A nemzetállam vonzásában

Egy fiatal történész, „balkanista” (Balkán-kutató), Ress Imre könyvét ismerteti a Magyar Tudomány legújabb számában Gergely András. Ress műve (Kapcsolatok és keresztutak – Horvátok, szerbek, bosnyákok a nemzetállam vonzásában) főként azt az időszakot vizsgálja, melyben a „nemzetté válás” e népek szempontjából döntő jelentőségűvé vált, tehát a XIX. század második felét.
„Ebben a nemcsak etnikailag tarka, hanem társadalmilag és nemzetileg sem tipizálható, nehezen rendszerezhető világban biztos kézzel igazodik el és vezet végig a szerző” – írja Gergely András. Megjegyzi továbbá, hogy az 1825–27-i pozsonyi országgyűlésen részt vevő fiumei „dalmata” követek még magyar orientációjúak voltak, a „régi hungarus világ reprezentánsai… Ez a világ legkésőbb 1848-ban az egész térségben véget ért.” A horvátok ugyanis először Fiumén kívül Szlavóniát, a Határőrvidéket, később viszont már Bosznia-Hercegovinát, a Muraközt, az „akkor kitalált” Vajdaságot, sőt – távlati tervként – Szerbiát is szláv nemzetállamban kívánták volna egyesíteni, értelemszerűen a maguk fennhatósága alatt.
A szerző ezután a szerb nemzeti törekvéseket tekinti át, megjegyezve: míg „a horvát Joszif Jellasics napóleoni babérokra vágyott, s 1848-ban előbb Budát, majd onnan Bécset akarta meghódítani, addig a szerb politika sokkal realisztikusabbnak bizonyult: a távlati balkáni birodalmi célok itt sem hiányoztak, de 1848-ban egyelőre „csak” etnikai tisztogatásra vállalkoztak a Délvidéken, s ezáltal próbálták destabilizálni Magyarországot. E politika nagymesteréről, a szerb politika évtizedeken át irányítójáról, a „Balkán Bismarckjáról”, Ilija Garasaninról íródott a kötet legjobb tanulmánya…”
Ezután Gergely András megvizsgálja, hogyan jelennek meg az adott időben a bosnyák „nemzeti törekvések”.
E kérdéskörben kulcsszerepet játszott Kállay Béni, aki 1878-ban, amikor a Monarchia megszállta Boszniát, a tartomány kormányzója lett. „Ottani civilizatorikus erőfeszítései ma is elismerésre méltóak. De Kállay többet akart. A tartományban szerbek, horvátok, muzulmánok laktak. Az előbbiek anyanemzetük felé orientálódtak. A kormányzó ezért politikai okokból a külső támasz nélkül maradt muzulmánokat támogatta, azt remélte, hogy ez valaminő bosnyák nemzettudat kifejlődéséhez vezet…”
Tegyük hozzá: Ress könyve különösen tanulságos lehet az azóta eltelt események tükrében, hiszen „a Balkán nemzetei-népei nagyhatalmi segítséggel, tiltással, beavatkozással, felügyelettel máig osztozkodnak, szereznek vagy pusztítanak” …