Az okos taktikus

A júliusban ötvenegyedik születésnapját ünneplő Angela Merkel semmit nem bíz a véletlenre, céljait rendre okos taktikával valósítja meg, egészséges bizalmatlansággal viseltetik még saját pártjának képviselőivel szemben is. Magáévá tette a francia nemzeti hős, Charles de Gaulle tanácsát, amit a generális 1961-ben adott a frissen megválasztott amerikai elnöknek, John F. Kennedynek: „Csak önmagára hallgasson!”
Az újraegyesítés folyamatának izgalmas, de sokszor áttekinthetetlen szakaszában Lothar de Maiziére, az első szabadon választott NDK-kormány miniszterelnöke véletlenül botlott bele a keleti CDU után érdeklődő fiatalasszonyba, és nevezte ki helyettes sajtófőnökének, sőt ő hívta fel rá Helmut Kohl figyelmét is. Az „egyesítés kancellárja” a kelet–nyugati kvóta örömmel üdvözölt képviselőjeként vette maga mellé, abban bízva, hogy az újoncot kénye-kedve szerint tologathatja majd érdekeinek sakktábláján. Az intelligens „Kohl kislány” gyorsan megtanult játszani a hatalom klaviatúráján, és eljutott azon tanulsághoz, hogy bizonyos körülmények között nem lehet tekintettel a baráti kötelékekre. Karrierje „áldozatainak” sorában a CDU olyan nagyjaival találkozhatunk, mint maga Kohl, a gazdasági zseninek tartott Friedrich Merz és az egészségügy radikális reformátora, Horst Seehofer. Kancellári ambícióit 2002-ben még háttérbe kellett szorítania Edmund Stoiber javára. Ettől kezdve azonban minden alkalmat megragadott arra, hogy népszerűsítse a jövőre vonatkozó elképzeléseit: „Azt akarom, hogy a német érdekeket ismét tekintetbe vegyék. Elegem van rendre azt hallani, hogy mi vagyunk Európa beteg embere” – hangoztatta pártja legutóbbi kongresszusán.