Lelassítja a világgazdaság fejlődését az egekbe szökött olajár – tartják a szakértők. Az Egyesült Államokban már a múlt hét közepén meghaladták a jegyzésárak a – sokadik – lélektani határnak tartott hatvandolláros árat, és tegnap Európa is felzárkózott a tengerentúlhoz. A két éve tartó folyamatos áremelkedés okairól sokan sok mindent elmondtak már, de amíg a szakértők korábban inkább optimisták voltak, mostanra kiderült, hogy az áremelkedést nem lehet megállítani. Az elemzők most azt látják a legnagyobb problémának, hogy az USA-ban az üzemanyag-fogyasztás messze meghaladja a finomítók teljesítményét. Ha ez tényleg így van, akkor a helyzet aligha oldódik meg rövid időn belül, hiszen egy új egység felépítése évekbe telik és dollármilliárdokba kerül. A drága olaj hazánk szempontjából kétszeresen is hátrányos. Egyrészt azért, mert visszafogja az importot, másrészt pedig azért, mert felpörgeti az inflációt. Kockázatot jelent, vajon a forint árfolyama hogyan változik a dollárhoz képest. Tízdolláros olajár-emelkedés kéttized százalékos hatással jár az inflációra, de csak változatlan forint–dollár árfolyam mellett. Ha ehhez még a forint árfolyama esik, a hatás megsokszorozódik majd.
Kitermelésnövelés. Az OPEC elnöke szerint még e héten megszülethet az olajkartell minisztereinek döntése egy újabb félmillió hordós napi kitermelésnövelésről. Az OPEC elnöke egyeztetést kezdett az olajkartellel egy újabb termelésemelésről azután, hogy a kőolaj ára elérte a hordónkénti 60 dollárt.
Árt a drágulás. Jobban árthat a világgazdaságnak a korábban elképzeltnél, ha tovább drágul az olaj – áll a világ jegybankjai együttműködését elősegíteni hivatott, bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja tegnap kiadott jelentésében. A távirati iroda közlése szerint a BIS azért tartja aggasztónak a helyzetet, mert az azonnali és határidős árak is egyformán határozottan magas szintre kerülve felfelé mozognak, holott régebben ez utóbbiak nagyobb időszakot lefedve inkább stabilnak látszottak, nem sokkszerűen változtak.
