Az alábbiakban az egyes szövetségek életéből, döntéseiből, választott vezetőik magatartásából, egyéb funkciójából vett példákkal illusztráljuk eme állapotot.
A Magyar Labdarúgó-szövetségnek (MLSZ), tágabban az egész sportágnak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy vezetői milyen ideológia sodrában állnak. Ám tagadhatatlan, hogy a jelenlegi elnököt, Bozóky Imrét még az Orbán-kormány idején választották meg először (az egyértelműen baloldali kötődésű Kovács Attilával szemben). A február 28-án újra bizalmat kapott Bozóky népszerűsége a kormányváltással párhuzamosan megfeneklett állami szerepvállalással sem csökkent, működéséből kifolyólag az MLSZ-nek a MOB– NSH-vitában pedig nem kell állást foglalnia. A nyilvánosság előtt egyes baloldali médiumok öltöttek jobboldali leplet Bozókyra, amikor 2003-ban hevesen bírálták azért, hogy aláírta a Terror Háza költségvetésének megkurtítása elleni tiltakozó ívet.
A törés- vagy élesebb helyzetben frontvonalak persze nem feltétlenül a politikai hovatartozások mentén húzódnak. Így a vízilabdázók tavaly december 5-i közgyűlésén sem a bal támadta a jobbat vagy éppen fordítva, hanem a sportág fő szponzorának kulcsfigurája szeretett volna elnököt váltani – sikertelenül. Részben azért, mert a férfiválogatott athéni olimpiai aranyérme elegendő védettséget biztosított a hivatalban lévő vezérkar számára, részben azért, mert a kihívó – az egykori sokszoros válogatott, BEK-győztes remek pólós, Dala Tamás –, bár élvezi a jelenlegi politikai kurzus támogatását, még nem egészen ért meg a feladatra. A kézilabdások április 23-án tartják tisztújító közgyűlésüket, és ha felvetődik a „trónfosztás” ötlete, annak sem politikai töltete lesz, hanem a klubok nagyobb érdekérvényesítési igénye.
A kajak-kenu kurzusoktól függetlenül mindenekelőtt sikeres sportág. A szövetség (MKSZ) éppen tegnap újraválasztott elnöke, Baráth Etele – „főállásban” MSZP-s képviselő, 2004 óta EU-ügyekért felelős miniszter – a feltételek megteremtésével egyértelműen hozzájárult a sportág eredményeihez. A politikát tőle telhetően igyekezett távol tartani a kajak-kenutól, avagy sportvezetőként távol maradni a politikától. Nem ágált Schmitt Pál ellen, amikor a MOB elnöke belépett a Fideszbe, egy hete – politikai okok miatt – azonban lemondott MOB-tagságáról. A sportág egészét tekintve azért szembetűnő, hogy a kormánypárti politikusok 2002 óta szívesebben sütkéreznek a kajak-kenusok dicsfényében. Az olimpia előtt előbb Medgyessy Péter fotóztatta magát a sportág legjobbjaival a dunavarsányi edzőtáborban, Gyurcsány Ferenc mindenre kitérő érdeklődése, könnyedsége pedig abban is megnyilvánult, hogy feltűrt ingujjal beült egy „többszörösen olimpiai bajnok” sárkányhajóba. A sportág helyzetét színesíti, hogy az NSH elnöke, Ábrahám Attila olimpiai kajakos, továbbá egyik helyettese, Füleky András az MKSZ-ből evezett feljebb.
A sakk szelleme a politikát mindig is megkísértette. A mandátuma végéhez tartozó jelenlegi vezetés első embere nem más, mint az ország egyik legtehetősebb vállalkozója, a jelenlegi kormánnyal rendkívül jó kapcsolatokat ápoló Leisztinger Tamás. Elnöklete alatt sikerült lemaradnunk a Kramnyik–Lékó világbajnoki döntő megrendezéséről, viszont a sakk bekerült a Sport 21 programba. Kicsit mélyebbre ásva: a sportág válsága elmélyült, ám a felszínen csillogó Polgár Judit és Lékó Péter sikerei sokakat elvakítanak. Leisztinger csak egy feltétellel vállalná az újabb ciklust, ha nem lenne ellenjelöltje – sajátos képzet a demokrácia idején. Ám a korábbi elnök, Kunos Péter, akinek a 90-es évek közepén bankárként az igazságszolgáltatással is meggyűlt a baja, ismét „király” akar lenni. Érdekes játszmának ígérkezik, Kunos ugyanis aligha nevezhető a jobboldal emblematikus alakjának.
A Magyar Súlyemelő-szövetségben (MSSZ) nem a MOB és az NSH ellentéte, hanem Aján Tamás támogatása mentén polarizálódtak a vélemények. (Az ő személye közvetetten érintheti a MOB pozícióját az állammal szemben, mert főtitkárként nemcsak munkatársa, hanem – amint az szinte köztudomású – belső ellenzéke is Schmittnek.) Aján, bár az MSSZ-ben nincs tisztsége, mégis a sportág „ura”, hiszen ő a nemzetközi szövetség (IWF) elnöke. Ahol márciusban annak ellenére újraválasztották, hogy az MSSZ ebben nem támogatta. Azóta azonban itthon is helyreállt a rend. Az Ajánnal szemben álló korábbi elnök, Dolovai Tamás nem is jelöltette magát, utóda, a válogatott korábbi keretorvosa, Mezőfi Miklós viszont törekszik az IWF-fel való viszony normalizálására.
Atlétáink veszítették a legtöbbet Athénban, hiszen Annus Adrián és Fazekas Róbert is olimpiai aranyat bukott el, igaz, esetükben még nincs meg a Nemzetközi Sportdöntőbíróság végérvényes ítélete. A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) tisztújító közgyűlése majd csak jövőre lesz esedékes, s Rábold Gusztáv elnök nem gondolja, hogy a két doppingvétség megrengette a pozícióját: „Az atlétatársadalom részéről nem kaptam visszajelzést, hogy bármilyen formában hibáztatnának a sajnálatos történtekért” – fogalmazott érdeklődésünkre. A MASZ helyzete sportpolitikailag is eltér a többi szövetségtől, hiszen a még a polgári kormány idején életre hívott, de mára elhalt Nemzeti atlétikai program címke alatt 2003-ban 250 millió forintos támogatásban részesült. A Sport 21 programba kerülve viszont tavaly már csak 107 milliót kapott.
A vívás, már csak születése körülményei folytán is, hagyományosan „jobboldali” sportág. Ennek manapság is vannak nyomai. Az elnöki poszton egyedüli jelöltként 2009-ig bizalmat kapva maradt Gémesi György (egyben az MDF elnökhelyettese, ami nem feltétlenül piros pont a jelenlegi kurzusban), az elnökség azonban alaposan kicserélődött, s 25-ről 15 fősre csökkent. A vezető testületben az üzleti élet több jeles képviselője is helyet kapott, az általános alelnök Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde Rt. elnöke lett, a gazdasági alelnök Nagy György, az Erdért Rt. tulajdonosa maradt. Bekerült még a vezetőségbe többek között Nyúl Sándor, a Trigránit Fejlesztési Rt. vezérigazgatója, Bodnár Zoltán, az Eximbank Rt. vezérigazgatója, Tringer Zoltán, a Renault Hungária igazgatója és Boros Attila, a Gallon-Transz Kft. igazgatója is.
Az úszósport Zemplényi György elnökösködése idején kivételezett anyagi helyzetet élvezett, és ez akkor sem változott érdemben, amikor a külföldre menekült szélhámos helyét Gyárfás Tamás vette át. Ő ugyanis kiterjedt társadalmi, politikai, gazdasági kapcsolatainak köszönhetően Zemplényi módszerei nélkül is képes volt biztosítani a megszokott színvonalat. Méghozzá függetlenül attól, a jobb- vagy a baloldal van-e éppen kormányon. Gyárfás ezt úgy érhette el, hogy sportvezetőként sokkal kevésbé nyilvánvaló az elkötelezettsége, mint a Nap-kelte producereként, így például, kollégáinak nagyobb részével ellentétben, abszolút kiegyensúlyozott a viszonya az állami sportvezetéssel és a MOB-bal is.
Akadnak persze még, akik megpróbálnak politikailag középen maradni. A birkózók elnöke, Hegedűs Csaba például köztudomásúan a Centrum párthoz kötődik. Mások kapcsolatrendszerükből kihagyják a politikusokat, vagy minden oldalról keresnek maguknak mentort. Az öttusázók az előbbi, az ökölvívók az utóbbi utat választották. A semlegesség mellett újabb párhuzam, hogy Császári Attila és Csötönyi Sándor egyaránt 1996 óta elnöke sportágának, s továbbra is az lesz: Császárit az idén január 27-én, Csötönyit március 12-én erősítette meg posztján a tisztújító közgyűlés. Az öttusázók elnökségében nincs politikus, főleg a szakma képviselteti magát, az ökölvívóknál ellenben a szponzorok mellett helyet kapott a vezető grémiumban például Toller László, Pécs szocialista polgármestere; a másik oldalról Kósa Lajos, Debrecen fideszes első embere is jelölt volt, s bár nem vállalta, a várossal a kapcsolat sok viadal rendezése kapcsán továbbra is gyümölcsöző. A bokszolók máshol szokatlan, kissé „bulváros” megoldásokkal is kísérleteznek, így lehet tagja a szövetség elnökségének Fásy Ádám vagy Bochkor Gábor. Ám ez már egy másik törésvonal, kevésbé politikai.
origo.hu
Orbán Viktor-interjú a Kossuth Rádióban – élőben az Origón!
