Sokan hibáztatják a brit miniszterelnököt, amiért azt mondta, hogy a Nagy-Britanniának évente járó visszatérítésről kizárólag az egész EU-költségvetés, de kivált a közös mezőgazdasági politika öszszefüggésében lehet tárgyalni. Az ellenzék szerint hiba volt kimondani, hogy egyáltalán lehet tárgyalni a visszatérítésről. Miután azonban Margaret Thatcher, egykori kormányfőnek pontosan e politika összefüggésében sikerült kiharcolnia a visszatérítést, logikus, hogy az egész költségvetés újratárgyalása esetén szóba kerülhet a visszatérítés ügye is.
A brit miniszterelnök néhány napon belül átveszi az EU elnöki tisztségét, majd Edinburgh mellett, Gleneagle-ben vendégül látja a világ másik hét legerősebb gazdaságának képviselőit, a G8 néven ismert „nyolcakat”.
Chirac ezt az alkalmat is kihasználja, hogy borsot törjön Tony Blair orra alá: a francia elnök késve érkezik majd Skóciába, mert előbb Szingapúrba „kell mennie” hogy támogassa Párizs pályázatát a 2012-es olimpiai játékok megrendezésére. Gleneagle-ben Blair alkalmat lát arra, hogy erőteljesen fellépjen Afrika érdekében. Blair szerint Afrika csak akkor tud kilábalni gazdasági elesettségéből, ha piacot kap zömmel mezőgazdasági termékei számára, többek között Európában, amelyet a közös mezőgazdasági politika protekcionizmusa elzár előle. Blair nem csak a gazdagok klubjában akar fellépni a szabadabb kereskedelem mellett. Arra akarja felhasználni féléves EU-elnökségét, hogy a protekcionizmus politikájától a szabad kereskedelem irányába, és a nagyobb integráció helyett egy bővebb, de sekélyebb társulás felé próbálja terelni az uniót. A költségvetési vita csak kezdet, de olyan kezdet, amelyet nehéz elszabotálni. Hogy aztán hat hónap elegendőnek bizonyul-e bárminek az eléréséhez, az a brit miniszterelnök diplomáciai ügyességétől függ. Egy biztos: Jacques Chirac jóindulatára nem számíthat.

Századvég: Az egészségügyi dolgozók elégedettek a bérezésükkel, és Magyarországon képzelik el a jövőt