Múlt évben az építőipari termelés volumene 6,8 százalékkal haladta meg az előző évit, folyó áron számolva 1700 milliárd forintot tett ki. Tolnay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elnöke szerint azonban túlzottan pozitív következtetést nem szabad levonni e mutatóból, hiszen a termelés bővülését elsősorban az úthálózat-fejlesztési munkák, a sztráda- és közműépítések generálták, miközben a magasépítés helyzete nem túl biztató.
A szakmai szervezet elnöke szerint az ágazat komoly problémája a csődök kialakulása, amelynek következtében a kis- és középvállalkozások közül is számos cég ment és megy tönkre. Ez egyebek mellett annak tudható be, hogy kevés a beruházás, a megbízás, rendszerváltáskori állapot jellemzi a piacot. Továbbá amíg a szomszédos Ausztriában 30 ezer cég tevékenykedik az építőiparban, addig nálunk 95 ezer. Az elnök hangsúlyozta: a csődök másik legfőbb oka a körbetartozás. A vállalkozókat a megbízókkal szemben semmi sem védi. A generálkivitelező gyakran nem kapja meg megbízóitól a számla összegét vagy annak jelentős részét valamilyen kifogás miatt, ezért ő sem tud fizetni alvállalkozóinak. Ez pedig elindítja a „csődlavinát”, amely tíz, de akár száz vállalkozás bukását is hozhatja. Gyakori probléma, amikor fiktív tendereket írnak ki, ahol a kiíró az értékes pályázati anyagot megszerzi, miközben nem hirdet győztest. Ezáltal a későbbiekben felhasználható, milliókba kerülő dokumentáció birtokosa lehet. Szükség van tehát az építtetői magatartást szabályozó jogszabályra.
Tolnay aláhúzta: rendkívül fontos, hogy az építési engedélyezési eljárás egyszerűsödjék. Bár az építésfelügyelet megerősítésével kapcsolatban hangzottak el ígéretek, ám ez mégsem történt meg, így a kérdés továbbra is aktuális. Mindezen túl olyan építési kódex bevezetése szükséges, amely mindenki számára egyértelművé teszi a fogalmakat, definíciókat. Szükség volna a mérnökár életbe léptetésére, különösen az állami és önkormányzati szektor esetében, hogy a szemérmetlenül magas és a szégyenteljesen alacsony díjak kizárhatók legyenek.
Tolnay kiemelte, hogy az építőipari vállalkozások számára – ahogy más ágazatokban is – rendkívül fontos a kiszámítható adó- és jogszabályi környezet. Ez egyébként valamennyi országra igaz. Amióta a hatósági kommandók lecsaptak Németországban a magyar építőipari munkavállalókra, felére apadt a kint tevékenykedő cégek száma. Nagyobb baj, hogy a magyar vállalkozások nem csak külföldön, gyakran idehaza is kiszolgáltatottak.
Magyarország uniós csatlakozása óta megjelentek hazánkban az EU-tagállamok építőipari cégei, s ezzel tovább nőtt a verseny. Tolnay szerint elszomorító, hogy amíg az EU más tagállamainak kormányai, helyhatóságai a közbeszerzésekben saját vállalkozóikat próbálják helyzetbe hozni, lehetőséghez juttatni, addig ez nálunk nem igazán jellemző. Ráadásul EU-tagságunk óta egy külföldi cégnek nem kell kötelező jelleggel magyar referenciákkal rendelkeznie, elég, ha az unió területén bír ilyennel. A tőkeszegénység jelentősen korlátozza a magyar vállalatok lehetőségeit. Például a magánszférát bevonó állami PPP programokban egy 10-15 milliárdos beruházás esetén a hazai cégek nem képesek állni a 20-30 százalékos önerőt.
A magyarországi helyzetet jellemzi: unikumnak számít egy közelmúltban közzétett kiírás, amelyben a tárgyalás nyelveként a magyart írták elő. Pedig arra is van példa, hogy egy olaszországi tenderen nemcsak az adott ország nyelvét írták elő kötelezőként a pályázó számára, de az igazgatóság valamennyi tagjának is olaszul kellett beszélnie. Tolnay kiemelte, hogy a magyar cégek áraikban versenyképesek uniós társaikkal szemben, míg tőkeellátottság tekintetében alulmaradnak. A magyar építőipari vállalkozások társulásokkal, klaszterek alakításával tudják hatékonyabban felvenni a versenyt uniós kollégáikkal.
Az elnök szerint komoly probléma van az uniós pénzek lehívásával, ami miatt a 2007-től rendelkezésre álló források kiaknázatlanok maradhatnak. Ez beruházások meghiúsulásával járhat, más tervek végrehajtása 2008–2009-re tolódhat. Rossz ómen, hogy a strukturális és kohéziós támogatások 17 ezer pályázatából csupán 6200-at fogadtak el, ennyien kapnak támogatást. A pályázatok sikeressége az önkormányzatok jelenlegi anyagi helyzete, a forrás- és projektmenedzsment hiánya miatt is kérdéses. Az ÉVOSZ elnöke szerint az egyik legfontosabb dolog, hogy változtatni kell a hivatalnokok hozzáállásán, ugyanis még a sikeres pályázatok esetében is nehéz a pénzekhez jutni. A hatóságok, minisztériumok munkatársainak pedig rá kellene jönniük, hogy nem azért kapják a bérüket, hogy akadályozzák a vállalkozásokat és a projektek megvalósulását, hanem hogy a szabályok betartása mellett segítsék azokat. Mindehhez persze az adminisztrációt is egyszerűsíteni kellene.
Tolnay szerint Magyarországon az építőipar jelentős részében már nem a fekete-, hanem a szürkefoglalkoztatás a jellemző. Az alkalmazottakat minimálbéren jelentik be. Az ebből származó negatív hatások a költségvetésnek, a cégeknek és a munkavállalóknak is ártanak. Másfelől a „papíron” lévő alacsony bérek miatt egyre kevesebb szülő adja építőipari szakiskolába gyermekét, hiszen a közölt béradatokból, az átlagosan bruttó 100 ezer forintból nem a fényes anyagi biztonság képe rajzolódik ki. Tolnay szerint azonban a vállalkozások mindaddig nem vallják be a valós béreket, amíg irreálisan magas járulékok kapcsolódnak hozzájuk. Ezért az adókhoz és járulékokhoz a kormánynak hozzá kellene nyúlnia – állapította meg a szakember.
Tolnay Tibor szerint konszenzus és nemzeti összefogás kell a hazai építőipar fejlesztéséhez. Sürgősen lépni kell, mert Horvátországban és Romániában már most is volna lehetőség az üzletre, egy-két év múlva pedig talán már Ukrajnában is hasonló lesz a helyzet.
origo.hu
Bikiniszezon előtt: így készüljünk tudatosan a nyárra
