Minden magyar településen szembe kell nézni azzal a valóságos veszéllyel, amit a Tisza-csomag tartogat a választópolgárok, a családok jövője számára. Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere az év vége felé azt javasolta polgármestertársainak, hogy testületeikben tárgyaljanak a Tisza Párt „Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram” című megszorító csomagjáról, és azt határozatban utasítsák el. Szita Károly bátran és helyesen cselekedett. Nem arra biztatta a többi polgármestert, hogy településeik langyos békéje érdekében lapítsanak, fogják be szemüket, fülüket, szájukat. Igaza volt. Már 1600-nál több település foglalt állást amellett, hogy nem kérnek a Tisza-csomagból.

Nem kell gazdasági szakembernek lenni ahhoz, hogy felfogjuk, mit jelentene a Tisza Párt hatalomra kerülése, megszorító programjának életbe léptetése. Egy Tisza-kormány (véletlenül sem tévesztendő össze gróf Tisza István nemzeti kormányával!) a legérzékenyebb területeken emelné az adókat, csökkentené a nyugdíjakat, a családi és egyéb kedvezményeket, és vezetne be olyan elvonásokat, amelyekre ma még nem is számítunk. 

Nemzeti kormányunk kemény küzdelmet vív a balliberális brüsszeli vezetéssel annak érdekében, hogy mentesüljünk e veszélyes politika kártételeitől. A tiszások uralma egy csapásra rontana eddigi eredményeinken, mert Brüsszel azonnal benyújtaná a számlát. 

 Jól emlékszünk, nemrég Strasbourgban letagadta, hogy engedély nélkül rögzítette feleségének, három gyermeke édesanyjának, hazánk volt igazságügyi miniszterének otthonukban elhangzott monda­tait. Egy spanyol EP-képviselő erre vonatkozó kérdésére azt válaszolta, hogy ez a Fidesz-propaganda aljas hazugsága, holott ő hazudott. És ez csak egy volt a számtalan hazugsága közül.