Százéves a budapesti bazilika

„…ha nem is mint Isten fölszentelt háza, de mint a mindenség inkarnációja, a templom mindenkiben azonos szférát érint, azonos érzékenységet szolgál. Némán és pótolhatatlanul.” (Pilinszky János) Budapest egyik szeme fénye, a Szent István-bazilika az idén százesztendős. Az esemény megsokszorozza a teendőket, a figyelem a hosszú ideig tartó felújítási munkálatok végén most erre összpontosul, a centenáriumi év eszünkbe juttatja a történelmet. A bazilikáét. A felemelő napok jegyében folynak a Hild József tervezte altemplom jelentős részének renoválási munkálatai is, hogy az altemplom a jövőben kegyeleti hellyé válhasson. A jubileum első állomása tegnap volt.

Kő András
2005. 05. 30. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Árpád-házi Szent Erzsébet napján, november 19-én szentelték fel a Szent István-bazilikát az 1905. esztendőben. Szabó Géza protonotárius, kanonok, 1982 óta a bazilika plébánosa ezt annak tudja be, hogy akkoriban még élt a magyarok lelkében a Sissi-kultusz, s ez jelölte ki a szóban forgó napot. Minden bizonnyal így is van, és egyéb magyarázat felesleges. A meglepő csak az, hogy őfelsége, az osztrák császár és magyar király, I. Ferenc József nem jelent meg az ünnepségen. Ez már hosszabb magyarázatra szorulna, ha nem tudnánk, hogy 1906. december 8-án, a zárókő elhelyezésének ceremóniáján aztán mégis itt volt, és tisztelgett neki az egész Wekerle-kormány. 1905-ös távolmaradásának okát különben sokan abban látják, hogy elnehezült a viszonya Vaszary Kolos magyar prímással, aki 1912-ben le is mondott megbízatásáról. Az 1906. esztendő másik nagy eseménye volt II. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona hamvainak hazaszállítása, illetve felravatalozása a Szent István-bazilikában. Nagy pompával megtartott gyásznap volt, mielőtt a hamvak végső nyughelyükre, a kassai dómba kerültek. Emlékeinkben felsorakozik az 1931-es Szent Imre-év és az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus. És egy ujjongó nap már napjaink történelmében: II. János Pál látogatása 1991-ben.
– Amikor a pápa jött, sajnos még tartott a restaurálás – idézi fel azokat a napokat a bazilika plébánosa. – De egy mozzanat máig megmaradt bennem. Augusztus 20-án reggel 8 órakor találkozott a beteg és idős hívekkel. Negyed 10 körül távozott, mert már jelezték, hogy mennie kell a Hősök terére a Szent István-napi misére. Végigkísértük a bazilikában, egészen a főhomlokzatig; az alsó lépcsőfoknál állt a pápamobil, és akkor figyelhettem meg, hogy amikor beszállt, egyszer csak úszni kezdett a szeme fölfelé, s nézte, hogy kopottságában is milyen fenséges a templom. Hosszasan nézte, amíg a pápamobil el nem indult. És érzékeltem, hogy megilletődött.
Novemberben kiállítást rendeznek majd az addigra elkészülő altemplomban, amely korabeli fotók és egyéb dokumentumok, többek között Hild- és Ybl-tervrajzok segítségével bemutatja a bazilika száz évét. Köztük 1956-ot.
A forradalom napjaiban, október 30-a éjjelén történt. A bazilika egyik káplánja, Németh János megtudta, hogy kiszabadították Mindszenty József hercegprímást, és örömében szűnni nem akaró harangozásba kezdett. A környékbeliek nem tudták mire vélni, hogy ezen az éjszakai órán miért zúgnak a bazilika harangjai. Az utcán aztán megtudták. (Németh János különben 1957-ben elhagyta az országot.)
Felidézem Szabó Géza plébános úrnak ezt az ötven évvel ezelőtti legendás cselekedetet, mire ő – Mindszenty kapcsán – egy, a közvélemény előtt ismeretlen adalékkal egészíti ki.
– Abban az időben Tarnóczi János volt a bazilika plébánosa – mondja. (1944-től 1970-ig töltötte be ezt a címet.) – S mivel a hercegprímás november 4-én az amerikai követségen kapott politikai menedékjogot, a követség munkatársai a legközelebbi templomhoz, a bazilikához fordultak kazuláért, miseruháért, hiszen a bíboros reverendában és egy szál kabátban állított be az amerikai követségre. És Tarnóczi adott miseruhát, hogy a főpásztor a fogságában is misézhessen. No ez lett a plébános bűne. Addig konspiráltak ugyanis ellene, amíg össze nem hozták Mindszentyvel. Vajon hol találkozhattak először? – ez volt a kérdés. És próbálták is megfejteni. Tarnóczi persze cáfolta, hogy valaha is összeakadt volna Mindszenty Józseffel. A konspirációnak az lett a következménye, hogy Tarnóczi János átmenetileg megszűnt plébános lenni, és hosszabb ideig egy adminisztrátor vezette helyette a plébániát. A végén aztán a miniszterelnökség egy volt államtitkára, Balogh páter elintézte, hogy szemet hunytak a meg nem történt dolgok felett.
Ismeretes, hogy a Szent Jobb ereklyét – 1945-ös hazahozatala után – az angolkisasszonyok Váci utcai rendházának oratóriumában őrizték a rend feloszlatásáig. 1950-ben az akkori egyházi főhatóság azonban úgy döntött, hogy a Szent István-bazilika plébánosa vegye át az őrzését, alkalmas és biztonságos helyen vigyázza – de nem nyilvános körülmények között.
Tarnóczi János prépost plébánosi lakásában, egy ma is meglévő szekrénysor egyik ajtószárnya mögött, a falba épített páncéldobozban őrizte 1950-től 1971-ig Szent István király jobbját! (A rejtekhelyet persze kevesen ismerték.)
Ez az egyetlen tény is elég ahhoz, hogy ítéletet mondhassunk egy letűnt korszak pártállami diktatúrája felett.
S ha már a Szent Jobbról esett szó, tegyük hozzá, hogy a hatóság csak abba egyezett bele, hogy minden év augusztus 20-án, reggel nyolc órától este nyolc óráig az ereklyét a bazilika szentélyébe vigyék át. Hosszú sorokban várakoztak a hívek, hogy elvonulhassanak a szentély márvány mellvédje előtt, de megállniuk nem volt szabad. Délelőtt tíz órakor, illetve este hatkor főpapi misét celebráltak, majd visszakerült a Szent Jobb a szekrénybe.
A lehetetlen állapot mindenképpen feloldást kívánt. Nem beszélve arról, hogy időközben Szent István koronájának hazakerülése is felvetődött. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar akkori elnöke előterjesztette az óhajt: 1971-ben 200. esztendeje lesz annak, hogy Mária Terézia császárnő visszaszerezte a Szent Jobbot a raguzai domonkosoktól; illő lenne tehát, ha az ereklye méltó elhelyezést nyerne.
A kéréshez hozzájárultak. A Szent Jobb megfelelő környezetbe, a bazilika kápolnájába, egy márvány oltárasztalra került. De úgy helyezték el a tabernákulumot, hogy a Szent Jobbot senki nem láthatta. Csak tudták, hogy ott van. A magyarázat: nem akarták, hogy kultusz alakuljon ki körülötte.
1983-ban – negyven év után – hozzáláttak a bazilika kupolájának restaurálásához. Ez a dátum évfordulóhoz is kötődött: 1083. augusztus 20-án Szent László király jelenlétében Székesfehérvárott felnyitották Szent István király szarkofágját, és épnek találták a karját. VII. Gergely pápa hozzájárult, hogy a szentek sorába iktassék be István, Imre és Gellért.
– Kegyelettel adózom Lékai László bíborosnak – emlékezik Szabó Géza protonotárius, kanonok. – A jubileumra hivatkozva kinyilvánította: lehetetlen állapot, hogy a Szent Jobbot tabernákulumban tartják, és a világ sok pontjáról érkező magyarok előtt egyszerűen rejtve marad. Főpásztori leiratban fordult az illetékesekhez, s közölte, hogy a bazilika Szent Lipót-kápolnájának nevét Szent Jobb-kápolnára változtassák át, és az ereklyét helyezzék el egy üvegtárlóban. Gondoskodjam arról – közölte –, hogy az ereklyét golyóálló üveg védje, és minden magyar leróhassa előtte tiszteletét. Ez volt az első mozzanat, amely reményt adott egy újkori Szent István-kultusz kibontakozásához.
Időközben Lékai László meghalt, s a Szent Jobb-kápolnát már Paskai László bíboros, érsek áldotta meg 1987-ben. Az üvegtárló szintén elkészült, mégpedig golyóálló üvegből, és biztonsági rendszert is kapcsoltak hozzá. És 1989-ben, Szent István napján – 1947 után – ismét megtartották a körmenetet.
A százéves évforduló hasonló liturgiára épül, mint 1905-ben. Hat nappal november 19-e előtt kezdték el felszentelni a bazilika hat oltárát – mindegyik napra egy oltár jutott; mindegyik oltárnak van egy története, hivatottsága és művészi kivitelezése –, a hetediken pedig a főoltár és maga a templom konszekrálására, felszentelésére került sor.
– Azt veszem észre – mondja a plébános –, hogy amióta a bazilika új fényében ragyog, több a hívő, és megszaporodtak az esküvők is. Az ünneplő lélek, aki ide bejön, otthonosan érzi magát, és mintha egészen ráhangolódna a művészien kivitelezett, de mégsem kérkedő, fönséges és méltóságos érzést sugalló „nagy bárkára, mennyei hajóra”, amely most készül felszedni horgonyát. Nem vagyok szentimentális, de azt mondhatom, a külföldi turisták is meghatódnak.
– De mintha az imádkozókat zavarná a sok idegen – vetem közbe.
– Sajnos elevenembe vágó a megjegyzés, mert amilyen jó érzés egyfelől, hogy a jó hírünket viszik szét a világban, ugyanolyan szomorú, hogy a turistákkal meg kell küzdeni. Ez nem csak a mi gondunk. Februárban Párizsban nemzetközi konferenciát tartottak a jelentősebb európai katedrálisok és székesegyházak számára, amelyen mi is képviseltettük magunkat, hogy miképpen tudják méltó módon lebonyolítani a nagy turistaforgalmat, ugyanakkor megőrizni a templom elhivatottságát.
Szabó Géza vágya az, hogy sikerüljön a bazilika altemplomában is egy olyan liturgikus helyet kialakítani, ahol misét lehet mondani, ahol orgona szól, ahová a hívek ugyanolyan otthonosan járnak majd, mint a főtemplomba. Utóbbi helyen viszont – hasonlóan a pécsi székesegyházhoz – télen-nyáron azonos hőmérséklet, tehát klímaberendezés kímélheti meg az ornamentikát, az aranyozást, a freskókat. A gépház már áll, és néhány szerelvény is megvan, a többi meg csak pénz és idő kérdése.
A bazilika századik évfordulójának programsorozata tegnap megkezdődött. 1083-ban ugyanis Szent László király arról is rendelkezett, hogy Szent István jobbját őrizni kell, mégpedig Nagyvárad közelében. Szentjobbon (románul: Siniob) monostort építtetett, ahová 1084. május 30-án vitték át a szent ereklyét. És azóta ez a nap a magyar egyházi naptárban a Szent István ereklyéje átvitelének emléknapja névvel szerepel. Ez a nap a Lékai László által létrehozott Szent Jobb-kápolna úgynevezett kisbúcsúja. És minthogy az idén a bazilika centenáriumát ünnepeljük, Szabó Géza plébános arra gondolt, hogy ezt a napot fényesebben ünneplik meg, mint korábban, és tegnap este hat órára meghívta misézni Tempfli József nagyváradi püspököt, annak a helységnek az egyházi elöljáróját, amelyet még Szent László király alapított. Ugyanakkor Templi József tizenöt éven át Szentjobbon is munkálkodott, és nagyváradi megyés püspöki címe mellett mind a mai napig az is olvasható: szentjobbi apát.
Méltó gesztussal kezdődött tehát a jubileum.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.