A megszállott

Románia északkeleti szegletében, a Vaslui megyei Szentháromság nevű ortodox kolostorban a sötét középkort idéző gyilkosság történt júniusban. Spanyol, görög, amerikai, francia és orosz lapok számoltak be arról, hogy egy teológiai végzettség nélkül pappá szentelt – korábban labdarúgó – szerzetes egy állítólag fel sem szentelt, eretnek moldvai kolostor főnökeként keresztre feszíttetett és halálra kínoztatott egy apácát.

n Kristály Lehel

Különös misztériumba burkolódzik a Kárpátok keleti lejtőjénél kezdődő világ. Moldva földje, levegője, lankái és lakói már Erdély határának átlépésekor meglepik az utazót. Ebben a térségben a valószerűtlen események hétköznapi természetességgel történnek meg, hogy tovább emeljék az Európai Unió küszöbén álló ország Bram Stoker, a Drakula című fikció írója által megalapozott kétes népszerűségét. „A románok Homéroszának” is nevezett Ion Creangát, a XIX. század nagy mesemondóját (akit az ortodox egyház annak idején kiátkozott) pedig talán sohasem idézte oly gyakran a sajtó, mint mostanában. A román újságírók – Creanga után szabadon – egyenesen ördögűzést sürgetnek a „papgyárakban”, és középkori állapotokról cikkeznek – ezúttal sem alaptalanul.
Június 10-én a Husi melletti Tanacu faluban a Szentháromság-kolostort vezető pópa négy apáca segítségével megkötözte és bezárta az egyik cellába a skizofréniában szenvedő Maricica Cornici-ot (23). Mivel vergődése nem hagyott alább, három nap múltán odaláncolták a beteget egy kereszthez, és hogy biztosak legyenek a dolgukban, le is lakatolták. Éhen-szomjan tartották, a száját törülközővel tömték be. A későn érkező orvosok szerint halálát kiszáradás és fulladás okozta. Az áldozatot egy hónappal korábban, első krízise alkalmával is vizsgálta orvos, már akkor megállapítva a diagnózist. Maricica kezén és lábán akkor is erőszak nyomai látszottak.
A gyilkosságról a román ortodox egyház szinódusának küldött püspöki jelentés kitért arra, hogy a 29 éves Daniel Corogeanut, a Szentháromság-kolostor időközben egyházi hivatalából felmentett vezetőjét „szerzeteshiány” miatt nevezték ki kolostorfőnöknek. A fiatalember még csak az ortodox teológia másodéves hallgatója volt, amikor vasluii jogász ismerőse – egy helybéli pap pár soros véleményezésével „alátámasztva” – a husi-i püspökség akkori vezetőjének figyelmébe ajánlotta. A püspök minden előzetes tájékozódást mellőzve pappá szentelte és kolostorfőnöknek nevezte ki „Daniel atyát”. Döntését még inkább kérdésessé teszi, hogy – amint a püspöki hivatal rámutatott – a 2001-ben felépült kolostor mind a világi, mind az egyházjogi törvények szerint amolyan senki földje. Legalábbis az ingatlan nem tartozik Husi város püspökségéhez. A román köznyelvbe „vörös szakállú pópaként” bevonult Daniel Corogeanu a gyilkosságot követően azzal érvelt, hogy az apáca visszautasított mindenféle közreműködést velük, többiekkel annak ellenére, hogy „néha megnedvesítették az ajkait”. „Több misét is tartottunk az ördögtől való szabadulásáért. Hívtuk a mentőket is korábban, de azok nem teljesítették kötelességüket” – mentegetőzött az álpap. A husi-i ortodox püspökség időközben eltávolította a kolostor kegytárgyait, ezek hiányában ugyanis nem lehet misét tartani. Corogeanunak pedig megvonták nem létező papi jogait is, így számára már tiltott a misézés. A „pópa” és az apácák fejenként 25 év börtönbüntetést is kaphatnak.
A fiatal lány meggyilkolása megmozgatta a román és a nemzetközi közvéleményt. Román internetes fórumok hozzászólói az ország európai uniós felvételének jogosságát feszegették, valamint a mítoszokkal és legendákkal való leszámolásra szólították fel olvasóikat.
A moldvai világ – és ezen belül az ottani csángó falvak – hiedelmeiről Peti Lehel, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem hallgatója tanulmányt közölt a Korunk című folyóiratban 2003 szeptemberében. Ennek bizonyos részeit különösen aktuálissá tették a kolostorban történtek. A szerző ugyanis megemlítette: a krízishelyzeteket megélő közösségekben fokozottabban jelentkezik a transzcendencia iránti fogékonyság.
A csodák, a látomások hozzátartoznak az élet normális menetéhez – írja Peti Lehel, aki kiemelten kezelte a fekete mágia témakörét is: „Moldvában a lopás a legsúlyosabb bűn. Ez megbocsáthatatlan mindaddig, amíg az elkövető be nem vallja vétkét. A felfedés módja ritualizált. Ennek egyik formája, hogy a sértett kilenc pénteken »ráimádkozik« a tolvajra. Ezt esetenként a pap nyilvános (hétköznapi) mise keretében is végezheti. Az elmondott imaszövegek a katolikus vallásgyakorlásban használt imák, a megszólított szent általában Szent Antal. A fekete mise és böjt a rítusoknak az a formája, amelynek eredményeként a bűnöst transzcendens ítélet sújtja. Ennek legsúlyosabb formája a halál. A tulajdonát vesztett egyén támadásba lendülhet, és ezek rontó hatása alól csak úgy szabadulhat a tolvaj, ha visszacsinálja a rontást (például misét mondat a fekete mise alóli feloldozásra). A fekete mise szakértője a román pap.” A tanulmány szerint az adatközlők beszámolója alapján elkülöníthető a csángó falvak katolikus papjainak, a környező városokban tevékenykedő ortodox pópák és a falvak közelében lévő kolostorok specialistáinak „mágikus praxisa”. „A fekete misét éjszaka, fekete ruhába öltözve tartja a pap. Kezében égő gyertyát tart, amelyet a szertartás végén darabokra tör. A gyertya eloltása az emberi élet kioltásának szimbolikus kifejezése” – olvasható a Korunkban.
Visszatérve az internetes fórumokon megfogalmazott véleményekhez, világosan kirajzolódik belőlük a román társadalom viszonyulása a tanacui gyilkossághoz. Az egyik bejegyzés felveti a kérdést: mit érthetnek meg mai világukból azok a román fiatalok, akik különböző testékszerekkel felcicomázva és disznóságokat kiabálva, megállás nélkül hányják magukra a keresztet, mikor elhaladnak egy templom előtt? A baj ott kezdődik, hogy az irányt számukra a – gyakran analfabéta – politikusok szabják meg, miközben a tanult emberek otthon ülnek a négy fal között, vagy éppen azon fáradoznak, hogy elhagyják az országot. Ezért beteg a román társadalom, és nem a pópák, hanem az informált emberek űzhetik ki belőle az ördögöt – következtetett a hozzászóló. Gabriel Andreescu politológus pedig arról írt a Ziua című napilapban, hogy a történtek egy sor elhanyagolt problémára irányították a figyelmet, és a kolostorok falai között uralkodó vasszigorról rántották le a leplet.
Sokatmondó annak a fórumozónak a bejegyzése, aki így elmélkedik: ha Románia ma a Drakula parkból és vérturizmusból, illetve az ebből eredő misztikumból akar tőkét kovácsolni, azt kockáztatja, hogy morbid esetek és kalandok után kutató turisták ugyan szép számban felkeresik, de nem biztos, hogy hazatérve szívesen támogatják egy ilyen állam felvételét az Európai Unióba. Mert közhely ugyan, de manapság az embereknek kelettől nyugatig csak Drakula, néhány élsportoló – Nadia Comaneci, Ilie Nastase és legfeljebb Hagi – vagy Ceausescu jut eszükbe az országról.