Előrebocsátom, hogy Ferit, a biciklis postást a barátomnak tartom, hiszen évtizedes ismeretség, sok jó beszélgetés köt össze minket. Néhány hónapja elment a postától. A településen, ahol lakom, már nem ő hozza ki a leveleket, a nyugdíjakat és egyebeket, de jó emlékeket őrzök róla. Feri becsületes, dolgos ember, aki szabadidejében is kerékpárral közlekedik. Nyitott szemmel járja az országot és sok mindent észrevesz, amit főként egy kerékpáros vehet észre. Ha egy ilyen embert jobban zavarnak a rossz utak, a kátyúk és a lepukkant házak, mint azt, aki kényelmes autóban, netán repülőgépen utazva szemléli a világot, az természetes.

És természetes az is, ha él a Facebook adta lehetőségekkel és közzéteszi a gondolatait. Nemrég például azt, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette, Magyarország részt vesz egy kereskedelmi űrállomás építési projektjében. 

– írta Feri.

Vajon miért esett le nála a lánc? Azért, mert eszébe jutott, hogy lakóhelyén az utak állapota „tragikus”, a Budakesziről induló bicikliutat évek óta nem tudják meghosszabbítani Törökbálintig, a Keleti és a Déli pályaudvar nagy része lepusztult, miközben űrállomással meg stadionokkal foglalkozunk, miközben „a minap bezárták az egyik legnagyobb utasforgalmat lebonyolító, vasúti mellékvonalat Debrecen–Nagykereki viszonylatban, mert útban volt a vasúti pálya az akkumulátorgyárnak”.

Emlékszünk, a stadionok és az akkumulátorgyárak nemrég a hazai ellenzék számára is slágertémák voltak, de 

Eszünkbe juthat, hogy amióta az emberi civilizáció lábnyomai beterítették a Földet, azóta mindig születtek kiemelkedő és rettentően költséges létesítmények, miközben a társadalmak alsó szintjein tömegek nyomorogtak. Ma a szegénység mást jelent, mint pár száz évvel vagy néhány évtizeddel ezelőtt. Ma az is szerencsétlennek érezheti magát, aki lekésik egy vonatot vagy elbotlik egy kátyúban.