A másságról

– Igazán nem érti, mi az a másság?
– Nem én. Megmagyarázhatná.
– Megpróbálom. Ámbár az a tény, hogy maga nem érti, már jelzi, hogy van bizonyos hajlama az elzárkózásra, a kirekesztésre, a diszkriminációra.
– Jó szagú úristen! Sose hittem volna, hogy hajlamaim vannak.
– Ami további szélsőségekre hajlamosít.
– Ez valami szexuális?
– Ne szóljon közbe! Azt kérdi, mi az a másság? Na figyeljen! Más az, ami nem ilyen, nem olyan, hanem más. Világos? A másság pedig gyűjtőfogalom, ami magába foglalja az ilyet is, az olyat is, ha az más. Érti? Nem érti! Ugyanis a más is lehet ilyen is meg olyan is. Mármost például a másságosok nem értik, hogy a kutya se törődik a másságukkal, hanem csak azzal, hogy ilyenek-e vagy olyanok. Persze ha megértenék, kiderülne, hogy nem is mások, sőt másság sincs, és ők nem másságosak. Csakhogy a másságosok folyton a másságosság állapotában sorvadoznak, mert csak így érezhetik, hogy az ilyenek meg az olyanok a mások, miközben ők maguk az ilyenek meg az olyanok. No persze a másból is több van. Például: mismás, almás, hagymás, csizmás, böjtmás, Tamás és végül a Kucuk Balázs…
– Ne mondja!
– Nem én mondom, a nóta mondja, hogy aszongya: Te vagy a legény, Tyukodi pajtás, nem olyan, mint más, mint Kucuk Balázs. A nóta aztán megmagyarázza, hogy „nem egy fillér, sem egy tallér” kéne a mulatozáshoz.
– Aha. Az a Tyukodi egy léha. Fizeti a rundokat, a Kucuk pedig nem. Mert ő más.
– Na ugye! Kezdi most már érteni?
– Nem nagyon. Mert ha innen nézem, Tyukodi a más, ha onnan nézem, Kucuk a más. Nem is más, csak nem léha. Na, szegény, jól kiénekelték, talán ki is rekesztették, meg elhatárolódtak tőle. Most aztán egyik féldeci identitást a másik után hajtja fel. Megjegyzem, ezek nem is egymást szapulták. Egy harmadik, valaki más mondta, hogy a Kucuk más. Az anyját, de utálom az ilyen uszítókat!
– Jó, jó, ne izgassa fel magát! Beszéljünk másról!
– Hiszen arról beszélünk.
– Ott van az az Arany János.
– Ő miről beszélt?
– Nem a valóról…
– Látja, ezt nem hittem volna. Ilyen nagy költő, aztán már ő is csúsztat.
– Nem érti. Arany azt írta: „nem a való hát, annak égi mássa…”
– Mit sistereg itt? Miért úgy mondja, hogy mássssa?
– Mert nem a való egyszerű másolatáról van szó, hanem arról a valóról, ami az égben van, de egészen más… Na várjon, de hogy ebben mi a másság, azt már magam sem tudom.
– Kár. Máskülönben marha okos ember maga. Szépen megmagyarázta. Most már azt is sejtem, miért utálja a feleségem a másságomat.
– Magának mássága van?
– Kifejlődött. Elhanyagoltam. Tudja, az asszony annak idején mindig mondogatta: azt szeretem benned, hogy más vagy, mint a többi. De most már nem szereti.
– Mikor nem szereti?
– Ha másnapos vagyok.