajnával, hanem egész Európával bajuk van, holott ők vették rá Zelenszkij ukrán elnököt a nagy szomszéd provokálására.
A munkakerülő, népszerűségüket veszítő nyugati politikusoknak sokkal könnyebb felszínen maradni úgy, hogy kamerák elé állva háborús veszéllyel riogatnak 450 millió uniós polgárt, mint dolgozni ezen emberek jólétéért, boldogulásáért.
Magyar Péter és a Tisza Párt nagy patrónusa, Manfred Weber se nagyon tud mit kezdeni a saját pozíciójával, ezért rálépett a háborús uszítás kényelmes útjára.
Az Európai Parlament minapi vitaülésén azt hangoztatta, hogy az EU-nak közös hadseregre van szüksége, majd ennél is tovább ment, amikor arról értekezett, hogy az uniónak katonai szövetséggé kell alakulnia, mert már egyre kevésbé számíthat az Egyesült Államokra. A politikai dilettantizmus ingadozó kártyavárához Friedrich Merz német kancellár is hozzátette a maga lapját. Ő a johannesburgi G20-csúcs után a Trump-féle béketervet bírálta, és az ellen kapálózott, hogy Oroszország – a béketervnek megfelelően − visszatérjen a G8-csoportba.
A kétszázmilliárd dollárnyi befagyasztott orosz vagyont fegyverkezésre és Ukrajna agóniájának meghosszabbítására fordítaná. Elképzelését Emmanuel Macron francia elnök is támogatná. Neki egy ideje látszólag az a kényszerképzete alakult ki, hogy nő a geopolitikai feszültség, romlik Franciaország és az EU biztonsági helyzete, ezért be kell vezetni – egyelőre önkéntes alapon – a katonai szolgálatot. Tervek szerint évente több tízezer franciát vonultatnának be. Macron azt valamiért nem hangoztatja, hogy a nemzetközi feszültség szításában ő maga is élen jár, amikor a többi brüsszeli héjával és Zelenszkijjel karöltve kórusban óbégatnak arról az orosz fenyegetésről, amelyről csak tőlük és az őket szolgáló sajtótól értesülünk.
Ennek a feszültségkeltésben és háborús uszításban élen járó társaságnak a tagjai nem nagyon népszerűek a saját hazájukban. Ők maguk, illetve pártjaik, a közvélemény-kutatások szerint igencsak gyengélkednek. Nincs köztük olyan politikus, aki több ciklus óta őrizné választott tisztségét.
Macront is csak különleges jogállása tartja az elnöki székben. Ebből is látszik, hogy a választók bizalmát hosszabb távon egyikük sem képes kiérdemelni. A polgárok ugyanis – ha késve is – átlátnak a szitán, és előbb-utóbb megelégelik a szemfényvesztést, az érdemi munka elmaradását.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!