Szlovákiában ma másféle szelek fújdogálnak, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt.
Egyre több kézzelfogható megnyilvánulását látjuk a magyar–szlovák kapcsolatok javulásának, évezredes történelmi együttélésünk pozitív hatásainak. Mert pozitívumnak kell tekinteni azt a felismerést, hogy a közös múlt sokféle értékkel gazdagította a két nép kultúráját. A magyar és a szlovák gondolkodásban, mentalitásban sokkal több a közös, mint az elválasztó vonás.
A politikai indíttatásból gerjesztett korábbi ellentéteket legyőzi a józan ész és az a fajta jó szándék, amelynek tápláló ereje a keresztény szeretetből fakad.
A két ország politikai vezetőinek akarata immár jó irányba tereli a kapcsolatainkat, de
nagyon fontos egyházainknak az a tevékenysége is, amely erősíti nemzeteinknek a vallásos hitre alapozott összetartozását, barátságát. És persze fontos a civil szervezetek ez irányú erőfeszítése is.
Elég, ha Orosz Örsnek, a hangyaszorgalmú felvidéki magyar politikusnak és a Sine Metu Polgári Társulásnak az értékmentő munkájára gondolunk. Ők például tavaly, a Nemzeti Örökség Intézetével, Móczár Gábor főigazgatóval, valamint a roskoványi szlovák polgármesteri hivatallal összefogva helyreállították, és ünnepség keretében újraavatták a Kárpát-medence legelső, 1851-ben titokban felállított, később ledöntött, majd drónfelvételek segítségével megtalált honvédemlékművét. A roskoványi emlékmű annak a (számunkra vesztes) csatának állít emléket, amely 1849. június 20-án, a lengyel határhoz közeli Héthárs mellett zajlott a honvédcsapatok és az észak felől benyomuló, hatalmas túlerőben lévő cári sereg között. Ebben az ütközetben körülbelül kétszáz (orosz jelentések szerint háromszáz) magyar, lengyel és szlovák harcos esett el. Az emlékművet a helyi szlovákok is magukénak érzik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!