Az elmúlt hétvégén a felvidéki Pazdics (szlovákul Pozdisovce) község evangélikus gyülekezete 1650-es alapításának 375. évfordulóját ünnepelték a helyi hívők. Ennek az eseménynek a helyi közösségen túlmutató, a két szomszédos nép kapcsolatait érintő országos jelentősége van, ezért érdemes közhírré tenni.
A kassai kerület nagymihályi járásában fekvő település történelmében számos magyar vonatkozás található, főként a vidék egykori birtokos családjainak emléke miatt. Pazdics híres szülöttje volt szirmai és szirmabesenyői Szirmay András (1656–1723), aki Szirmay Péter (1608–1658) zempléni alispánnak, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hívének fia volt. András az eperjesi evangélikus gimnáziumban együtt tanult gróf Thököly Imrével, a későbbi magyar fejedelemmel, majd német földön folytatta tanulmányait. 1681-ben csatlakozott Thököly Habsburg-ellenes felkeléséhez, és 1682 nyarán elfoglalta Kassa városát és várát. A felkelés leverése után – egy év fogságot követően – hosszú időn keresztül magas hivatali tisztségeket viselt. 1704-ben, az újabb szabadságharcot vezető II. Rákóczi Ferenc fejedelem oldalára állt és Zemplén vármegye alispánja lett. Az 1705-ös szécsényi országgyűlésen szenátorrá választották.
A kastélyépítő, evangélikus templomot helyreállító, lutheránus hitvallást támogató Szirmay családot ma is tisztelik a pazdicsiak, így érthető, hogy nagy örömmel fogadták a Németországban élő leszármazottat, Szirmay Márkus mérnököt, aki a Göttingen melletti Bovendenből érkezett az ünnepségre.
Denisa Kuruc Vargová lelkész asszony az ünnepi istentiszteletre a felvidéki kötődésű, tapolylucskai és kükemezei Bánó család két tagját (Szirmay-rokonság) is meghívta. Az egyházi személyeken kívül sokat tett az ünnepség sikeres megszervezéséért a közeli Vinnán élő Halapy Takács Péter helytörténész-üzletember is.
A telt házas istentiszteleten beszédet mondott Peter Mihoc, a Szlovákiai Evangélikus Egyház keleti kerületének püspöke, és a szertartást más magas rangú egyházi tisztségviselők is megtisztelték beszédeikkel. A hívek lelkes közreműködésével egymást követték a szebbnél szebb énekek, majd Szirmay Márkus is szót kapott. Neki köszönhetően magyarul hallhattunk néhány gondolatot az ősök valláserősítő szerepéről, illetve köszönetet a helyi közösség hagyományőrző tevékenységéért, a Szirmay-emlékek ápolásáért.
